Énmárka az iskolában
2014/06/04 16:19
685 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A tudatos személyes imázsépítés reneszánszát éli manapság; a jelenségre még az iskolai életből is találunk példát.

Personal branding

Az énmárka vagy personal branding egy mostanában divatos kifejezés, amely arra a szemléletre reflektál, hogy egy társadalmi színtérre lépő, a társadalom egy részét befolyásolni kívánó személy akár terméknek is tekinthető. Ahogy egy termék fontos jellemzője a márka, a brand, amely garantálja a minőséget, egy magas pozícióban lévő ember számára fontos, hogy erős énmárkája legyen. Egyesek cégvezetők és a cég által gyártott termék forgalmazását szeretnék elősegíteni; mások politikusok és saját politikai terméküket vágynak minél szélesebb körben népszerűsíteni – hogy célt érjenek, mindenekelőtt magukat kell elfogadhatóvá, sőt vonzóvá tenni a célközönség előtt, amely ilyen módon a terméküket is szívesebben megveszi.

Röviden: amikor a termékedet árulod, tulajdonképpen önmagadat árulod. De nem kell rosszra gondolni: tulajdonképpen egy egyszerű tömegkommunikációs üzenettípusról van szó, amelyet a társadalomra hatni kívánó egyén már nagyon régóta használ. Az üzenet lényege: „tőlem vegyél, mert én szimpatikus(abb) vagyok”. Középkori kereskedők, újkori felfedezők, jelenkori népvezérek alkalmazzák a módszert, melynek a lényege, hogy minél közérthetőbben, minél inkább leegyszerűsítve ismertté és elfogadottá tegyék személyüket százak, ezrek, milliók szemében.

Az üzenet testet ölthet jellemző öltözködésben vagy hajviseletben, jelszavak folytonos ismétlésében vagy az internetes felületen megjelenő egységes színsémában, arculatban. Egész iparág épült már az énmárka kutatására és fejlesztésére, és bárki igénybe veheti personal branding-szakértők tanácsait – természetesen megfelelő mértékű ellenszolgáltatásért cserébe.

Crowdsourcing

Iskolai énmárka

A jelenség tehát egyáltalán nem új, noha elnevezést csak nemrégiben kapott. Ráadásul érvényessége a gazdasági, politikai szcénákon is túlnyúlik. Talán közhely az iskolára mint a társadalom kicsinyített modelljére gondolni; mégis sokszor kézenfekvő ezt a metonimikus (mivel rész-egész viszonyon – a társadalmat a társadalom egy részével, az iskolával történő reprezentáción – alapuló) kapcsolatot alkalmazni,  hiszen az iskolai élet különböző színterei (szünetek, tanórák, ünnepségek, sportesemények) természetes és természetes módon kontrollált „laboratóriumi” körülményeket teremtenek csoportjelenségek megfigyeléséhez.

A personal branding jelensége például nagyszerűen tetten érhető az iskolai körülmények között is, persze mutatis mutandis. Az iskolai „brandépítők” nem kézzel fogható tárgyakat vagy éppen kézzel nem fogható eszméket szeretnének eladni, hanem egyszerűen érvényesülni kívánnak mikrotársadalmukban. Egyes diákok kiépítenek maguknak egy olyan imázst, amellyel kapcsolatban diáktársaiknak szinte automatikusan fel kell venniük valami attitűdöt: vagy elfogadják és szimpatizálnak vele, vagy elutasítják.

Az énmárka szempontjából nem elég az egyszerű ismertség (ami elérhető normaszegő, a többség számára elítélendő magatartással is); pozitív viszonyulást kell kiváltani a többiekből. Ennek az egyik alapfeltétele az őszinteség: a magunk által magunkról megalkotott kép legyen hihető, ne csak egy látványos szerep; immanens módon tartozzon hozzánk.

Sok diák tesz szert úgy valamiféle vezető szerepre, hogy az énmárkáját erősíti: jellemző az öltözködése, a szóhasználata, tevékenyen és jellegzetes módon vesz részt az iskolai közéletben, internetes megjelenése alapján is felismerhető, és mindezeken felül rokonszenvet is ébreszt. Mi történik azonban akkor, ha a profilrajzolás már túlságosan kontúros, ha már egyszerűen sok? Látványos példákat találhatunk az internetes közösségi oldalakon, különösen a Facebookon.

Profilburjánzás

Ismerős jelenség, hogy egy Facebook-felhasználó hetente, sőt naponta cseréli profilképét, vagy a profiloldalához kapcsolódó személyre szabható beállításokat. Sokféle oka lehet ennek a figyelemfelkeltéstől kezdve az önkép-formálódáson át egyfajta pótcselekvésig; de tegyük fel, hogy felhasználónk történetesen elég erős offline énmárkával bír, diáktársai elismerik személyét, tehetségét, „jól el tudja adni magát”, esetleg még teljesen természetesnek is tűnik, brandépítése szinte nem is feltűnő – akkor pedig miért van szüksége mégis arra, hogy online profilját hétről hétre átalakítsa? Ez is a brand része? Vagy már ehhez hozzákapcsolódik a folytonos bizonyosságszerzésre irányuló igény (hogy „tényleg sokan szeretnek”)?

Kerülendő még a látszata is annak, hogy ez a kérdés egyszerű. Arra viszont figyeljünk fel, hogy az énmárkaépítéshez nem kizárólag az érvényesülési igény kapcsolódhat hozzá, hanem valamiféle belső gyengeség palástolására való erőltetett törekvés – ami másrészről talán épp ilyen módon segít úrrá lenni a gyengeségen.

További érdekes oldalak:

Kerek Roland cikke