Családdal nyaralni?
Szendrei Judit
2004/07/13 08:00
1598 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Itt van a nyár, a kánikula, az óvodák, iskolák után a munkahelyeken is beindult az uborkaszezon, hiszen az egész éves hajtás után mindenki pihenésre vágyik. Hol és hogyan nyaraljunk? - merül fel a kérdés, ha azt szeretnénk, hogy mindenkinek érdekes, mégis pihentető legyen a családi vakáció.

Egy utazás, még ha nem is megyünk messzire, vagy luxus körülmények közé, sok pénzbe és fáradtságba kerül, érdemes tehát úgy megtervezni, hogy tényleg kellemes kikapcsolódást és feledhetetlen élményeket nyújtson, ahelyett, hogy egész úton veszekednénk, unatkoznánk, vagy erőnkön fölül kellene másokhoz alkalmazkodnunk. Bár egy felnőtt szülőpárnak kétségkívül jól jön évente egy-két hét kettesben töltött idő, ha két külön utazásra, egy családi és egy romantikus nyaralásra nincs lehetőségünk, a gyerekekkel töltött időt kell úgy megszerveznünk, hogy az mindenkinek kellemes legyen.

Legelőször is tisztáznunk kell, kinek mik az igényei, hogy a legjobb, miden bizonnyal kompromisszumos megoldást megtaláljuk. Itt a gyerekek életkorától kezdve a szülők érdeklődésén át az anyagi és más reális lehetőségekig sok mindent számba kell vennünk. A jó helyszín megválasztása a legfontosabb. Kicsi gyerekekkel a kényelemes és toleráns, nagyobbakkal a kalandokat, életkorukhoz illő játékokat kínáló környezet a legmegfelelőbb. Nem szerencsés, pl. pelenkás gyerekkel olyan kempinget választani, ahol nincs melegvíz, vagy olyan szállodát, ahol csúnyán néznek ránk, ha a gyerek leeszi az abroszt, viszont gyerekszéket nem tudnak adni. De nincs szörnyűbb annál se, amikor egy kiskamasz látványosan unatkozik, mert a lakhelyünkön se gyerektársaság, se medence, se kikölcsönözhető sporteszközök, csak csendre és nyugalomra vágyó nyugdíjasok vannak.

Ezeknek a kérdéseknek érdemes még otthon utánajárni. A napról-napra csomagolással és utazással járó körutazások szintén nem ideálisak, ha a családdal megyünk. Jobb, ha van egy bázis lakóhelyünk, és inkább onnan teszünk kisebb kirándulásokat. Az apartman kölcsönzés, tágassága és a többi vendégtől való relatív szeparáltsága miatt ideális lehet, kivéve, ha egy házimunkában megfáradt édesanya szeretne végre egy jót pihenni, mert akkor a bevásárlás-főzés-mosogatás-takarítás perspektívája, ami egy ilyen jellegű szállással óhatatlanul együtt jár, számára riasztó lehet. A helyszín kiválasztása után azon is érdemes elgondolkoznunk, kikkel éreznénk magunkat a legjobban, ne szervezzünk-e valamilyen társaságot magunknak a szűk családon kívül. Ha vannak hasonló korú gyerekeket nevelő barátaink, akiket elhívhatunk, a kicsiknek is, nekünk is lesz társaságunk, arról nem is beszélve, hogy egy-két óra gyerekvigyázást bevállalhatunk egymás számára, így minden házaspár szervezhet magának némi felnőtt programot.

A több heti összezártság, egymás gyermekeinek reggeltől esti való elviselése azonban még a legjobb barátságokat is próbára teszi. Ha nem akarunk csúnyán csalódni, az első hosszú közös nyaralás előtt egy rövidebb kirándulás alkalmával próbáljuk ki a helyzetet. Ugyanez vonatkozik a rokonoknál tett látogatásokra is: egy dolog jófejnek találni a vidéki nagynénit amikor vendégségbe jön és csokoládét hoz, és megint más egy hónapra leköltözni hozzá gyermekeinkkel, akik indiánosdit játszanak a veteményesében és csúzlival lövöldözik a macskáját.

A nyaralás idejére tervezett programok kitalálásakor fontos, hogy az elvárásaink reálisak legyenek. Egy felnőtt izgalmas, újszerű helyzetekben képes az erejét összpontosítani: kevesebbet aludni, a hőséget, gyaloglást elviselni, a megszokottnál rendszertelenebbül élni. Egy kisgyerek számára azonban ezek a helyzetek nem inspirálóak, épp ellenkezőleg, nagyon is megterhelőek lehetnek, ezért felesleges arra számítanunk, hogy a kicsik majd kivételesen megemberelik magukat. Több órás buszkirándulást, városnézést és múzeumlátogatást csak akkor vállaljunk, ha tudjuk, hogy ide az életben többet nem jutunk el; ha úgy érezzük, most vagy soha, és ha készek vagyunk a nyakunkban gyerekkel, a hátizsákunkban plüssállattal és mesekönyvvel, a játékboltok kirakata előtt meg-megállva, húszpercenként vécét, innivalót vagy padot keresve végigaraszolni kedvenc városunkon vagy képtárunkon.

A teljes minimalizmus sem kedvez azonban a családi hangulatnak; naponta egy-két programot érdemes kitalálnunk, mert a strandolást és napon heverészést egy idő után még a legkisebbek is megunják. Nekik az állatkert, a hajókázás, vagy egy erdei séta nyújthat változatosságot, de annak is nagyon örülnek, ha egy kicsit nézelődünk a helyi piacon vagy vasútállomáson. Ne érezzünk bűntudatot azonban, ha mi, felnőttek nehezen bírjuk az efféle semmittevést, inkább alakítsuk úgy a napokat, hogy mindkét szülőnek legyen egy-egy óra szabad ideje, amikor gyorsan elugorhat a közeli múzeumba, vagy lecsúszhat a legmeredekebb vízicsúszdán anélkül, hogy valaki folyton azt ordítaná lentről: "Papa, vigyél fel engem is!"

Minél kisebbek a gyerekeink, annál fontosabb továbbá, hogy a megszokott napirendjüket, és biztonságot adó rutinjaikat valamennyire meg tudjuk őrizni még egy idegen környezetben is. Ha gyermekünk megszokta a délutáni alvást, vagy a korai vacsorát, igyekezzünk ezeket biztosítani a számára, különben nyűgössé vagy szorongóvá válhat! Ha van kedvenc párnája, alvó állata vagy esti mesekönyve, azt is érdemes magunkkal vinnünk, hiszen a kicsiknek az új környezet eleinte félelmetesnek tűnhet, ilyenkor jól jön az otthon biztonságát felidéző ismerős játék.

Láthatjuk tehát, hogy bár a közös családi nyaralás nem egyszerű műfaj, számos buktatót rejt magában, előrelátó tervezéssel, reális elvárásokkal és jó adag kompromisszumkészséggel azért mindannyiunk számára kellemes és pihentető lehet. Kellemes nyaralást kívánok!

Kép

  • www.trappfamily.com/ kidsclub.html