Hegek, tetoválások
2002/11/04 08:00
1906 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A bőr állományát három fontos réteg alkotja: a hám, az irha és a bőralja. A hámréteg kizárólag csak sejtekből, a speciális laphámsejtekből áll, amelyek érési folyamatuk során további öt rétegre tagolódnak. A hámsejtek az úgynevezett alaphártyán nyugszanak, s szinte kizárólag csak a membránon keresztül táplálkoznak.


A felhám rétege mindössze 0,2 mm vastag. Ez a legkülső vékony réteg véd meg bennünket valamennyi környezeti ártalomtól, sérüléstől és vegyi anyagtól. Egy hámsejt az őt tápláló alaptól 28 nap alatt jut ki a legkülső hámsorba. Kb. 400 sejt jut egy-egy osztódásra. Ma még nem teljesen tisztázott, hogy valójában milyen tényezők is vezérlik, irányítják e sejtek folyamatos képződését és rendszeres átalakulásukat. A szaruréteg vastagsága testtájonként változik: a hajlatokban vékony, és vastagabb a nyomásnak kitett felszíneken, így a talpakon. A bőr legjelentősebb része az irharéteg. Egy 60 kg-os felnőtt esetében kb. 3-4 kilogramm. Sejtekből, rugalmas rostrendszerekből és az alapállományból áll. Vastagsága általában 3 mm. Az irharéteg fő feladatai közé soroljuk a mechanikai védelmet, a szervezet immunrendszerének és a só-vízháztartásnak a szabályozását. Valamennyi külső sérülés, ha ezt a réteget roncsolja, a sérült sejtek helyén maradandó heg keletkezik. A bőr aljának fő feladata a hőszigetelés, az energiatermelés szabályozása és a mechanikai behatolások tompítása is. Ez a réteg főleg zsírszövetekből áll, amelyeknek pusztulása után is hegszövet képződik.

A bőr szövetének károsodása a kötőszövet pusztulásához vezet, aminek helyén egy általában merev, kollagén rosthalmaz képződik. A kialakult heg rugalmas, nincsenek rostok, felszínét igen vékony hámréteg fedi. A bőr járulékos elemei, például a szőrtüszők teljesen hiányoznak. A sérülés helyén egy kissé érzékeny, lilás-vöröses feszülő duzzanat látható kezdetben. A felszaporodó kollagénrostok lassan kiemelkednek a bőr szintjéből, és ilyenkor már a ruha érintésekor is fájdalom keletkezhet. Főleg a fekete bőrű népcsoporthoz tartozókon képződnek olykor ujjnyi vastagságú, torzító nagy hegek, szaknyelven keloidok. A hegesedési hajlam öröklődik. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a családunkban van-e olyan személy, akinek rosszul forradnak a sebei, mert ezesetben valószínűleg öröklődik ez a hajlam. A testünk bőrfelszínein más-más a hegképződési hajlam. A szegycsont feletti bőr, a nyak bőre érzékeny leginkább, és e helyeken alakul ki a heg. Kisgyermekkorban is nagyobb a hegképződési hajlam, de leginkább a pubertásban képződhet csúnya elváltozás. Ebben a korban sokszor felmerül: a kozmetikai szempontból zavaró és növekvő anyajegyet műtéti úton távolítsák el, ami a növekedés és a hormonális viszonyok miatt nem a kellő alkalom.

A bőrhibák kialakulnak égési, lövési, szúrási és baleseti sérüléseket követően. A furunkulusok vagy az arcon lévő beszűrt, gennyes pattanások után mindig marad vissza nagyobb heg. A műtéti vágások során a szervek feltárásánál igyekeznek követni az úgynevezett bőrhasadási vonalakat, akár kisebb metszéseknél is. A speciális lézerkések adják ma a legideálisabb heget az erre specializálódott helyeken. Ezek idővel (félév, olykor csak évek múltával) kezdenek vörös színükből veszíteni, felpuhulnak, lassan eltűnik az érzékenységük, fehérré válnak, s végül elsorvadnak, olykor behúzódnak. Néha barnás szemcsék vehetők észre a felszínen.
A hegek jóindulatú elváltozások, csakis a sérült rétegekben alakulnak ki. Kezelésükben döntő a megelőzés. A szakszerűen kezelt égések, baleseti sérülések hegei ma már kozmetikai szempontból is elfogadhatóan képződnek. A már kialakultakat helyi kezelésekkel és plasztikai sebészeti úton kellően korrigálni lehet. Az arc bőrén ne engedjék elhatalmasodni a nagy, gennyes, pubertáskori pattanásokat, kezelésük történjen szakszerűen és időben. A mély szöveteket roncsolt, balesetek után képződött hegeket a plasztikai sebészek tudják a legideálisabb kozmetikai formára alakítani. A kialakuló heget mihamarabb vizsgáltassuk meg szakorvossal. Az ilyen elváltozásokra hajlamos ember tünetmentesítése, az állapot javítása olykor a specialistának is nehéz lehet.

Napjainkban a testdíszítésnek szinte a tahitii korszakát kezdjük megélni a tetoválás nagy divatja miatt. A szakember kissé aggódva figyeli az igen nagy felületen a festékek további sorsát. Az irharéteg állományába bevitt festékek (a cinóber, a higany-klorid: piros, a kadmium-szulfid: sárga, a kék tus: fekete) biztosan idegen anyagként viselkednek az adott helyen. Érzékenység esetén komoly szöveti gyulladásos reakciót eredményeznek, sokszor hegesedéssel is járhatnak. Tény viszont, hogy az emberiség kezdete óta, mint szimbolikát, mintegy kifejezési formát alkalmazzák. A test egyes részeinek hangsúlyosabbá tétele (száj- és szemkontúrok) az érzelmi hatások kihangsúlyozása, figuratív megjelölése stb. a lelki tartalmakat is láthatóbbá teszi. Sajnos az irhába bevitt festéket nyomtalanul eltüntetni alig lehet. Még a legfinomabb folyadéklézeres eljárásokkal sem lehet tökéletesen megoldani. Nagyon-nagyon fontolóra kell venni, hogy hova és mit tetováltatunk. Serdülőkorúakat óvjuk az esetleg nem meggondolt tetoválástól.