Ha nem jön a baba
Szendrei Judit
2004/11/29 08:00
828 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Évről évre halljuk, tapasztaljuk, hogy csökken a népesség, mert egyre kevesebb fiatal vállal egyre kevesebb gyereket. Sok házaspár a családalapítás időpontját szeretné minél későbbre halasztani: előbb legyen meg a diploma, a biztos megélhetés, a kényelmes otthon. Azonban sok harminc körüli nő csalódott értetlenséggel tapasztalja ezután, hogy a várva várt terhesség nem jön olyan gyorsan és könnyen, mint ahogy szeretné.

Ha meg akarjuk érteni, mit jelent egy házaspár, de különösen egy nő számára a kívánt és tervezett baba késlekedése, azt is látnunk kell, milyen szerepet tölt be minden anya életében egy leendő gyermek, milyen változásokat indít be a terhesség iránti vágy a felnőtt nő lelki háztartásában. Szinte pszichológiai közhely ma már, hogy az újszülött csecsemő nemcsak fizikai, de lelki értelemben is teljes mértékben az anyjára utalt, hogy a közöttük lévő testi-lelki kapcsolat a gyermek túlélése szempontjából létfontosságú. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy mekkora szüksége van az anyának magának is csecsemőjére ahhoz, hogy személyiségének fejlődése harmonikusan alakuljon. A gyermek utáni vágy, majd a terhesség tényének felismerése minden nő életében új fejezetet nyit: nemcsak az én-fejlődés terén, de a párkapcsolatban és az anya tágabb értelemben vett szociális státusza terén is.

A házaspárból család lesz, közös feladatokkal és felelősséggel. Máshogy néz az életére, másért is vigyáz rá az, akinek már gyereke van, de máshogy néznek rá a környezetében is. A szülővé válás ígérete lehetőséget kínál továbbá arra is, hogy a terhes nő saját szüleivel való kapcsolatát, korábbi megoldatlan konfliktusait (pl. versengés, érzelmi leválás) újraélje, és egy második esélyként ismét nekifusson feldolgozásuknak. A terhesség mint a teremtés képessége, élet és halál feletti uralom lehetősége, jóleső mindenhatósági fantáziákat is megerősít a kismamában, aki növekvő hasát büszkén viselve talán nemcsak mások támogatását, de csodálatát, irigykedését is ki szeretné vívni. Egy tökéletesnek megálmodott, minden szempontból sokra hivatott gyermek a szülők önbecsülésének, ambícióinak is ideális tárgya egyben. Az élet továbbörökítésének lehetősége valamelyes védelmet nyújthat továbbá a halálfélelemmel és az élet elmúlásával kapcsolatos szorongásokkal szemben is. A gyermek utáni vágy tehát mindezeket az érzéseket, ambíciókat, fejlődési erőket útjára indítja, a sorozatos sikertelenség azonban ezt az induló folyamatot megtöri, a lelki élet számos pontján okozva ezáltal csalódást és elakadást.

A teherbeeséssel eredménytelenül próbálkozó asszonynak szembe kell néznie azzal, hogy talán egy, a fejlődéséhez szükséges fontos személy esetleg hiányozni fog az életéből. Pedig bizonyos normál fejlődési feladatok és konfliktusok nagyon nehezen oldhatók meg akkor, ha a történet fontos másik szereplője hiányzik. A legtöbb embernek így vagy úgy veszteséget okoz, ha saját szüleitől való függetlenedés, a pályaválasztás, és a párválasztás fejlődési feladatának sikeres megoldása után nem tud továbblépni a szülő szerep mint következő fejlődési feladat felé. Ha nem jön a gyerek, a fiatal nő a teremtő-tápláló ősanyával való azonosulás öröme helyett bűntudatot, szégyent és az élet értelmetlenné válását, esetleg halálfélelmet érezhet. A sorozatos kudarcok miatt veszélybe kerülhet a formálódó szülői identitás is. Egyrészt az anyaszerep védekező mechanizmusok nyomán való leértékelődése révén esetleg egyre kevésbé tűnik vonzónak, másrészt zavar vegyülhet a leendő anya más gyerekekkel való viszonyába is: egyre kevésbé találja vonzónak mások csemetéit, egyre inkább nehezére esik megtalálnia velük a hangot.

