Jégbe zárt nemzeti park
2002/11/25 00:00
1299 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A jégmezők és a gleccserek mellett az erózió különböző megnyilvánulási formái nyújtanak káprázatos látványt a Los Glaciares Nemzeti Parkban. Az Argentínában található, közel 500 ezer hektár alapterületű park óriás gleccsereiről kapta a nevét. A jég mozgása nyomán gyönyörű felszíni formák alakultak ki: a morénák, a simára csiszolt sziklák, barázdált sziklafalak, víznyelők, búvópatakok és alagutak váltják egymást.

A dél-amerikai kontinensen végighúzódó Andok-hegység középső szakaszát dél felé elhagyva veszít ugyan valamicskét magasságából, de ijesztő vadságából és bámulatba ejtő nagyságából egy fikarcnyit sem. A vidéket Patagóniának hívják és az Andok hegyláncának utolsó bástyája, itt található a gleccsereiről elnevezett Los Glaciares (gleccserek) Nemzeti Park, Argentína egyik természeti csodája. A nemzeti parkot 1981-ben vették fel a Világörökség listájára, területe 445 900 hektár.

Az Andok

A Los Glaciares Nemzeti Park úgynevezett esőárnyék hatástól - azaz szárazságtól - szenved. Ezt annak köszönheti, hogy az Andok magas hegyei elzárják a csendes-óceáni nedves légtömegek útját, így a keleti részeken az évi csapadékmennyiség nem haladja meg a 800-1000 millimétert. Ennyi eső mégis elegendő a sűrű déli bükkerdők megtelepedéséhez, amelyek a szárazabb helyeken antarktiszi nyírekkel vagy más bükkfajokkal keverednek. Az erdők pampákkal és fátlan síkságokkal váltakoznak, ahol gyakran söpörnek végig erős és hideg szelek.

A nemzeti parkot egy csodálatos világ, a 14 300 négyzetkilométer alapterületű, ovális alakú, 350 kilométer hosszú és 40-70 kilométer szélességű patagóniai jégmező zárja körül. A jégmezőről 47 gleccser ereszkedik alá, ezek közül 37 a Csendes-óceán felé. A maradék tíz olvadéka pedig tavakon és a Santa Cruz folyón keresztül jut el az Atlanti-óceánba. Ez a tíz gleccser alkotja a Los Glaciares Nemzeti Parkot.

A Technikus

Elsőként egy francia térképésztechnikus számolt be egy nagy tóról, ami a hegylánc lábánál terül el. Az Argentino-tó vízutánpótlását a lenyűgöző gleccserekből a tóba zuhanó jégtömbökből kapja. A tavat a francia térképész keresztelte el az országról, amiért a hálás argentinok a tóba ömlő legszebb gleccsernek a Perito (Technikus) Moreno nevet adták. A Perito 54 kilométer hosszú és átlagosan 4 kilométer széles, nem ez a legnagyobb, de a 60 méter magasságot elérő jégtűi miatt a legszebbnek mondják. Minthogy a gleccser jege közvetlenül a tó déli végébe torkollik, 1947-ben furcsa jelenséget lehetett megfigyelni. Az történt, hogy a gleccser a jégtáblák csatornájának magasságában eltorlaszolta a tavat, egy természetes gátat hozott létre, ami kettéosztotta a víztömeget és megakadályozta a déli rész lefolyását. A vízszint hamarosan emelkedni kezdett és elöntötte a környéken található házakat is. Megpróbálták felrobbantani a jéggátat, de ez nem sikerült, végül az óriási nyomás hatására szivárgások keletkeztek és átszakadt a torlasz.

Ehhez hasonló eset történt 1970-ben is, akkor a jeges ár soha nem látott hevességgel zúdult alá a hegyoldalakon elsöpörve mindent, ami az útjába került. Két évvel később a jég által elzárt területeken a víz a tó többi részéhez képest 40 méterrel emelkedett meg. 1972 márciusában a jégfalon kékes színben csillogó hatalmas hasadék keletkezett, végül a gleccsernyelv megrepedt és több tonna jég szabadult el. Egy 40 méter széles és 170 méter magas boltíves alagút keletkezett, amelyen másodpercenként körülbelül 8000 köbméter víz zúdult keresztül, két teljes napon át. A vízszint kiegyenlítődése után az Argentino-tó két métert emelkedett a korábbi magasságához képest. A tó felszíne 1300 négyzetkilométer.

A Torony-hegy

A Los Glaciares két legendás hegycsúccsal büszkélkedhet, a Fitz Roy-al és a Cerro Torre-vel, azaz Torony-heggyel. A Fitz Roy magassága nem tűnik ijesztőnek, csak 3380 méter, de az utolsó 2000 méter egybefüggő, majdnem mindenhol függőleges sziklafal. Tőle öt kilométerre található a Cerro Torre, ami még kisebb, csupán 3128 méter magas. Emiatt azonban nem lebecsülendő, minthogy vonalai nem hegyre, inkább toronyra emlékeztetnek. Az egész egy félelmetes szikla- és jégoszlop. Ezeken a hegyeken óránként 200 kilométeres sebességgel fúj a szél, és a vihar akár 50 napig is eltarthat. Sok alpinista fizetett már az életével, amikor megpróbálták meghódítani a szóban forgó csúcsokat.

A nemzeti parkban a hegységi eljegesedést illusztráló összes forma és folyamat megfigyelhető. A jégmező és a gleccserek mellett az erózió különböző megnyilvánulási formái nyújtanak káprázatos látványt. A víz munkájának eredményeként víznyelők, búvópatakok és alagutak keletkeztek. A jég mozgása nyomán alakulnak ki a felszíni formák, a morénák, a simára csiszolt sziklák, barázdált sziklafalak és az összeszűkülő torkolatok. Jelenleg a Los Glaciares gleccserei - a Technikus kivételével - visszavonulóban vannak.

(A fotók a nemzeti park hivatalos oldaláról származnak)