Ki van a vízilovakkal?
2004/01/06 00:00
841 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A nílusi víziló egész lénye egy nagy talány, ugyanis a Nílusból már rég kiirtották őket, ráadásul nem is hasonlítanak a lóra. Valójában a párosujjú patások közé tartozik, és sertés közeli rokona. Az egykor egész Afrikában elterjedt vízilovak száma napjainkra nagyon megfogyatkozott, ennek az az oka, hogy húsuk kedvelt csemegévé vált az utóbbi időkben.

A nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) szinte észrevétlenül sodródott a kihalás szélére, az Afrika középső részén dúló polgárháborúk idején. A Virunga Nemzeti Park mocsaraiban élő, a világ legnagyobb víziló-populációja 30 év alatt 29 ezerről, 1300-ra zsugorodott. A vízilovak vesztét részben az okozta, hogy húsuk Közép-Afrika előkelő éttermeiben divatos fogássá vált, másrészt bizonyos körökben kedvelt a vízilófog, amely jól helyettesíti az elefántagyarat.

A nílusi víziló neve már nem éppen találó, ugyanis a Nílusból már régóta kiirtották őket. A ló elnevezés sem a legtalálóbb, minthogy inkább egy malacra hasonlítanak. A biológia szerint a páros ujjú patások közé tartozik, ott is a disznóalkatúak közé, így sokkal közelebbi rokona a sertésnek, mint a lónak. Erre utal a vízilóbikák jellegzetes, röfögésre emlékeztető hangja is. Mocsaras vidékeken éldegél, napja legnagyobb részét a vízben tölti el. Gyakran tartózkodik a víz alatt. Csupasznak tűnik, mégsem teljesen szőrtelen. Bőre vastag, erős. Farka végén kis, rojtocskás csomó található. A víziló hosszú életű, élettartama állatkertben a 40 évet is meghaladhatja, a természetben pedig ennél sokkal tovább is élhet. A szárazföldön is kiválóan tud mozogni. A víziló hátán rengeteg "élősködő" élősködik. Ekkora háton ez nem is csoda. Néhány madár ezt a kiugró hátat szigetnek nézi, és rajta kempingezik. Sőt, egyikük meg is hálálja a vízilónak, hogy pihenhetnek a hátán. Ők a pásztorgémek, akik arra szakosodtak, hogy kártevőiktől megszabadítsák a vízilovat.


© Photohome.com

A nílusi víziló teste messzemenően alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Szeme és orrnyílásai a fej tetejére tolódtak, így nem kell kiemelni fejét a vízből, ha levegőt akar venni, vagy körül akar nézni. Ormótlan nagy teste is a vízi életmóddal van kapcsolatban, ugyanis a nagy tömeghez kellően nagy térfogat, vízkiszorítás is szükséges annak érdekében, hogy az állat fajsúlya a vízbe merülve ne legyen túlságosan nagy. Ormótlan teste miatt első látásra lomhának tűnhet, valójában azonban még a szárazföldön is igen gyors mozgásra képes, ha erre szükség van.

Az egyiptomiak istenként tisztelték. Azt az istennőt, aki a szülő nőket védelmezte víziló fejjel és terhes női testtel ábrázolták. Az asszonyok hozzá imádkoztak szülés közben. Arckifejezése ijesztőnek tűnhet az első pillantásra, de ez csak azért van, mert távol kellett tartania a vajúdó asszonytól az ártó szellemeket. Kebléből néha varázserejű folyadékot permeteztek. Amúgy Egyiptomban a hím vízilovat baljós előjelnek tartották. Seth Istent testesítette meg, aki ősellensége volt Egyiptom jogos uralkodóinak, Ozirisznek és Hórusznak. A vízilovak egyébként akkoriban különösen veszélyesek voltak, mert könnyedén fel tudtak fordítani egy-egy papiruszhajót. Ezért buzgón vadásztak is rájuk.


© Photohome.com

A víziló az imponálás különösen értékes módjait, gesztusait alakította ki. Két, egymással mérkőzni vágyó víziló szemtől szemben áll egymással, mindkettő a lehető legtágabbra tátja ki óriási pofáját, és eközben bűzös gázokat böffent az ellenfél arcába.

A régebben egész Afrikában elterjedt vízilovak mára az egész kontinensen veszélybe kerültek. A polgárháborúk és az azzal együtt járó éhínség miatt sokan vadásznak rájuk, ugyanis a nagy testű, akár 3 tonnára is megnövő állat húsát nagyon drágán el lehet adni. Például a Tanganyika-tóban 1997-ben még 300 példány élt, napjainkban számuk alig haladja meg a százat.