A kívánt terhesség késlekedése a párkapcsolatok sorsát is befolyásolja. Bár a férfiak ezt sokszor kevésbé mutatják ki, a leendő apákat is megviseli, ha a kis trónörökös nem érkezik meg időben. Az ő szomorúságuk és kétségbeesésük azonban kevésbé intenzív és látványos, és kevesebb bűntudat, depresszió társul hozzá, mint leendő anyák esetében. (A nőkkel szemben ők szinte soha nem kérnek pszichológustól segítséget, és sajnos partnerük terápiájában sem feltétlenül kívánnak részt venni.) Ennek biológiai és kulturális okai egyaránt lehetnek: egy nő egyrészt jóval hamarabb, már a terhességről való álmodozáskor kapcsolatba kerül magzatával, az apák érzelmei inkább csak a születést követően, vagy még később szoktak megerősödni. Másrészt a fájdalom, a kudarc és tehetetlenség érzéseinek kimutatását a férfi szerepelvárások gátolják, különösen a feleség felé, akit ebben a helyzetben a legtöbb férj erős támaszként gyámolítani szeretne.

A két fél eltérő érzelmi viszonyulása könnyen párkapcsolati konfliktushoz vezethet. Sok nő érzéketlenséggel, a megértés hiányával és a kommunikációtól való elzárkózással vádolja férjét. További párkapcsolati nehézséget okozhat, ha az egyik vagy másik fél (vélt vagy valós okok miatt) egyértelműen magát vagy partnerét teszi felelőssé a sikertelenségért. A "mással már szülő lehetnék" fantáziája, és a "terhet jelent számára terméketlenségem" bűntudata egyaránt a házasság felbomlásához vezethet. A társakat összekötő nemi élet a folyamatos, ám sikerrel nem járó teherbeesési próbálkozások következtében szintén zavart szenvedhet: a koncentrált feladattudat, a terhesség létrehozása miatti görcsös igyekezet a spontaneitás és az élvezet rovására mehet, így szexuális zavarok alakulhatnak ki. A meddőség lehetősége a társas kapcsolatok és a szociális szerepek terén is változásokat okoz. Az anyaság lehetőségétől megfosztott nő gyakran élete más területein igyekszik kiélni a teremtés, a gyámolítás és az életben való előrelépés iránti igényét; társadalmi szerepet vállal, karrierépítésbe vagy karitatív tevékenységbe fog. Eközben előfordulhat, hogy a vele egykorú anyák között kívülállónak és csökkentértékűnek érzi magát, társaságukat kerülni igyekszik, ezért korábbi barátai kapcsolatai megszakadnak.

Mivel sok eredménytelenül próbálkozó házaspárnál többszöri alapos orvosi kivizsgálás után sem találnak a kudarc hátterében semmilyen kézzelfogható testi okot, orvosi körökben általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy meddőséget pszichoszomatikus úton ható lelki tényezők is okozhatnak. Az egyik legközismertebb elmélet e téren a stressz negatív hatását hangsúlyozza, más szerzők az okokat az anya személyiségében (pl. éretlen személyiség, elfojtott ambivalencia a partnerrel szemben, a gyermek tudattalan elutasítása, stb.) vagy a párkapcsolat konfliktusaiban vélik megtalálni. Ezek a feltételezések azonban nehezen bizonyíthatók tudományosan, viszont rendkívül alkalmasak arra, hogy az amúgy is összetört nő szégyenérzetét, bűntudatát, negatív énképét erősítsék. A terhességgel eredménytelenül próbálkozó nők vagy házaspárok egy jó részét tanácstalan, tehetetlen nőgyógyászok, orvosok irányítják pszichológushoz abban a reményben, hogy a terápia hatására elhárul a lelki akadály a teherbeesés útjából. Ez néha így is történik, néha azonban nem: egy újabb csodavárás vezet újabb elkerülhetetlen csalódáshoz. Pedig pszichológusra akkor is szükség lehet, ha a termékennyé válást ő sem tudja garantálni. Segíthet a kudarc okozta krízis, a szégyen, bűntudat, és reménytelenség feldolgozásában, és új utak megtalálásában akár az egyéni életcélok, akár a házasság közös perspektívája terén.

Képek

  • www.thechurchatrb.org/ recovery/index.php
  • http://www.femalelife.bg/images/Content/couple_sad_dv721040.jpg