Gyertyán (Carpinus betulus)
2003/01/23 08:00
1076 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A gyertyán őshazája Közép-Európa, s főként dombvidéki övben, de ritkán a hegyvidéken, a tölgyes és gyertyános-tölgyes erdőkben, cserjésekben is előfordul ez az örökzöld növény.

gyertyan Leggyakrabban kertekben, parkokban találkozhatunk vele, ahol zárósövényként is szokták alkalmazni. Jól tud alkalmazkodni, száraz, silány talajon is megél, de a homokos, kopár, mocsaras talajon elcsenevészesedik. Alkalmazkodásához tartozik, hogy idősebb korában is jól tűri az árnyékot. Legjobban Azonban az üde, jó talajon fejlődik. A hegy- és domboldalak lábazati vízben gazdagabb részein is remekül megél. Fagyra nem érzékeny, de a nagy szárazságot nem szereti. Dús lombozatával talaját humuszban gazdagítja. Csoportosításkor a másod- vagy csak harmadrendű fák közé sorolják. Törzse szabad állásban rövid, koronája terjedelmes, ágai hegyesszöget zárnak be a törzzsel. Levelei tojásdadok, kétszeresen fűrészes szélűek, fiatalon selymesen szőrösek, később csak az erek mentén látható gyér szőrzet. Színük világoszöld. Az ősszel megbarnult levelek a fiatal ágakról csak tavasszal, közvetlenül a rügyfakadás előtt hullanak le.

Virágai lombfakadás után, áprilisban nyílnak. Egyivarúak, egylakiak. A nővirágok rövid füzérkék zöld pikkelyekkel, kinyúló piros bibékkel. A hímvirágok lecsüngő hengeres barkák, zöldessárgák.

Termése októberben érik, ősszel vagy télen hullik le. A gyertyán az első 5 évben lassan, 5-15 év között gyorsabban nő, később növekedése lelassul. 80-100 évig él. Magról és sarjról is kitűnően újul. Gyökérzete eleinte sekélyen futó, bojtos vagy karógyökérszerű, később sekély, hatalmas oldalgyökerekre bomlóvá válik.

Felhasználása

Jól használható szekéralkatrészek, szerszámnyelek, gyaluk, különböző gazdasági eszközök, kaptafák, tekebabák készítésére. Kiváló tűzifa és cipőszeg. Újabban a cellulózipar is felhasználja.

Vissza