Interjúsorozat Dr. Czeizel Endrével -2. rész
Szendrei Judit
2003/06/17 08:00
1195 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Interjúsorozatunk második részében Dr. Czeizel Endre orvos - genetikus a szerelem biológiai természetéről, a nők kettős szerepvállalásáról mondta el véleményét, valamint arról a létező biológiai és társadalmi ellentétről, ami a nők gyerekvállalásának kapcsán tapasztalható.

- Annak, hogy egyre kevesebb a jól működő család, talán az is oka lehet, hogy a szerelem múlandó. S ennek sincs mindenki tudatában.

- Úgy engedjük ki a tizenéves gyerekeket a családi fészekből, hogy nem készítjük föl őket életük legfontosabb vállalkozására, a családalapításra. Az emberek végső soron pedig nem attól boldogok, hogy éppen ki a miniszterelnök, vagy hogy milyen volt a búzatermés, hanem attól, hogy rendben van-e a magánéletük, van-e társuk, akivel megoszthatják az életüket. A párkeresés óriási kihívás, és épp erre nem készítjük fel a gyerekeket.

Mennyivel kevesebb lenne a boldogtalanság, a csalódás, ha a gyerekek tisztában lennének azzal, hogy a szerelem nagyjából három év után elmúlik. Igazából az a nagy kihívás, hogy a szerelem elmúltával hogyan tud két ember együtt maradni, mert hiszen nagyon szerethetik és becsülhetik egymást, és akkor kialakulhat közöttük azonos munkamegosztás, közös kulturális légkör.

Tehát szerelem nélkül is nagyon jól lehet együtt élni. De nekem ezt például sose mondták el gyerekkoromban, és amikor elmúlt a szerelem, akkor nagyon erősen éreztem azt a kihívást, hogy melyik a nagyobb áldozat: hűségesen továbbélni egy kicsit takaréklángon, vagy venni a bátorságot, egy új szerelemhez, hogy abban bizonyos ideig újra boldog lehessek. Azt gondolom, ezzel minden ember szembesül az élete folyamán, de nekem senki nem mondta el, hogy az életemben ilyen kihívások lesznek, és hogy az ilyen kihívásoknak hogyan lehet a legemberségesebben megfelelni. -

Gyakran előfordul az is, hogy a szülő háttérbe helyezi saját érdekeit, s a gyermeke miatt választja a takarékláng-megoldást. Meghatározó az, hogy milyen korban vállalják a szülők a gyermeket?

- Vannak kikristályosodott elvek, amiket meg kellene tanítani. Az életkor roppant bonyolult kérdés, mert biológiai szempontból az a jó, ha minél korábban vállalják a szülők a gyereket. Ugyanis a petesejtet és az ondósejtet is érik ártalmas külső hatások, és az élet előre haladtával - különösen a női petesejtben - ezek felhalmozódnak. A 18 éves korban vagy 45 éves korban vállalt kisbabának a genetikai kockázata ezért bizony jelentősen eltér, mert a 18 évesekben a kromoszómai kockázata 0,1, míg a 45 évesékben 7 %. Hetvenszeres a különbség.

Mégis azt kell mondanom, hogy mégsem ez a döntő, mert az ember nem biológiai lény. Az ember társadalmi lény. S azzal, hogy a nők kivívták a társadalmi egyenjogúságukat, két bőrt húznak le róluk. Ugyanúgy kell vállalniuk a hagyományos, tradicionális női szerepet, mivel a férfi nem alkalmas a magzat kihordására, az újszülött életre hozatalára, vagy a csecsemő szoptatására. Gyönyörű jussa mindez a női nemnek. A nőnek azonban emellett ugyanúgy helyt kellene állni a társadalomban, mint a férfinak - és ez a másik róluk lehúzott bőr. Így lesznek egyenjogúak, ráadásul a fizetésük is kell a családi költségvetéshez. Kicsit az is az érzésem - ne értse félre, - meg is "hülyítették" a nőket.

- ???

