Fehér és nem annyira fehér lepkék
2003/09/02 00:00
2769 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A lepkék népes táborának közel 200 000 tagja van. Körülbelül 140 millió éve vannak jelen a Földön. Magyarországon mintegy 4500 lepkefajt tartanak számon, ebből 18 a fehérlepkék családjába tartozik, amelyeknek csupán néhány tagja fehér, a többi sárga, narancssárga, esetleg zöldes árnyalatú. Hozzájuk tarozik a régebben nagy kártevőként rettegett káposztalepke, amely az utóbbi években egyre ritkábban jelenik meg.

A fehérlepkék nem tartoznak a leglátványosabb lepkefajok közé, visszafogott szépségük azonban így is lenyűgöző. A családhoz tartozó lepkéknek csak egy része fehér, ők is fekete vagy szürke mintázattal rendelkeznek, a többi sárga vagy narancssárga. A trópusokon előfordulnak nagy termetű és élénk színű fajok, de a legtöbbjük közepes nagyságra nő. A fehérlepkék közös jellemzője, hogy mindhárom pár lábuk jól fejlett, ami alkalmassá teszi őket a járásra. Elülső szárnyaik háromszög alakúak, a hátsók pedig lekerekítettek. Zöldes árnyalatú hernyóik vékonyak. A Földön mintegy ezer fajuk számít elterjedtnek, ebből tizennyolc Magyarországon is előfordul.

A lepkék a rovarok egyik legnépesebb rendjének számítanak, közel 200 000 fajt ismer a tudomány. Az ősmaradványok vizsgálata kimutatta, hogy már 140 millió évvel ezelőtt is léteztek primitív éjjeli lepkék, a nappali lepkék csak körülbelül 40 millió éve vannak jelen a Földön. Tudományos elnevezésüket a görög lepidoptera szóból kapták, ami szárnyat, pikkelyt jelent. Hazánkban mintegy 4500 lepkefajt tartanak számon.

A Közép-Európában élő fehérlepkék közepes nagyságúak és általában gyengén repülnek, de néhány fajuk röpte gyors és kitartó, ezek gyakran vándorolnak is. Jellemző rájuk, hogy melegkedvelők, napsütötte réteken és tisztásokon figyelhetők meg, vagy pocsolyák közelében nyalogatják a nedves földet. Egy évben kettő vagy három, ritkábban egyetlen nemzedékük jelenik meg. Hernyóik néha nagy károkat okozhatnak a veteményesekben, leginkább a keresztesvirágúak és a pillangós növények hajtásait pusztítják.

A nagy kártevőként ismert káposztalepke régebben valóban tömegesen jelent meg, ám napjainkra eléggé megritkult az állomány és néha éveken keresztül nem jelennek meg. Az igazi károkat két elterjedt faj, a repcelepke és a répalepke okozza. Ezeknek a gyengén repülő lepkéknek évente legalább három nemzedéke fejlődik ki. Gyenge röptük azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy április elejétől egészen késő őszig folyamatosan úton legyenek. A mezőgazdasági művelés alatt álló területeken igen gyakoriak, tócsák közelében néha több száz megfigyelhető belőlük. Érdemes még megemlíteni a galagonyalepkét, amely a XIX. században hírhedt kártevő volt. Akárcsak a káposztalepke, ő is eltűnik néhány évre. Az 1800-as évek második felében óriási károkat okoztak, hernyóik minden rózsafélét elfogyasztanak. A XX. század második felére azonban csaknem teljesen eltűntek, évente csupán néhány példányukkal lehet találkozni.

Kora tavasszal az elsőként megjelenő fehérlepkefaj a citromlepke, amelyeknek csak hímje citromsárga, a nőstény inkább zöldesfehér színű. Szintén sárga a sáfránylepke és a kéneslepke. A sáfránylepke a Földközi-tenger vidékén honos, de nyáron felvándorol egészen a Kárpát-medencéig. A kéneslepke viszont Franciaországtól egészen Szibériáig előfordul. Közép- és Dél-Európa, valamint Kisázsia nagyon szép lepkefaja a dolomit-kéneslepke. Hazánkban főleg az Alföldön és a középhegységek meleg, déli lejtőin fordul elő. A ragyogó, narancsszínű kéneslepke inkább a Nyugat-Dunántúlon gyakori.

A gyönge röptű fajok közé tarozik a mustárlepke és a keleti mustárlepke. Míg az előző tisztásokon, erdei réteken egész nyáron megfigyelhető, addig a hozzá kísértetiesen hasonló keleti mustárlepke csak nagyon kevés helyen látható.

A déli, délkeleti sziklai fehérlepke a Dunántúlon, a magyar fehérlepke a Tornai Karszton és a Bükkben fordul elő. A középhegységekben helyenként látható a magashegységi hegyi fehérlepke is. Ezek a fajok annyira lokális (kis területű) elterjedésűek, hogy károkat egyáltalán nem okoznak. Több fajuk ritkaságuk miatt védett: a keleti mustárlepke eszmei értéke 10.000, a dolomit- és narancsszínű kéneslepkéé, illetve a hegyi-, a magyar- és a sziklai fehérlepkéé nem kevesebb mint 50 000 forint.