Családon belüli erőszak
2012/02/20 08:00
1316 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A családon belüli erőszak a mai napig tabunak számít. Az áldozatok többsége titkolja sérelmeit, így azonban az elkövetők is védve vannak. Pedig ez korunk egyik fontos társadalmi kérdése, segíteni pedig csak annak lehet, aki beszél a problémákról.

csaladieroszak_520

Mikor beszélhetünk tettlegességről?

Családon belüli erőszaknak minősül minden olyan magatartás, ahol az egyik családtag lelki, vagy fizikai bántalmazásban részesíti a család egy másik, esetleg több tagját. Ez lehet egy káros szenvedélyekkel vagy mentális, lelki problémákkal birkózó családfő, férfi, vagy nő, de idősebb rokon, hozzátartozó is. Az erőszak elszenvedői lehetnek gyerekek, házastársak vagy a nagyszülők, tehát tulajdonképpen bárki, aki a családhoz tartozik. Ez fontos, ugyanis a pontos meghatározás szerint az erőszakot elkövető felek intim, vagyis közeli kapcsolatban állnak egymással, az erőszak pedig nem egyszeri, hanem ismétlődő cselekedet.

Természetesen nem minden konfliktus vezet erőszakos cselekedethez, így a szülői szidalmak egy rossz osztályzatért, esetleg egy pofon a szemtelenkedésért még nem minősül bántalmazásnak. Ha azonban ezek a reakciók ismétlődőek és rendszeressé válnak, akkor már beszélhetünk családon belüli erőszakról.

A családon belüli erőszak nem feltétlenül és nem minden esetben jelent testi bántalmazást. Számtalan példa van olyan esetekre, mikor az elkövetők lelkileg bántalmazzák az áldozatot, például zsarolják, becsmérlik, rendszeresen teszik ki veszekedéseknek, és az önérzetét sértő megjegyzésekkel illetik. Más esetekben akár anyagilag teszik függővé, úgy, hogy az áldozat ne léphessen ki a kapcsolatból, bármennyire elviselhetetlen is az.

A legsúlyosabb esetekben az erőszak szexuális jellegű. Ez nagyon súlyos probléma, mivel az áldozatok magukat szégyellve szinte sosem beszélnek időben a problémáról, pedig ez egy életre tönkreteheti az elszenvedőjét.

Tipikus példák                                                                 

Az erőszakot elkövetők többnyire férfiak, jellemzően családfők, tehát apák és férjek. Tetteik hátterében általában szenvedélybetegségek húzódnak, mint például az alkoholizmus, de nem ritka, hogy személyiségzavarral, pszichés problémákkal küszködnek. Bár tettükre nincs magyarázat, sajnos ugyanakkora szükségük lehet a szakemberek, pszichológusok vagy pszichiáterek segítségére, mint az általuk bántalmazott egyéneknek.

Az áldozatok döntő többsége nő. Leggyakrabban a feleségek, anyukák lesznek a családon belüli erőszak áldozatai, de nem ritka, hogy gyerekek is elszenvedik egy szülő, vagy hozzátartozó bántalmazásait. Az utóbbi talán a legsúlyosabb eset, hiszen a fiatalkorban átélt lelki és fizikai bántalmazást elszenvedők jó eséllyel válnak zavart felnőttekké, akik nagy arányban viszik majd tovább a szüleiktől látott hibás példát. Az ilyen gyerekek korán válnak agresszívvá, később pedig jó eséllyel iskolakerülők lesznek, akik felnőtt korukra a társadalom kitaszítottjaivá válnak. Képtelenek lesznek megbízni, beilleszkedni és nagy eséllyel hódolnak majd valamilyen káros szenvedélynek.

Mit tehetünk?

Nagyon fontos, hogy ha egy társunkon azt látjuk, hogy kialvatlan, feszült, esetleg gyakoran sérülésnyomok láthatóak a testén tegyünk is valamit! Sokszor ezek a gyerekek félnek beszélni az átéltekről, mivel tisztában vannak kiszolgáltatottságukkal és félnek a következményektől. Ha velük nem is tudunk szót érteni, figyelmeztessük a környezetünket! Léteznek civil jogvédő szervezetek és ifjúságsegítő irodák, ahová érdemes ellátogatni, ha valaki úgy érzi, hogy segítségre van szüksége. Itt nem csak tanácsokat kaphatunk, de megnyílhatunk és segítséget kérhetünk olyan szakemberektől, akik szociális és jogi segítséget is tudnak nyújtani. A legfontosabb, hogy merjünk tenni az erőszak ellen!