Háborús helyzetben
2002/06/20 00:00
1093 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A vért, könnyeket és sírást hozó háborúk nem csak az embereket érintik, hanem a természetben is mérhetetlen károkat okoznak. A pusztítás, amit az ember okozni képes háború idején sok-sok állat- és növényfajt sodor a kihalás szélére, vagy tüntet el végleg a Föld színéről. Csupán az utóbbi tíz évben három nagyobb, és számos kisebb, helyi háborút vívott az emberiség. A legutóbbi Afganisztáni konfliktus is óriási károkat okozott az élővilágnak.

Az emberiség legnagyobb tragédiái a háborúk, amelyek vért, könnyeket és pusztulást hoznak sok mindenkire, de leginkább az ártatlanokra. A háború emberi találmány, a természet nem ismeri. A természetben minden élőlény harcol az életben maradásért, de csak az ember képes arra, hogy tőle közvetlenül független okokból képes legyen gyilkolni. Egy háború borzalmasan felfordítja az emberek életét, ez alól az állatvilág képviselői sem kivételek. Persze amikor fegyverek ropognak, bombák hullanak, árvák sírása hallatszik, akkor senki nem gondol az állatokra, pedig ők sem kevésbé áldozatai a pusztításnak. Ők még annyira sem tehetnek a kialakult helyzetért, mint az emberek, és nem is tudnak ellene tenni semmit. Nagyon ritkán hallani olyan felszólalást, ami háborús helyzetben az állatvilág védelmében hangzik el. Általában nem is tudja senki, hogy milyen hatással van ez a szörnyű emberi megnyilvánulás bolygónk többi lakójára. A régi korokban a háborúk kis területre koncentrálódtak és néhány ezer, vagy tízezer embert érintettek komoly mértékben. A technika fejlődésével párhuzamosan az emberiség egyre gyilkosabb fegyvereket fejlesztett ki -elég, ha a mindent elpusztító nukleáris eszközök jutnak eszünkbe- amelyek hatása az összes élőlényt veszélyeztetik.

A közelmúltban vívott háborúknak is voltak mind az emberek, mind az állatok részéről ártatlan áldozatai. A vietnámi háborúban a szembenálló felek egyszerűen mérgező vegyszerekkel permetezték a dzsungelt, vagy felgyújtották mérhetetlen károkat okozva ezzel az élővilágnak. Az Öböl-háborúban a felgyújtott olajkutak szennyezték a levegőt, a tengerbe ömlő olaj pedig rengeteg állat pusztulását okozta. A dél-szláv válság idején négylábú társaink sokasága menekült át hazánkba élőhelyeik feldúlása miatt, például az aranysakál addig csak ritkán látott vendég volt nálunk. Számuk a Dél-Dunántúlon napjainkra eléri az ezret, ami nem csak a természetes szaporulatnak köszönhető, hanem annak is, hogy a faj elterjedési határa északabbra került az 1990-es évek elején.

A legfrissebb szomorú aktualitással bíró háborút Afganisztánban vívták. Még nem készültek pontos felmérések a károk mértékéről, a térségben továbbra is folynak a katonai akciók, a légiforgalom pedig óriási. Ami veszélyezteti a világ legforgalmasabb madárvonulási útvonalát, amely éppen Afganisztánon vezet keresztül. Az már biztos, hogy a régebbi óriási madártömegek eltűntek a környékről. Nemcsak a madarak, hanem a földön, a hegyekben élő állatok is erősen megsínylették a háborút. A hópárducból, amelyből a világon jó ha ötezer példány található, optimista becslések szerint százötven maradt Afganisztánban. Valószínűleg a tibeti medve és egy sor denevérfaj sorsa is kétséges, az emberek háborúja eltünteti őket erről a vidékről.

Külön csapás az állatokra nézve, hogy háborúk idején hatalmas embertömegek válnak nincstelenné, menekültté. A szerencsétlen sorsú emberek szükségleteik kielégítését a természetesen a környezetük rovására teszik. Kivágják az összes útjukba kerülő fát, az állatokat pedig megeszik. Ezzel is tovább fokozva a háború okozta addigi károk természetpusztító hatását.