Egy lovag nemi élete
2003/08/27 08:00
2533 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A középkori lovagi tornák eseményei minden nyáron lejátszódnak a tölgyesek sűrűjében. A harc, ahogy régen is sokszor előfordult, a nők kegyeiért folyik. Páncélos hímek, hatalmas fegyverekkel esnek egymásnak, hogy elnyerjék a vágyott nő kezét. A győztes jutalma, hogy tovább adhatja génjeit a következő generációnak.

A középkori lovagi páncélok, sisakok készítői minden bizonnyal a természetből merítettek ötleteket, hogy minél félelmetesebb külsőt biztosítsanak a harcosoknak. A szarvasbogár gyilkos kinézetű, kiugró agancsai az elrettentés kiváló eszközei, ugyanakkor kitűnő fegyverek is. Az erdő termetes rovarjai valóságos lovagi tornákat vívnak - akárcsak egykor az igazi lovagok - a nőstények kegyeiért.

A nőkért folytatott küzdelemnek gyakorta végződnek komoly sebesülésekkel, sokszor meg lehet figyelni a hím szarvasbogarak szárnyfedőin és torán szabályos kerek lyukakat. Ezeket a vetélytársak szarvain található fogszerű képződmények ütötték a rovar páncélzatán. Akinek volt már szerencséje egy ilyen fegyverrel való találkozáshoz, például az ujját botor módon a szarvak közé rakta, az jól tudja, hogy mekkora erő rejlik egy szarvasbogárban. A nagyobb, erősebb példányok képesek akár egy gyufásdobozt is összeroppantani.

A hím bogár méretéhez képest hatalmasra nőtt agancsok tulajdonképpen teljesen alkalmatlanok a rágásra, valójában csak a szexuális életben játszanak szerepet. Egyrészt a hímek a nőstényért folyó harc során megragadják vele a vetélytársat és némi közelharc után a gyengébb repül a fáról, ahol a vágy tárgya lakozik. A lepottyant udvarló időt veszít, ami alatt a győztes elnyeri jutalmát. Másrészt a párzás során a hímek a lefelé fordított agancsokkal tartják mozdulatlan állapotban a nőstényeket. Ilyenkor fejük mindig egy irányba néz és ebben a helyzetben maradnak napokig. Ezzel a két funkcióval a módosult rágók be is töltik szerepüket.

Könnyű belátni, hogy végső soron a legnagyobb szarvú és legerőteljesebb hímeknek nagyobb esélyük van a párzásra, mint kisebb társaiknak. A férfiúi dísz mérete attól függ, hogy viselője mennyi táplálékhoz jutott lárvakorában, ami a hím szarvasbogár megtermékenyítő képességét is nagyban befolyásolja. Ez annyit jelent, hogy a nagyobb agancsú hímek nagyobb mértékben adhatják át génjeiket a következő nemzedéknek, amelynek ezáltal több esély jut a jövőbeni túléléshez.

Tehát a lovag elnyeri jutalmát, ami rövid - néhány hétig tartó életének - szinte egyetlen értelme, párosodás után hamarosan elpusztul. Egy-egy kedvelt tölgy tövében néha több centiméteres rétegben halmozódnak fel a nehezen lebomló rágók. A nőstények - ők valamivel tovább élnek - ezután elpusztult vagy beteg tölgyfák közvetlen közelében a talajra rakják petéiket. A kikelő lárvák eleinte hajszálgyökerekkel táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a nagyobb gyökerek elhalt részeinek a fogyasztására. A lárvák fejlődése általában öt év, de ezt befolyásolja a hőmérséklet és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége. Egy jól táplált lárva a tíz centimétert is elérheti, leginkább kövér cserebogárpajorhoz hasonlítható. Röviddel a bebábozódás előtt bábbölcsőt épít magának, hogy ott menjen végbe az átalakulás. A hímek bölcsői mindig nagyobbak a nőstényekénél és a szemmel is jól látható rágókezdemény a hashoz lapul. A bogarak ősszel kelnek ki, de a telet még a búvóhelyen vészelik át. A nyári meleg eljöttével másznak elő a szabadba, hogy az újabb generáció hímjei újra megküzdjenek hölgyeik kegyeiért.