Csempészek nyomában
2014/05/09 13:51
877 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az illegális állatkereskedelem egészen elképesztő méreteket öltött a 20. század végén, 21. század elején. Célcsoportjai sokfélék, mint ahogyan a csempészet módjai is megszámlálhatatlanok. Azonban a hatóságok sem tétlenkednek: egyre aktívabbak és felkészültebbek.

Legalitásból az illegalitásba

A nemzetközi kereskedelem fellendülésével az illegális kereskedelem is jelentős mértékben megnőtt. Mindig is voltak olyan termékek, amiket tilos volt egyik országból a másikba szállítani, ezért mindig voltak olyanok, akik megpróbáltak a hatóságokat kijátszani. Korábban a vadászat egy izgalmas hobbi volt csupán, ezért az egzotikus állatok kilövése teljesen természetesnek számított. A leölt állatok hasznosítható részét aztán haza is vihették, illetve kereskedhettek vele, mint pl. a máig népszerű elefántcsonttal. Egészen addig folyt ez, amíg rá nem jöttek, hogy oly mértékűvé vált a fajpusztulás, illetve egy-egy állatcsoport megtizedelődése, hogy hathatós intézkedéseket kellett hozni védelmükben. Az állatvédelemmel együtt megszigorodott az állatokkal történő kereskedés is.

Állatcsempészet

CITES

Egészen 1973-ig kellett arra várni, hogy megszülessen a Washingtoni Egyezmény, vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora - Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről), melyhez egyébként Magyarország 1985-ben csatlakozott.

A Washingtoni Egyezmény legfőbb célja, hogy „ellenőrzése alá vonja a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, és ezáltal megakadályozza, hogy állat- és növényfajok ezrei a kipusztulás szélére jussanak. A világméretű megállapodásnak ma már 175 ország tagja és közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, illetve esetenként tiltja”.

Az állatkereskedelem céljai

Többféle okból szeretnének az emberek állatokkal, illetve azok részeivel kereskedni, minta ahogy a keresleti oldal igényei is sokfélék. A legismertebbek közé azok a hagyományos ázsiai tradíciók tartoznak, amelyek gyógyító vagy mágikus erőt tulajdonítanak állati részeknek. Ebből a szempontból a legveszélyeztetettebbek a rinocérosz és elefántfajok. Az orvvadászat miatt az afrikai orrszarvú populáció oly mértékben csökkent le, hogy a kihalás szélére sodorta ezeket az állatokat.

Szomorú, de bizonyos állatokat táplálkozás céljából csempésznek át a határon. Bizonyos majmokat előszeretettel fogyasztanak Ázsiában, de pl. Magyarországról is csempésztek vadon lőtt madarakat feltehetően táplálkozási célból. Előfordul, hogy az állatokból vagy azok részeiből emléktárgy vagy használati eszköz lesz (pl. elefántcsont faragványok, szőrmék, bőrök).

Az illegális kereskedelem fontos célpontjai azok az állattartók, akik különleges, egzotikus állatokkal szeretnének együtt élni.

Állatcsempészet2

Az orvvadászok módszerei

Az orvvadászok módszerei egyébként elképesztőek. A hatalmas pénz reményében nem riadnak vissza a gyilkosságtól sem, ezért a nemzeti parkok alkalmazottai könnyen kerülhetnek életveszélybe, pedig csak a munkájukat végzik.

Újabban mérgekkel ölik meg a nagyvadakat, sőt megelőzés céljából a keselyűket is megmérgezik. Ennek az az oka, hogy a keselyűk mindig az orvvadászok felett köröznek, mert tudják, hogy hatalmas tetemek maradnak utánuk (pl. a rinocérosz szarvát vágják le csupán). Így az illegális tevékenységet a nemzeti parkok hatóságai számára is láthatóvá teszik. Ezért aztán az orvvadászok úgy döntenek, hogy a keselyűket is ki kell irtani, hogy „láthatatlanná” váljanak.

Eredmények az orvvadászattal és a csempészettel szemben

Gabonban, ahol Afrika leghatalmasabb érintetlen síkvidéki esőerdői találhatóak, hatékonyan alkalmaznak kutyákat a csempészek lefülelésére. Hasonlóan a drogkereső kutyákhoz, az autókat, kamionokat ezekkel az állatokkal járják körbe, ők pedig azonnal kiszagolják az élő vagy halott állatok rejtekhelyeit.

Kenyában minden orrszarvú orrába mikrochipet ültetnek. A hatalmas vállalkozás követhetővé teszi a rinocéroszok vándorlását és lebukás esetén is egyértelmű bizonyítékot szolgáltat.

A nepáli Chitawan Nemzeti Parkban már több éve nem volt orvvadászat, úgy tűnik, hogy a korábban hozott óvintézkedések beértek, a megerősített védelem jól végzi dolgát.

Kapcsolódó linkek:

Barta Géza cikke