Klikkek, bandák, baráti körök
2003/11/12 08:00
1775 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Amíg a különböző baráti társaságokhoz való tartozás nem jelent többet annál, hogy egyesek inkább focizni szeretnek, mások olvasmányélményeiket beszélik meg szívesen, s a közös érdeklődésűek keresik egymás társaságát, addig a "klikkesedés" normális csoportfolyamat.

A mama szoknyája mellől óvodába kerülő gyermek számára még elsősorban az óvó néni az, aki a biztonságérzetet és az önmagával való elégedettséget biztosítja a többi gyerek között. Ő az, akinek a dicsérete, bíztatása számít, ugyanakkor védelmet, segítséget is képes nyújtani a visszahúzódóbb, kevésbé talpraesett gyerekeknek. Ahogy azonban növekszik gyermekünk, mi, szülők már egyre kevesebbet tudunk tenni csemeténk beilleszkedéséért. Hiába látogatjuk a tanári fogadóórákat lelkiismeretesen azért, hogy a pedagógusok jóindulatát elnyerjük, és sajnos az osztálytársak szüleivel ápolt baráti kapcsolat sem segíthet azon, ha gyermekünk társai közt magányos, kiközösített.

A baráti társaságok, a népszerűség, és az iskolai közösségben elfoglalt hely a felső tagozatos, majd a középiskolás fiatal számára egyre fontosabbá válik. Amikor a szülői értekezleten arról hallunk, hogy klikkesedik az osztály, összeszorul a gyomrunk, hiszen pontosan tudjuk, emlékszünk rá, mennyi örömöt, sikert, önbecsülést adhatnak ezek a baráti társaságok, ugyanakkor mennyi fájdalom, magányosság és megaláztatás forrása is lehet egy-egy erőszakosabb banda, vagy kirekesztésen alapuló közösségi hierarchia.

Amióta világ a világ, az iskolai beilleszkedés, a népszerűség és tekintély kivívása nem habos torta. A legkisebbek, az újoncok, a halk szavúak és visszahúzódók nehezebben találták meg a helyüket, mint az erős, nagyhangú, jó humorú gyerekek. (Az Iskola határon, a Légy jó mindhalálig, vagy, hogy az újabb klasszikusok közül is említsünk, a Harry Potter regények mind-mind erről tanúskodnak.) Nem törvényszerű azonban, hogy egy szűk kör terrorizálja a gyengébb kívülállók gyülekezetét. Az iskola hagyományai, a tanárok rátermettsége, és a diákok érzelmi-intellektuális színvonala egyaránt befolyásolják egy-egy közösség légkörét.

Amíg a különböző baráti társaságokhoz való tartozás nem jelent többet annál, hogy egyesek inkább focizni szeretnek, mások olvasmányélményeiket beszélik meg szívesen, s a közös érdeklődésűek keresik egymás társaságát, addig a "klikkesedés" normális csoportfolyamat. Ezeknek a hasonló ízlésen, és közös tevékenységeken alapuló baráti köröknek a belső szerkezete inkább egyenrangúságon, és a tagok egymás közti kölcsönös érzelmein alapulnak. Az ilyen társaságok kifelé nyitottak, és befelé is toleránsabbak, abban az értelemben, hogy nem szankcionálják, nem tekintik hűtlenségnek a résztvevők külső, privát kapcsolatait.

A klasszikus értelemben vett klikk légköre azonban inkább katonai szervezetéhez hasonlít. A tagok egymás közötti viszonya, az elismerés, és az ügyekre való befolyás mértéke szigorú hatalmi hierarchia szerint alakul. A klikktagok számára nem is az igazán fontos, hogy milyen közös értékekben osztoznak, sokkal inkább az, kiket, és milyen elvek alapján nem fogadnak be. A "nagylányok" kinevetik a még serdületlen társaikat, a "vagány fiúk" azokat, akik nem isznak és dohányoznak. Az atléták az ügyetleneket és gyengéket nézik le, a jó tanulók a butákat, sikerteleneket. A különböző típusú gyerekek kis csoportjai tulajdonképpen békésen meg is férhetnének egymás mellett egy osztályon, vagy iskolai közösségen belül. Egyikük vagy másikuk azáltal válhat a többieket elnyomó, és a közösséget megosztó klikké, hogy folyton saját határaival van elfoglalva.
Kit fogadunk be, és kit nem? Ki mennyire lehet a közel a tűzhöz, és ki az, aki időről időre kiközösítendő? A klikk igényt tart a legnépszerűbb, a legmenőbb, legérdekesebb és legnagyszabásúbb jelzőkre. Ez az, amit tagjainak nyújt, és amit a kívülállóktól eltagad.

