Kamaszkor vagy lelki válság?
2003/10/15 08:00
2462 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A serdülés a nagy átalakulások kora. A gyermek nemcsak testileg változik látványosan, nemcsak felnőtt méretű és jellegű testre tesz szert, de korábbi gyermeki énjét is fel kell adnia, hogy érettebb és önállóbb személyiséggé váljon. A fiatal a serdülés éveiben három főbb feladatkörrel szembesül.

1. Érzelmileg függetlenednie kell a családjától, fontos érzelmi viszonyait egyre inkább a kortársak és a családon kívüli felnőttek köréből kell választania. (Már nem az anyukája a legbizalmasabb barátja, és nem az apukája a példaképe.)
2. Meg kell barátkoznia saját felnőtté érett testével, el kell fogadnia a hozzá tartozó nemi szerepeket és a fokozódó erővel jelentkező szexuális késztetéseket is a saját, és a környezete értékrendjével harmonikus módon kell kifejezésre juttatnia. (Időbe telik, míg egy szépen fejlett kislány a hosszú bő pulóverekbe rejtőzködés és a csillogó rózsaszín köldökig érő szteccspóló magamutogatása között megtalálja a személyiségéhez illő egyensúlyt az öltözködés terén, és a fiúknak sem megy némi gyakorlás nélkül, amíg a lányok lökdösésétől és hajhuzigálásától eljutnak egy szombat esti randevú megbeszéléséig.)
3. Meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy előbb-utóbb felnőtt lesz belőle. El kell fogadnia a felnőttséghez tartozó társadalmi szerepeket (pályaválasztás, szülő szerep, felelős állampolgár, stb.), lehetőleg úgy, hogy azt ne a saját identitásáról való lemondásként, hanem annak beteljesüléseként élje meg.

Ezek a döntések, választások fenyegető sürgetéssel nyomaszthatják a gyerekeket, miközben megfosztják őket a végtelen lehetőségek érzésétől. Így átmenetileg a krízis és a gyász állapotát idézhetik elő. Emiatt ezt az átalakulási időszakot többnyire heves nyugtalanság, bizonytalanság és izgatottság kíséri. A kamasz megszokott viszonyulási módjai, melyekkel a többiekhez, magához és a világhoz kapcsolódott, elavulttá válnak, ezért fel kell adnia őket. Semmilyen biztos új módszere nincs azonban, mellyel a régieket helyettesíthetné. A régi mintákhoz való túlságosan konzervatív ragaszkodás eredményeképp lemaradhat saját korától. Ugyanakkor a felnőtté válás izgalmas új lehetőségeket is kínál (pl. önállóság, szex, stb.), de az ezekkel kapcsolatos kellemesen izgatott várakozásba a szorongás érzései vegyülnek, mivel a serdülő még nem látja tisztán, hogyan hasznosíthatja majd ezeket az új helyzeteket, illetve mennyiben lesz kiszolgáltatva nekik. A régi szokások feladásával járó félelem küzd a változásra való késztetéssel.

Ezt a jelenséget nevezik a pszichológiában normatív krízisnek, vagyis a fejlődéssel természetesen velejáró egyensúlyvesztett, sérülékeny állapotnak, amikor az identitás szemmel látható válságba kerül. Az önálló személyiség kialakulása természetesen nem a serdülőkorral kezdődik vagy végződik, de ez az az életkor, amikor különösen sok új követelménnyel és elvárással szembesül az ember. A krízisből való kibontakozáshoz a fiatalnak időre van szüksége, amit a mi társadalmunk támogat is azzal, hogy a gyermeki és a felnőtt állapot közé beiktatja a serdülőkort, azaz egyfajta türelmi időt biztosít. A legtöbb fiatalnak ez a néhány év elegendő is ahhoz, hogy idétlen, nyegle, félénk, vagy éppen túl harsány és gátlástalan kiskölyökből értelmes, megbízható, tartalmas célokkal és kapcsolatokkal rendelkező ifjúvá cseperedjen. Vannak azonban olyan, sérülékenyebb, érzékenyebb, vagy kedvezőtlenebb (érzelmi) körülmények között élő gyerekek, akikre a serdülés túlságosan megterhelően hat, akiknél a normatív krízis könnyen valódi lelki válsággá, személyiségfejlődési elakadássá válhat. Szülőknek, nevelőknek fontos tehát tudniuk, mik azok a jelenségek, amik még beleférnek a normális kamaszkodás viszontagságaiba, és honnantól kell aggódnunk, mikor kell szakemberhez fordulniuk segítségért.

