Kamasznapló
Szendrei Judit
2003/05/16 08:00
1274 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Jól tudjuk, - ha nem is mindannyian személyes tapasztalatból, - hogy milyen gyakori jelenség serdülők között a naplóírás. Van, aki persze már kisgyermek korában, vagy később is, talán egészen élete végéig vezet naplót, de ennek jellege és intenzitása mindig eltér a kamaszkorban tapasztaltaktól.

A hagyományos, papír-ceruza-titkos kis füzet műfaj mellett manapság a számítógépbe írt, esetleg interneten is közzétett weblog műfaj is egyre népszerűbb. Van, aki persze már kisgyermek korában, vagy később is, talán egészen élete végéig vezet naplót, de ennek jellege és intenzitása mindig eltér a kamaszkorban tapasztaltaktól. Egy kisiskolás rendszerint még arról értekezik, hogy mi volt aznap az ebéd a napköziben, és hogy melyik csapat nyerte az akadályversenyt. A felnőtt naplóírók viszont inkább koruk szellemi, társadalmi eseményeiről kívánnak hiteles képet festeni az utókor számára.

Csak a serdülő naplók bejegyzései olyan telítettek érzelmileg, annyira csapongóak és rapszodikusak, hogy az életkorra jellemző fájdalmakról és örömökről, problémákról és vívódásokról igazán hű képet nyerhessünk belőlük. A napló írója a serdülés hosszú évei alatt folyamatosan beszéli el élete alakulását, az őt szüntelenül érő változások hatását és közben mindig arra kíváncsi: ki is ő, milyen is ő valójában, aki ezt az izgalmas történetet meséli. A történet nemcsak előrefelé halad az újabb és újabb bejegyzések által, hanem folyamatosan reflektál is önmagára, visszatekint, átértelmez. Ezért a serdülőkori naplók a lelki folyamatoknak nemcsak passzív tükrözői, de aktív alakítói is egyben.

Mi az, ami a kamaszokat különösen fogékonnyá teszi a naplóírásra?

Talán az, hogy ez a tevékenység számos olyan tevékenységekre ad lehetőséget, melyek ennek az életkornak fontos fejlődési feladatai is egyben. A serdülőkor, a testi érésen túl, lelki krízishelyzet is egyben minden fiatal életében. A gyermekkor elhagyása és a családtól való érzelmi távolodás a gyász és a mulandóság érzéseit kavarják fel.

Ráadásul a korábbi, gyermeki megküzdési módok sem vethetők már be olyan könnyen, helyettük újabbakat, érettebbeket kellene találni. A gyermek, akinek eddig hitte magát, már nem lehet, a felnőtt, akivé válnia kell, még nagyon távolinak tűnik. Ebben a nehéz helyzetben a napló lehetőséget nyújt az emlékezésre, pótolhatja a korábbi kreatív játékot, lehetőséget ad a fiatalnak személyisége kifejezésére, sőt, egyfajta öngyógyító terápia lehetőségét is megteremtheti.

A kisgyerekek kötetlen, szabad játékuk során gyakorolják a felnőtt világ szerepeit és kipróbálják magukat mindenféle helyzetben. Ugyanakkor az életük során felgyűlt feszültségektől és szorongásoktól is a játékos megjelenítés és ismétlés révén szabadulhatnak meg a leghatékonyabban. A naplót vezető serdülő tulajdonképpen ugyanezt teszi: az életkorának megfelelő játékot folytat.

A kisgyermekkori szerepjátékot felváltja az, hogy fantáziában különböző történetek hőseként jeleníti meg magát. elképzelik, hogy nagy művészek, zenészek, felfedezők lesznek, és világmegváltó filozófiai nézetek megfogalmazásával játszanak, szerelmi kapcsolataikban papást-mamást alakítanak.. A külső szemlélő számára talán megmosolyogtató a naivitásnak és a nagyravágyásnak ez a kamaszokra jellemző sajátos keveréke, de ha egy fiatal a fantáziajátékra való képességét elveszti, akkor csak egy sokkal törékenyebb, éretlenebb, kevésbé tudatos felnőttkori identitás kialakítására lehet csak képes.

A kamaszkor nemcsak az én keresésének, de a környezettel való összeütközésnek, a nagy lázadásoknak is a korszaka egyben. Az ilyen harcok pedig mindig rengeteg dühöt, haragot, lés sértettséget gerjesztenek. A naplóírás a fiatalnak arra is lehetőséget ad, hogy felfokozott érzelmei hatalmas veszekedések, kiabálás és csapkodás helyett inkább papíron fejeződjenek ki. Amikor az indulatainkat szavakkal helyettesítjük, egyben meg is szabadulunk tőlük, ami egy sokkal érettebb, társadalmilag elfogadhatóbb megküzdési mód, mint az inkább kisgyermekekre jellemző cselekvésbe fordítás.

A naplóírásnak emellett emlékezés is. Az a rejtett célja is megvan, hogy személyes viszonyítási pontként szolgáljon szerzőjének. A naplóhoz mindig vissza lehet térni, hogy emlékeztessen: ilyen voltam régen. A serdülőkor gyors változásainak korában a napló első oldalainak személyisége jelenti azt az állandó, biztonságos érzést, hogy létezik folytonosság.

Egy 14 éves fiú pl. így kezdte naplóját a század elején:

"Átlépve a gyermekkor éveit, életemben sűrűbben fordulnak elő események, melyeket nem akarok feledésben hagyni, azért kis könyvembe feljegyezni szándékozom."

A kamaszkori naplóknak ugyanakkor számos hasonló tulajdonságára van, mint a hagyományos, beszélgetős pszichoterápiáknak. Ez arra enged következtetni, hogy a kamaszok naplóvezetése egyben kísérlet is a serdülőkori krízis kezelésére, az öngyógyításra. Pl. mindkettő, a naplóírás és a pszichoterápia is, rendszeres önvizsgálaton alapul és arra irányul, hogy segítsen a páciensnek ill. a naplóírónak megérteni azt, ami annak saját magában újszerű, furcsa, idegen.

A terapeuta vagy a napló arra ösztönzi az egyént, hogy hangosan vagy írásban gondolkodjon, tehát, hogy önreflexióra törekedjen. Igyekezzen saját életét egy kicsit kívülről, a megértés, a változtatás és a fejlődés szándékával szemlélni. A társadalmi tabuk ideiglenes felfüggesztésének lehetősége, a 'mindent ki lehet mondani' szabadsága olyan intim, kreatív légkört teremt, melyben még a legfájdalmasabb, legérthetetlenebb korai élmények feldolgozására, személyes élettörténetbe való illesztésére is kísérletet lehet tenni.

Maga az emberi élet is voltaképpen a személyiség szövegeinek, összefüggő belső monológjának megteremtése. A megértésen keresztül, akár terápiában, akár egy napló segítségével történik, új sorsot teremthetünk magunknak. A serdülőkori lelki fejlődés szakaszában pedig erre a lehetőségre különlegesen nagy szükség lehet.

  • Az illusztrációt a http://libwww.library.phila.gov oldalról kölcsönöztük.