És mi látszik a bokorból?
2003/07/08 00:00
791 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Természetesen egy sün tüskés háta, akikkel mostanában meggyűlt a természetvédők baja Skóciában. Ők felelősek ugyanis több tengeri madárpopuláció aggasztó mértékű csökkenéséért. A sünökhöz világszerte számos mítosz, hagyomány és babona kapcsolódik, ezek közül néhány érdekesebbel most megismerkedhet az olvasó.


Bécsy László felvétele

Sok baj van mostanában a skóciai sündisznókkal. Először egy tanulmány jelent meg azzal kapcsolatban, hogy az elszaporodó sündisznók miatt kihalás fenyegeti a skót partoknál található Külső-Hebridákon élő tengeri madarak több faját. Amint a Zöldmagazin.com című környezetvédelmi oldalon olvasható, az 1974-ben a szigetekre telepített sünök olyan nagy mértékben rabolták a madarak tojásait, hogy ellenlépésekre volt szükség.

Amióta jelen vannak a sünök a skót szigeteken, azóta a havasi partfutó állománya 65 százalékkal, a piroslábú cankó populáció pedig 40 százalékkal csökkent. Egy ideig úgy próbálták a problémát megoldani, hogy fél méter magas elektromos kerítést húztak a madarak által lakott partszakasz köré. Ez egy ideig jó ötletnek tűnt, ám a brit hatóságok sokkal drasztikusabb lépésre szánták rá magukat. Elrendelték a sünök kiirtását a szigeteken, ezt az állatvédők az állatok kitelepítésével próbálták meg felváltani. Amikor hozzáláttak az intézkedés végrehajtásához, akkor derült ki, hogy jóval kevesebb tüskésbőrű van a területen, mint amire számítottak. Végül a kitelepítés jóval olcsóbb megoldásnak bizonyult. A természetvédők levonták a következtetést, hogy a jónak tűnő ökológiai elvek és a gyakorlati kivitelezés összehangolása nagyon fontos, mivel egész állatfajok sorsáról lehet szó.

A sünöknek egyébként külön kultúrtörténete van a világban, kevés olyan hasonlóan jelentéktelen állat van, amelynek alakjához ennyi különös hiedelem és hagyomány kapcsolódik. A kelet-afrikai kikujuknál, a mongoloknál és a románoknál egyaránt hősnek, a tűz feltalálójának és a gyógyító füvek szolgáltatójának számít. Az ókorban több okból is vadászták a sünöket, az embereknek tetszett tüskés bőre, amelyet fali díszként és lábtörlőként is használtak. Húsának és vizeletének pedig csodás képességeket tulajdonítottak.

A középkorból már több részletes sündisznó recept maradt az utókorra, pedig a Biblia az Ószövetségben még tiltja a sünevést, illetve a pusztulás képei között, romokon jelenik meg a szent könyvben. Ennek ellenére testrészeinek gyógyító tulajdonságairól általában meg voltak győződve az emberek. Húsa valóságos csodagyógyszerként szolgált vesebajok, görcsök, fulladás, daganatok, hajhullás és őrültség ellen. A vesekő ellen a középkori orvosok porított sünvért ajánlottak és máig él az a néphit, hogy vérére összegyűlnek a házban található bolhák. Tüskéjüket Franciaországban bájitalok készítéséhez használták, hazánkban pedig egy régi leírás szerint az élve elégetett sünök hamvait epilepszia gyógyítására és vizelési panaszok ellen alkalmazták. Több babona is fűződik nevükhöz: van olyan hely, ahol három süntüskét szúrtak az istálló küszöbéhez, hogy elkerüljék a tej megrontását. Máshol vérével és hájával bekent kesztyűvel simogatták a lovakat, hogy fényes legyen a szőrük, illetve bekenték a szekérrudat és az ostort is, hogy a lovak gyorsak legyenek. Használták őket időjóslásra is, ilyenkor azt vették alapul, hogy a széljárásnak megfelelően a sünök földalatti járataik két bejárata közül az egyiket betömik. Egy bizánci férfi állítólag abból szerzett magának vagyont, hogy a kereskedőhajóknak jósolt sünje segítségével.

Már az ókorban használták őket egerészésre, Arisztotelész és antik falfestmények alapján tudjuk, hogy háziállatként is tartották őket. A tüskéire felszúrt alma kedves képe is az ókorból származik, csak akkor a hiedelem szerint még szőlőszemekkel tette ugyanezt. Szintén ókori vélemény róluk, hogy tüskéivel nemcsak összegömbölyödve képes védekezni, hanem képesek támadójukra kilőni töviseiket. Ez a bátor viselkedés az alapja a későbbi korok szimbólumai között a bátorságot és a kitartó ellenállást jelképezi. Végezetül pedig még egy magyar vonatkozású adalék a sünök kultúrtörténetéhez: a legenda szerint Szent Margit testének sanyargatására hét tüskésbőrűből készült övet viselt és ezzel gyakran korbácsolta magát.