- Azért mondom ezt, mert orvosként gyakran találkozom olyan asszonyokkal, akik szívesen vállalnák csak a hagyományos női szerepet, de ma ez már szégyellnivaló. Tehát ha ma valaki 3-5 gyereket szeretne szülni és ezért otthon szeretne maradni, akkor két gond is adódik. Egyik: ki tartja el őket, s másik meg, hogy szinte szégyelleni kell ezt. Ami elég nagy baj, mert ezt az egyensúlyt egyszer helyre kell állítani. Mert hiszem azt, hogy az az édesanya, aki 3-5 gyereket a világra hoz és szépen, gondosan felneveli, az legalább olyan értékes asszony a társadalom szempontjából, mint az ügyvédnő vagy híres színésznő. Lehet, hogy konzervatívnak tűnök, de ebben egészen biztos vagyok.

Most visszatérve ahhoz, hogy a nőkről két bőrt húznak le, én, mint orvos nem tartom okos dolognak azt a mai gyakorlatot, hogy mindenki huszonéves korban akar szülni, csak mert hogy a többség így csinálja. Bár ez biológiailag előnyös, de gondoljuk végig: huszonéves korban éppen elvégzi az iskolát, éppen elindul a karrier útján, akkor szoktak házasodni, még lakásuk sincs, ezért össze kell hozni valami fészket - ezek mind nehéz, embert próbáló feladatok -, és ha ennek ők egyszerre akarnak eleget tenni, akkor ebbe bele is lehet roppanni. Tönkre megy a házasság, mert csak éppen egymással nem foglalkoznak.

Ilyen szempontból tehát az a nyugati gyakorlat, hogy eltolódott a gyerekvállalás a 30-as évekre, akár 45 évig. Biológiailag nem feltétlenül rossz, genetikailag nem előnyös, de társadalmilag lehet az. Már csak azért is, mert ma már a genetikai kockázat - ami, mint mondtam, a női életkor előre haladtával növekszik -, teljesen kivédhető magzati kromoszóma vizsgálattal.

Sőt, ma már anyai vérvizsgálat is van, amivel ezt meg lehet oldani. S éppen ebből adódik megint egy furcsa paradoxon: Magyarországon jelenleg a Dawn-kórosok döntő többségét a fiatal nők szülik, mert náluk semmiféle szűrővizsgálat nincs. Ritka náluk, de ők vannak sokan. Nagyon érdekes felismerés az is, hogy - már négy országban olvastam ilyen vizsgálatról - ha az anyai életkort ötévenként összehasonlítjuk 20-tól egészen 45-ig, akkor kiderül, hogy a gyerekek értelmi szintje 2-3 ponttal emelkedik az anyai életkor előre haladtával. Tehát nem arról van szó, hogy butábbak lennének, hanem éppen okosabbak az "idősebb" nők gyerekei.

- Ennek kizárólag genetikai oka lehet?

- Biztos, hogy ez nem genetikai hatás. Azt gondolom, józan ésszel könnyű megérteni, hogy a 20 éves hebrencs lány - aki még maga is keresi a helyét a világban -, sokszor még nem tudja jól ellátni a kisbabát. Egy 35-40 éves asszony már tapasztalt, kiegyensúlyozott, anyagilag sokkal jobban áll, régóta várt arra a kisbabára, sokkal többet nyújt neki, és ezért lesz okosabb a gyerek. Ma Magyarországon is a 35-40 éves asszonyok 80 évet remélhetnek, tehát föl tudják nevelni a gyereküket. A jelenlegi társadalmi gyakorlat szerint általában a férfiak az idősebbek. A házaspárok között Magyarországon átlagosan négy évvel idősebb a férfi, és ők sokkal esendőbbek, sokkal rövidebb ideig is élnek.

Gyakori gond ez nálam, amikor bejön a 45 éves asszony a férjével, aki már 50 éves. A férfinál nincs az életkortól számottevően függő genetikai kockázat, mert egy-egy szeretkezés során 200 millió ondósejt jut a nő szervezetébe, s az ondósejtek között olyan verseny folyik, amelyben mindig a legjobb ondósejtek nyernek. A férfi életkor jelentősége csak abban van, hogy föl tudja- e nevelni a gyereket, mert a magyar férfi átlagosan csak 68 évig él.(folytatjuk)

Képek forrása

  • www.stmwfk.bayern.de
  • http://www.radiantec.com/baby.jpg