A pszichológusok tapasztalatai szerint serdülőkorban könnyen előfordulhatnak olyan lelki jelenségek, melyeket minden más életkorban betegségnek tekintenénk, kamaszoknál azonban toleránsabban, nagyobb megértéssel kell kezelnünk. Vannak azonban tünetek, melyek, bár nem feltétlenül betegség előjelei, de mindenképpen azt mutatják, hogy a serdülés folyamata elakadt, vagy a lelki szerkezetre túlságosan nagy terhet ró. Mik ezek a jelenségek?

1. A kisgyermekekre jellemző viselkedésformák megmaradása. (babusgassák, szolgálják ki, intézzék el az ügyeit, stb.) Ez a felnőtté válástól való félelemre utal.
2. Merev, túlzott önkontrollra törekvő viselkedés. (Mintha egy kis, koravén felnőttel lenne dolgunk.) Ez a viselkedés az ellazulástól, a belső erők, érzések és gondolatok felszínre kerülésétől való félelmet tükrözi.
3. Infantilis társas kapcsolatok. (Kisebbek csodálatát vagy nagyobbak védelmét keresve barátkozik, a kortársai helyett. Az ellenkező nemet kerüli.)
4. Nem tud leválni a szüleiről, eltávolodni a család érzelmi és szellemi vonzáskörétől. (Életében a szülei még mindig jóval nagyobb szerepet játszanak, mint a kortársak vagy más hatások. Véleményében, érzelmeiben, partnerválasztásában szüleitől függ.)
5. Nem képes az érzéseit megélni és kifejezni. (pl. haragot, örömöt, szomorúságot, stb.) A siker nem boldogítja, a kudarc nem sújtja le. (pl. nem szomorú, ha otthagyja a szerelme, hanem, mintha mi sem történt volna, gyorsan új partner után néz.)
6. Problémák a valóság és a fantázia elkülönítésével. Bárki lehet persze egy kicsit gyanakvóbb, bizalmatlanabb, esetleg érezheti, hogy "más, mint a többiek", valamilyen tulajdonsága feltűnést kelt. Többnyire mégsem hisszük, hogy "mindenki minket néz", vagy hogy a tanárok összebeszéltek a hátunk mögött.
7. Jövőképe nem reális. Vagy teljesen terméketlen, irreális ábrándokat sző a jövőjéről, vagy egyáltalán nem is foglalkozik vele. Ez szintén a jövőtől és a felnövéstől való bénító félelemre utal.8. Bénítóan félelmetes gondolatok, pl. a megőrüléstől, a másságtól, vélt vagy valós bűnök miatti megtorlástól. A fiatal emiatt nem tud aludni, nem tud a tanulásra koncentrálni, esetleg emberek közé sem megy.
9. Énidegen érzések. A serdülő úgy érzi, hogy cselekedeteit nem saját maga irányítja, hanem valami, ami akaratától független. (pl. a sors, a gének, a csillagok állása vagy esetleg egy világméretű összeesküvés)

Az ilyen szélsőséges magatartásformák kisebb mértékben, rövidebb ideig a végül egészséges irányban továbbfejlődő serdülőknél is előfordulhatnak. Ezek a vészjelek csupán jelzik a veszélyt, nem jelentik , hogy a baj már itt is van. Hiszen amíg a fiatal bármilyen szélsőségek között is, de változik, addig korának megfelelően viselkedik. Komoly aggodalomra az ad okot, ha egy furcsa, betegesnek ható magatartásban hosszú időre megmerevedik. Ilyenkor feltétlenül forduljunk szakemberhez!


Győrfi Anna
pszichológus
A szakember a lelekbuvar@sulinet.hu címen várja az olvasók leveleit.


Képek
www.lakeridgehealth.on.ca/ images/teen.jpg
www.coolnurse.com/ depression_friends.htm
www.sjmh.com/chg/ substance.shtml