Kálmos (Acorus calamus)
2003/01/23 08:00
1843 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ezt a Kelet-Ázsiában honos évelő növényt már az indiaiak és a görögök is ismerték. Közép-Európában elég gyakran előfordul, nálunk azonban csak szórványosan, a mocsaras helyeken és az állóvizek partján található meg.

kalmos Európában a XVI. században lett közismert, mi - valószínűleg a rómaiak révén - már korábban találkoztunk vele. Itthon büdössás, kálomistagyökúr, kígyófű néven is ismerik. A középkorban a gyógyászatban is gyakran használták. Álló, vagy lassú folyású édesvizek partjain, sekély vízállásokban, melegebb fekvésű területeken fordul elő leggyakrabban. Élőterének szűkülése miatt nálunk védelemre szorul. A vízparton élő növény közel 80-100 cm magasra no meg, aromás levelei a kardvirágéhoz hasonlítanak. Föld feletti szára 20-80 cm hosszú levelet fejleszt, és ez a levél a virágzatot oldalra nyomja. Többi levele a gyöktörzs két oldalán ered, kard alakú. A levelek hüvelye a gyöktörzset körülfogja. Gyöktörzse képezi azt a gyógyanyagot, amit késő ősszel vagy kora tavasszal gyűjtenek be, s amit a későbbiekben szellős, árnyékos helyen szárítanak. Az így nyert gyógyanyag kellemes illatú, kesernyés ízű, színe fehéresszükre, szivacsos állományú. A levelek középső harmadából erednek a 4-15 cm hosszú, sok apró virágból álló torzsavirágzatok. A zöldessárga virágok május-júniusban nyílnak. Termése vöröses bogyó, nálunk termést nem érlel.

Felhasznált része

Leginkább a növény gyökértörzse (Calami rhizoma).

Hatóanyagai

Tartalmaz 1,5-3% illóolajat, 1-1,5% cserzőanyagot, valamint keserűanyagot. Az illóolaj egyik fontos alkotórésze a pszichotróp, a mutagén és a rákkeltő hatású cisz-izoazaron, aminek mennyisége a közép-európai populációkban szinte elhanyagolható.

Hatásai

Jó gyulladáscsökkentő, görcsoldó, étvágy- és emésztésjavító, szélhajtó és vérbőséget fokozó tulajdonságokkal rendelkezik.

Alkalmazások

A növény gyökereit leginkább emésztőrendszeri panaszok és hurutos megbetegedések kezelésére szokták alkalmazni. Belsőleg a gyomor- és nyombélfekély kezelésére használják gyógyteák és egyéb készítmények formájában. Külsőleges illóolaj formájában reuma elleni fürdőkeverékekhez adagolják, vagy bedörzsölőszereket állítanak elő belőle. A népi gyógyászatban az alacsony vérnyomást és a vérszegénységet kezelik vele. Brazíliában féregűző szerként ismerik. A rendkívül sovány embereknek ajánlatos kálmosgyökér teát inniuk, és időnként kálmos fürdőt venniük, mert a kálmosgyökér megszünteti az étvágytalanságot, hatásos vesekárosodásnál is, és jól használható az egész test megtisztításához. Teája még a gyerekek lisztérzékenységének gyógyítására is alkalmas. A szárított gyökér lassú szétrágása segíti a dohányosoknak leszoktatni a cigarettáról. A gyengénlátók látása javul, ha kálmosgyökér frissen facsart levével többször bekenik szemhéjukat.
Jól használható még borok, likőrök, aperitif italok, gin és a piemonti olasz vermut ízesítőjeként is, de alkalmazzák még gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, kompótok fűszerezésére is.

Ajánlott napi adag

4-6 gramm gyöktörzs, valamint az azzal egyenértékű kivonat.

Figyelmeztetések:

Az előírásoknak megfelelő alkalmazás esetén nem kell tartani kedvezőtlen mellékhatásoktól, de fogyasztásukat várandósoknak és szoptató anyáknak nem javasolják. Az illóolaj külsőleges alkalmazása során az arra érzékenyeknél allergiás tünetek jelentkezhetnek.

Teakészítés:

A kálmosgyökérből készített tea hideg vizes áztatással készül. Egy csapott kávéskanál kálmosgyökeret 1/4 liter vízben éjszakára beáztatunk. Másnap kicsit felmelegítjük és leszűrjük. Felhasználás előtt forró vizes ételmelegítőben felmelegítjük.

Friss lé:

A frissen szedett kálmosgyökeret gondosan megtisztítjuk, és gyümölcs-centrifugával nedvesen kifacsarjuk a levét.

Teljes fürdő:

kb. 200 gramm kálmosgyökeret éjszakára hidegen5 liter vízbe beáztatunk. Másnap felforraljuk, állni hagyjuk és hozzáadjuk a fürdővízhez.

Fagydaganatokon vagy egyéb fagyásokon:

Jól lehet segíteni egy meleg kálmosfürdővel. A gyökeret egy éjszakára hideg vízben kell áztatnunk, majd másnap az ázalékot felforralni. Öt percig állni hagyjuk, majd a beteg testrészt húsz percig fürdetjük a némileg már lehűlt, nem túl meleg főzetben. Négyszer is felmelegíthetjük és használhatjuk.

Vissza