A klikk belső szerkezete hatalmi, elnyomó jellegű, vagyis a jutalmazások és büntetések, a függés és a másikkal való rendelkezés bonyolult rendszerén alapszik. Mindig van egy főnök, a legerősebb, legokosabb, legszebb, legmenőbb karizmatikus vezér, aki a többiek helyét a rendszeren belül kijelöli. Legszorosabban egy-két jó barátja tartozik hozzá, akik (bár gyakran egymással is versengenek) feltétlen bizalmát élvezik.
A kör többi tagja hozzájuk igyekszik minél közelebb kerülni, egymásra kevésbé figyelnek. A hatalmon lévők nem is néznék jó szemmel, ha ők egymás közt bizalmas és szolidáris viszonyt alakítanának ki. Az oszd meg és uralkodj! elvén alapuló klikk-arisztokrácia ezeket, a periférián kialakuló barátságokat gyakran szétzilálja, ellehetetleníti. A vezető ritkán tűri el, hogy valakik egymáshoz lojálisabbak legyenek, mint őhozzá, vagy a csoport mint egész eszményéhez.

A klikken kívül is van azonban élet. Ide a tagság után ácsingózók, a félrehúzódók, és a banda által lenézett, kipellengérezett áldozatok tartoznak. A bekerülni vágyókat a csoporttagok időről-időre veszélyes, vagy megalázó próbatételekre vehetik rá, mellyel a tagság esetleg elnyerhető. Az áldozatok ugyanezekbe a helyzetekbe büntetésképp kerülhetnek. A félrehúzódó kívülállók gyakran lenézik a klikkbe igyekvők buzgalmát, ugyanakkor bűntudatot érezhetnek amiatt, hogy nem merik, nem tudják megvédeni az áldozatokat, hiszen, ha ezt tennék, könnyen magukra vonhatnák a hatalmasok haragját.

A népszerűség titka életkoronként és közösségekként más és más lehet. A "menőség" és lenézettség kritériumai jól jellemeznek egy adott társas közeget. Az erőszakos klikkek jelenléte sehol sem kellemes, mégsem mindegy talán, hogy gyermekünk gimnáziumában az számít-e jófejnek, aki jól sportol, zongorázik és nyelveket beszél, vagy az, akinek drága ruhái és veszélyes szenvedélyei vannak.
Szociológiai kutatások szerint azonban általánosságban igaz, hogy a lányok népszerűségét inkább külső megjelenésük, és az ellenkező nem kitüntető figyelme biztosítja, míg a fiúk közt valamilyen kompetencia, hozzáértés az, ami megbecsülésnek örvend. (Lehet ez fizikai erő, sportteljesítmény, de számítógépes ismeretek vagy műveltség is.)
Az erőszakos klikkek mind a bent lévők, mind a kívül rekedők számára megannyi személyes problémát, magányosságot és szenvedést okozhatnak. A kisebb gyerekek éretlensége, a kamaszok életkorukból adódó belső bizonytalansága védtelenné teszi őket a kiközösítéssel és megaláztatásokkal szemben. Egy haszna azonban mégis lehet annak, ha gyermekünk ilyen ügyekbe keveredik: megtanulhatja, hogy a népszerűség, a mások rajongása által biztosított dicsfény mennyire mulandó, és hogy a hatalomhoz való viszony a fent és a lent lévők jellemét egyaránt nagyon próbára teszi.

Győrfi Anna
pszichológus
A szakember a lelekbuvar@sulinet.hu címen válaszol az Olvasók leveleire.


Képek:
www.keepkidshealthy.com/adolescent/ adolescent.html
www.helixorbit.com/a/excursions/ canzine02/