Gyárlátogatás - Hulladékégető
2001/03/05 00:00
1056 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A most induló új sorozat különböző gyárak és üzemek virtuális látogatására tesz kísérletet. Első alkalommal egy Párizs melletti hulladékégetőbe teszünk kirándulást, amely nemcsak a szemét megsemmisítésére szolgál, hanem hőerőmű is egyben. Egy folyamatábra segítségével tekinthetjük át az üzemben zajló hulladékégetés és energiaszolgáltatás egyes lépéseit.

A francia főváros és a hozzáforrt több száz település, az ún. Párizsi agglomeráció 10 millió lakosa évente mintegy 5 millió tonna szemetet, elegánsabban szólva: háztartási hulladékot termel (1). Ennek a mennyiségek körülbelül a felét 3 hulladék-égetőműben égetik el. Ezek a hulladékégetők nemcsak a szemét megsemmisítésére szolgálnak, hanem hőerőművek is egyben, ahol az energiát nem a szén, kőolaj, földgáz vagy az atommaghasadás, hanem az elégő szemét adja, az előbbieknél persze jóval kisebb fűtőértékkel.

Ezeket a hulladékégetőket szervezett üzemlátogatás keretében meg is lehet tekinteni. Nézzük most meg az egyik ilyen üzemet, amely Párizs egy déli elővárosában, Ivry-sur-Seine-ben, közvetlenül a Szajna partjára épült.

Mint minden hőerőműnél, a hulladékégető esetében is a folyó közelsége fontos telepítő tényező, hiszen a turbinalapátokat megforgató gőz előállításához nagy mennyiségű vízre van szükség.

A látogatás kezdetén - a portánál történő bejelentkezés és ellenőrzés után - kamiongarázs bejáratainak tűnő méretes kapuk előtt haladunk el. A "garázsajtók" belülről egy hatalmas, 30 méter mély, 50 méter hosszú veremre nyílnak. Ide önti be rakományát a naponta 2000 tonna szemetet hozó 600 kukásautó (2). Ebből a veremből egy kockacukorcsipeszhez hasonló, 1 köbméter űrtartalmú markoló emeli föl és dobja bele a hulladékot az égéstérbe, vagyis a kemencébe vezető kürtőbe (3). Ezt a folyamatot már belülről, az üvegfalú vezérlőkabinból figyelhetjük. A háztartási gyűjtőedény (kuka) méreteihez szokott embernek a látvány félelmetes: közel tízezer köbméter szemét egy sötét betonveremben. Ha ebbe valamelyik szemétszállító jármű beleesne (ami persze teljesen kizárt, mert a tolató teherautót erős betonrámpák akasztják meg a verem pereménél) kereshetnék, mint tűt a szénakazalban.

A kemencében (4) ezután a hulladék 1000 C körüli hőmérsékleten elég, a felszabaduló hőenergia felforralja az égéstér körül keringetett vizet, a nagy nyomású gőz megforgatja a turbinákat (5), a hozzájuk kapcsolódó generátorok pedig áramot fejlesztenek. A turbinákon túljutó gőzt, illetve a lecsapódó forró vizet nagy átmérőjű csöveken keresztül a városba vezetik, 80 ezer lakás fűtését és melegvízellátását biztosítva ezzel (6).

Az égés-gőzképződés-lecsapódás-füstgázelvezetés zárt rendszer, ide behatolni normális működés esetén csak a negyedévente elvégzendő karbantartási-tisztítási munkálatok ideje alatt lehet. Ezt az évi néhány napot leszámítva a hulladékégetés és az áramtermelés heti hét nap, napi 24 órán át folyik.

A kemencék és a kazánok - természetesen csak kívülről történő - bemutatása után az égetőmű munkatársa a túloldalra kalauzol bennünket, vagyis oda, ahol az égés után visszamaradt anyagok speciális futószalagon kikerülnek a rendszerből (7). Ebből a már elviselhető hőmérsékletűvé hűlt anyaghalmazból elektromágnesek segítségével elkülönítik a vasat, amelyet aztán ócskavasként az acélgyártásban újra tudnak hasznosítani (9). A többi részt, az ún. égési salakot - megfelelő kezelés után - építkezéseknél, például útalapban használják fel (8). 1 tonna háztartási szemét elégetésekor körülbelül 260 kg el nem éget anyag (égési utótermék) marad vissza.

