Hosszú és haragos
2003/10/28 00:00
950 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Magyarország egyik legritkább hüllőfaja a haragos sikló, amely az egész országban mindössze két helyen, a Budai- és a Villányi-hegységben fordul elő. A haragos sikló hazánk legnagyobbra növő kígyófaja, testhossza kivételes esetekben meghaladhatja a 2 métert. Nevét igencsak bátor viselkedéséről kapta, ha sarokba szorítják, habozás nélkül megharapja az embert is.

A hüllők nevüket az ember testhőmérsékleténél hűvösebb, ezért számunkra meglehetősen idegen és hideg tapintású kihűlő testükről kapták. Eléggé rossz szemmel nézi őket az emberek többsége. Ennek pedig sok hüllő áldozatul esett már, kígyót, siklót kapásból ütöttek agyon régebben, amikor még sok volt belőlük. Nem járt másképp hazánk egyik legritkább hüllőfaja, a haragos sikló (hangzatos latin nevén Coluber caspius) sem, amelynek puszta mérete rémületet keltett az emberekben.

Rossz hírnevére valószínűleg azzal szolgált rá, hogy ha fogságba kerül, eléggé gorombán, "haragosan" tud viselkedni, mindenáron szabadulni akar. Ha szorongatott helyzetbe kerülnek, sziszegve fújtatnak, támadnak és harapnak. Az embertől sem hátrálnak meg, sőt, előfordul, hogy hegyes fogaikkal fájdalmas sebet ejtenek ujjunkon, kézfejünkön. Harapásuk nem veszélyes, mert nem mérges kígyók, a sebet azonban ajánlatos jódos vattával fertőtleníteni, illetve ultraszeptillel behinteni. Az elmondottak miatt kapták nem éppen hízelgő, de annál találóbb nevüket.

Magyarországon mindössze két helyen, a Budai- és a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyón fordulnak elő. A tőlünk délre fekvő országokban közönségesek. Megtalálhatók a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó partvidékén, a Balkán félsziget középső részén, Kisázsiában és a Közelkeleten. Hazánk elterjedésének legészakibb területe.

A haragos sikló a napsütötte, sziklás, vízmosásokkal teli meredek lejtőket kedveli. Előszeretettel tanyáznak a köves dombok déli lejtőin, bokrokkal, tüskés cserjékkel benőtt részein. Különösen a napsütötte területeken látni őket, ahol rendszeresen napoznak, vagy prédára lesnek.

Maximális hossza elérheti a 150-200 centimétert, de néha még ennél nagyobbra is képes megnőni. Teste karcsú, feje és szemei viszonylag nagyok. Háta szürkésbarna, esetleg tompán barna, pikkelyei közepén sárga csík található, hasa mintázat nélküli világossárga. Csak a kifejlett példányok neme állapítható meg teljes bizonyossággal a farokhossz és a kloákaduzzanat segítségével. A fiatal állatok alapszíne szürkésbarna, fekete foltokkal tarkítva, hasi oldaluk piszkosszürke színű.

Veszély esetén nagy zajt csapva, ostorszerűen cikázva száguld, nagyon nehéz elkapni. Villámgyorsan tűnik el egy-egy sziklarepedésben. Előszeretettel kúszik fel alacsonyabb bokrok és fák ágaira napozni és madárfészek után kutatni. Táplálékát kisemlősök, madárfiókák és gyíkok alkotják. A hímeknek nagy területre van szükségük, hogy zavartalanul vadászhassanak és párzási időszakban udvarolhassanak a nőstényeknek.

A telelésből későn, csak május első felében jön elő és néhány hét elteltével, legkésőbb június közepéig megtörténik a párzás. A nőstény a nyár közepéig lerakja rendszerint 6-16 tojását, amelyeket avar, moha vagy kőtörmelék alá rejt. Az ifjú haragos siklók augusztus végén, szeptember elején bújnak ki a tojásokból. Születésükkor testhosszuk már eléri az 50 centimétert. Természetes ellensége nagyon kevés van, leginkább a fiatal példányokat kapja el egy-egy sün, vagy ragadozó madár. A felnőtt, nagytestű, rendkívül gyors állatokat alkalmanként a kígyászölyv zsákmányolja.

A haragos sikló ma fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 ezer Ft. A faj fennmaradását nemcsak az élőhelyek csökkenése, hanem a fokozott stressz is veszélyezteti. A haragos sikló ismert élőhelyein megnőtt az urbanizáció hatása, állandó zavarás és élőhely-átalakítás formájában, a szársomlyói élőhelyén például felszíni fejtéssel mészkőt bányásznak. Az emberek mellett a kutyák is erősen befolyásolják az állatok életmódját. A megfigyelések alapján az állandó stressznek kitett siklók nemcsak a napozási és táplálkozási szokásaikat változtatják meg, hanem a szaporodással is felhagynak.