Egy újabb kör
2004/08/01 00:00
653 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Hat európai országban végeztek felmérést azzal kapcsolatban, hogy mi mindent dobnak ki az emberek a hűtőszekrényükből. Egészen meghökkentő adatok láttak napvilágot; Nagy-Britanniában egy átlagos háztartásból hetente több mint tíz liter élelmiszer és azok csomagolóanyagai kerülnek a kukába. Az adatok azt mutatják, hogy európaiak hulladékának tíz százaléka a hűtőből származik. Pocsékolás magas fokon!

Néhány éve vetítették a mozik a Waterworld című amerikai filmet, melyben a Föld csaknem egészét a globális felmelegedés miatt víz borítja. A filmben volt egy érdekes momentum, a legnagyobb kincset a humusz jelentette a megmaradt emberiség számára. Hogy hozzájussanak az értékes táptalajhoz minden szerves anyagot visszaforgattak, komposztáltak, köztük a meghalt embereket is, olyasféle felszólítással, hogy tehet még egy kört a természet körforgásában.

Mindez csupán azért jutott, mert a Tolnai Népújságban érdekes írás jelent meg amely arról szólt, hogy az évente kidobott hűtőhulladék mennyiségével majdnem 49 Empire State Buildinget lehetne megtölteni. Felmérések szerint az európaiak szemetének 10 százalékát a hűtőből kidobott lejárt élelmiszerek teszik ki. Az élelmiszer szerves hulladék, melyből nagyszerű humusz készíthető a komposztálás oldalainkon is bemutatott eljárásával. Erre azonban nagyon ritkán kerül sor.

A hat európai országban végezett felmérés szerint a háztartások 63 százalékában hetente átlagosan 7,5 liter hulladék származik a hűtőkből. Ennek legfontosabb okai, hogy többet vásárolunk, mint amennyire valójában szükségünk van, nem takarítjuk rendszeresen a készüléket, és nem megfelelően rendszerezzük az élelmiszereket. Kutatók több mint 3000 egyszemélyes és családos háztartást céloztak meg Nagy-Britanniában, Lengyelországban, Svédországban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban. A felmérésből kiderült, hogy évente átlagosan 941000 köbméter, azaz évente 49 millió köbméter hulladék gyűlik össze hűtőink tartalmából. Ez kb. az Empire State Building űrtartalmának 49-szerese, vagy az egyiptomi gizai piramishoz használt kövek űrtartalmának 18-szorosa. Szinte az összes esetben a hulladék lejárt élelmiszerekből és csomagolóanyagokból áll.

Ez már csak annak fényében is felháborító dolog, hogy bár demagógiának tetszik, de mégiscsak milliók éheznek és nélkülözik a legalapvetőbb élelmiszereket a Földön. A nyugati fogyasztói társadalmakat viszont nem lehet eléggé ostorozni, a fogyasztás növekedésén alapuló gazdaságuk miatt, ugyanis ez nagyban hozzájárul bolygónk elszennyezéséhez és totális kizsákmányolásához.

Az idézett cikkben kirívó példaként említik a nagyon magas életszínvonallal büszkélkedő Nagy-Britanniát. Ott hetente átlagosan nem kevesebb, mint tízliternyi - pontosan 10,3 liter - élelmiszert dob ki egy háztartás hetente! A többi vizsgált ország messze elmarad ettől, egy lengyel család 7,6 litert, egy francia család 7,4 litert, egy svéd család pedig 6,8 litert dob a szemétbe. Olaszországban csupán 6,3 liter hűtőhulladék termelődik hetente. Az európai háztartások átlagosan 75 liter szemetet termelnek egy héten. A britek hulladékában található meg legnagyobb arányban a hűtőből származó szemét, több mint 21 százalék ez az arány.

Mindez arra enged következtetni, hogy az európaiak nem túl következetesek az élelmiszer vásárlásában és tárolásában, az újrahasznosításról pedig szinte szót sem lehet ejteni. Gyakran vásárolnak olyan élelmiszert, amiből még van a jégszekrényben, csak nem emlékeznek rá. Továbbá az is jellemző, hogy rendszertelenül minden be van dobálva a hűtőbe. Ami azért sem helyes dolog, mert sok élelmiszert nem lenne szabad egymással érintkezve tárolni. Az étterem tulajdonosok nagyon jól tudják azt, hogy az ÁNTSZ mekkora bírságokat szokott kiróni a helytelen tárolás miatt. Ráadásul egy háztartásban a hűtőszekrényben található a legtöbb kórokozó. Arizonai kutatók négyzetcentiméterenként átlagosan 11,4 millió csírát találtak a frigókban. A konyha padlóján tízezer, a toaletten pedig csak száz volt az egy négyzetcentiméterre jutó csírák száma.

Egyaránt elkerülhető lenne a pazarlás és a kórokozók általi veszély is, egy csöppnyi odafigyeléssel. Ha pedig már elkerülhetetlen az étel kidobása, akkor jobb lenne egy újabb "körben" elindítani a komposztálás módszerével.