A levegőnél könnyebb és mérgező anyagokat tartalmazó pernyét a pernyeleválasztón felfogják, összegyűjtik, és veszélyes hulladékként kezelik. A hulladékégetés környezetvédelmi szempontból egyik leginkább támadható része éppen ennek a veszélyes anyagú pernyének és hamunak a keletkezése illetve lerakása. A másik kritikus pont a légnemű égéstermék, a füstgáz levegőbe történő kiengedése. A füstgáz légnemű, cseppfolyós és szilárd halmazállapotú részecskékből álló elegy, és nagyon mérgező. Ezt a füstgázt, mielőtt elengedik, több fázisban tisztítják, szűrik. Először elektofilteren vezetik át (10), ahol a szűrés, vagyis a károsanyag-eltávolítás, a különféle részecskék eltérő elektrosztatikus tulajdonságán alapszik. Ezután következik a füstgázmosó, ahol a por legnagyobb részét vízzel kimossák. Végül a kémény tetején még egy szűrőberendezést helyeztek el (11). A kéményt elhagyó és Párizs levegőjébe kerülő gáz-gőz elegy 60 %-a nitrogén-dioxid, 10 %-a szén-dioxid, 10%-a oxigén és 20 %-a vízgőz. Ezek közül csak ez utóbbi látható: egy messziről is jól megfigyelhető fehér csóva formájában. Ez az elegy, mivel tökéletes szűrés nem létezik, kisebb mértékben tartalmaz még különféle szennyező anyagokat, mint például port, szén-monoxidot, kén-és nitrogén-oxidokat, dioxint. Ez utóbbiakról az égető munkatársai és a hulladékégetést bemutató-népszerűsítő prospektusok nem szeretnek túl sokat beszélni.

A másfél órás üzemlátogatás végén bemutatják az égetőmű hulladékválogató melléküzemét is. Itt a már a városban külön gyűjtött és külön beérkező papírhulladékot válogatják tovább. Erre a további szelekcióra azért van szükség, mert a papírgyűjtő konténerekbe sokan nem odavaló, újra nem hasznosítható anyagokat dobnak bele, mint például gyümölcsleves kombidobozokat (Tetra Pak), műanyag borítású papírt, celofánt, stb. A válogatás kézzel történik, az emberek egy lassan mozgó szalagon érkező hulladékból kiszedegetik a hasznosíthatatlan részt. A szelektálandó papírhulladék a többi szeméthez képest tiszta, kesztyű használata és más egészségügyi előírások szigorú betartása azonban kötelező. Jelenleg a szelektíven gyűjtött és újrahasznosításra továbbadott hulladék aránya még csak 5%, de 2002-re szeretnék ezt 15 %-ra növelni.

2002 júliusa fordulópont az európai hulladékgazdálkodók számára. A hulladékok, az egyre csak növő szeméthalmok mind égetőbb problémát jelentenek. A kérdés környezetpolitikai aktualitását mi sem mutatja jobban, mint az az Európa Uniós törvény, amely ettől az időponttól kezdve megtiltja tagországainak a kommunális (háztartási) hulladékok deponálását (hulladéklerakókba történő végleges elhelyezését).

Mit csináljunk hát hulladékainkkal - Párizs esetében a fennmaradó 2 és fél millió tonnával? Égessük el? Az égetéses megoldás a modern szűrő- és tisztítóberendezések ellenére is ökológiai szempontból megkérdőjelezhető, és nem csak azért, mert szennyező hatású, hanem azért is, mert az elégő hulladékban számos "jobb sorsra érdemes", értékes újrahasznosítható anyag semmisül meg. Ráadásul a lakosság újabb hulladékégetők építése ellen szinte mindenütt hevesen tiltakozik.

Marad tehát az újrafelhasználás, a recycling, és az ezt megalapozó szelektív-hulladékgyűjtés általánossá tétele az élet minden területén. Kitűnő megoldás a prevenció, vagyis a hulladék keletkezésének megelőzése. Ehhez a technológiai haladás mellett nagyon sok szervezőmunkára és gyökeres szemléletváltásra lenne szükség

Szende Kristóf

További információ: