Éhezés és elhízás
Marsi Zoltán
2006/01/29 08:00
2734 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az embereknek életkortól, nemtől és életmódtól függően különböző mennyiségű energiára van szükségük. Míg hazánkban elsősorban az elhízás okoz komoly problémát, addig a világ számos területén az éhínség. Közel 1 milliárd alultáplált ember szenved Földünkön. A jelenség részben élettani folyamatival foglalkozik cikkünk.

Tápanyag és tápérték

Az embereknek életkortól, nemtől és életmódtól függően különböző mennyiségű energiára van szükségük. Egy átlagos felnőtt napi 8500 kJ (kiloJoule) energiát használ el, a szellemi és fizikai munka egyaránt növeli az energiaigényt, akár 50-100%-kal. Egy serdülő, ülve tanuló diák energiaszükséglete 9000-11000 kJ naponta, míg egy favágóé akár 20000 kJ is lehet. Az élelmiszerekből felvett energia jelentős része hőtermelésre fordítódik - az állandó testhőmérséklet számos előnyt biztosít, de fenntartása energiaigényes - míg másik része mozgásunk, illetve szerveink működése során használódik el. A szervezet működéséhez szükséges, élelmiszerekből felvett anyagok a tápanyagok, amelyek három csoportra oszthatók: szénhidrátok, fehérjék és zsírok, de ide tartoznak a víz és az ásványi anyagok is, bár ezek energianyerésre nem hasznosíthatók. Az egyes tápanyagok különböző mértékű energiát, ún. tápértéket biztosítanak. A szükséges, illetve bevitt tápanyagok mennyiségére az ideális testsúly utalhat, amely megállapítására szolgál a testtömegindex. A testtömegindex kiszámolható úgy, hogy a testsúlyunkat (kg) elosztjuk a testmagasságunk (m) négyzetével, de egyszerűbb kalkulátorral, ami az eredményt rögtön értékeli is.
Testtömegindex-kalkulátort találsz itt, itt és itt (többek közt).

Éhezés

Ha a bevitt tápanyag tápértéke nem fedezi a hő és munka formájában leadott energiamennyiséget, akkor az energiamérleg negatív, a szervezet tartaléktápanyagai elhasználódnak, ez testtömegveszteséget (fogyás) okoz. A szervezet energiaszükségletét a sejtek mitokondrium nevű sejtszervecskéiben lejátszódó ún. biológiai oxidáció biztosítja. A biológiai oxidáció során a szőlőcukor (glükóz - egyszerű szénhidrát) lebomlik, miközben ATP (adenozin-trifoszfát) keletkezik, ez a szervezet "energiamolekulája". A szervezet által felvett szőlőcukor a májban és az izmokban raktározódik glikogén formájában (a glikogén sok-sok összekapcsolódott szőlőcukorból áll - összetett szénhidrát), de bizonyos anyagcsere-folyamatok képesek zsírokból és fehérjékből is energiát termelni. Az éhezésnek két formája ismert, a mennyiségi és a minőségi.

Mennyiségi éhezés

A mennyiségi éhezés során a szervezet túl kevés tápanyaghoz jut, ennek következtében a májban raktározott glikogén (összetett szénhidrát) és a zsírszövetben felhalmozott zsírok kezdenek elhasználódni. Az átlagos emberi zsírszövet 40-50 napra elegendő energiát tárol, de ebből nem következik, hogy a kövérek könnyebben viselik az éhezést, hiszen "van miből leadniuk". Az éhezés túlélési idejét nem a zsírszövet tömege, hanem a szervezet fehérjevesztésének mértéke szabja meg. Ha a rendelkezésre álló glikogén és zsírok már felhasználásra kerültek, következnek a fehérjék. A fehérjék fő forrása a vázizomzat, amely az éhezés előrehaladott állapotában indul csak bomlásnak. E folyamatban tetten érhető egy ősi alkalmazkodási reakció: ha tartós éhezés során a mozgatórendszer viszonylag hosszú ideig ép marad, az nagyobb esélyt ad arra, hogy az ember elvégezze a tápanyagszerzéshez szükséges mozgásokat, vagy elmeneküljön az éhezést okozó helyzetből. Az éhezés akkor vezet halálra, ha a raktározott fehérjék harmada, fele elhasználódik.

Földünk közel 6,5 milliárdos lakosságának közel hatoda, 0,8-1 milliárd ember éhezik, ami ennél is elszomorítóbb, hogy köztük több mint 200 millió 5 éven aluli gyermek van. Téves az a felfogás, hogy a Föld eltartó képességét túlléptük, hisz az utóbbi években az egy főre jutó élelmiszer mennyiség közel 20%-kal nőtt. A probléma a források elosztásában van. Ki gondolná, hogy egy hazai iskolás 15(!) éhező gyerek napi adagját fogyasztja el egyedül!? Csak Afrikában 50 ezer ember hal meg naponta (!) az alultápláltság következményeként. Kevesen tudják, de az éhezéses (koplalásos) fogyókúra nem vezet érdemleges testsúlycsökkenéshez, ez esetben elsősorban a szervezet víztartalma csökken, így a módszer kifejezetten veszélyes.

Képen: Kevin Carter Pulitzer-díjas felvétele a szudáni éhinség egyik gyermekáldozatáról

Minőségi éhezés

Minőségi éhezés akkor következik be, ha szervezetünk nem kapja megfelelő arányban a szükséges tápanyagokat. Primitív őseink gyümölcsöt, zöldséget, diót és magvakat gyűjtögettek, halat fogtak és vadat ejtettek, a földműves társadalomban élők pedig különféle gabonákat és zöldségeket termesztettek. Kalóriában mérve a hagyományos étrendben az energia 60-75 százaléka keményítőből és más összetett szénhidrátokból származik, nem pedig cukrokból, amelyek egyszerű szénhidrátok, és csak 5 százaléknyi kalóriát képviselnek az ennivalóban. Az energia további egyötöde zsírokból származik, rendszerint állati termékből. A táplálkozási energia fennmaradó 5-15 százalékát fehérjék szolgáltatják. A fenti arányok túlzott eltolódása nem csupán a minőségi éhezéshez vezethet, hanem számtalan betegség kialakulásához, sőt nem ritkán elhízáshoz is.

Elhízás

Ha a bevitt tápanyag tápértéke meghaladja a hő és munka formájában leadott energiamennyiséget, akkor az energiamérleg pozitív, és a fölöslegben bevitt energia a májban, zsírszövetben raktározódik, ami a testtömeg növekedésével (hízással) jár. Az elhízás számtalan fejlett országban, így hazánkban is népbetegség. A túlsúlyos emberek szervezetében számos betegség, elváltozás alakulhat ki, felsorolásszerűen néhányat kiemelve: érelmeszesedés, magas vérnyomás, epekőbetegség, vesebetegségek, daganatos betegségek és az ún. 2-es típusú cukorbetegség.

Linkek