Környezetvédelem az Európai Unióban
2001/06/11 08:00
1868 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A nagyipar térhódításának kezdeti évszázadában a környezet károsodása még nemigen foglalkoztatta az embereket, noha már akkor céltudatos környezetvédelemmel el lehetett volna kerülni a későbbi károkat. A környezetvédelem fontossága, előtérbe kerülése sajnos csak akkor tudatosult a lakosság körében, amikor a nagyvárosok levegője érzékelhetően füstössé, szmogossá vált, a talaj sérült, a korábban átlátszóan tiszta tavak és folyók már nem voltak alkalmasak fürdésre.


Forrás: Central Audiovisual Library, EC.

A környezet károsodása országonként, s azokon belül körzetenként, régiónként igen eltérő mértékű. A tengerparti országokban, főként azok ritkán lakott körzeteiben a környezet alig, vagy sokkal kevésbé sérült, mint Európa egyes nagyvárosaiban, vagy egyéb iparterületein. A mai fiatalság alig hiszi el, hogy a Kék Duna keringő születése idején a Duna valóban kéknek látszott, hogy Budapesten 50 éve még fürdőzésre alkalmas volt a folyó, hogy a Margit körúton kifejezetten jó volt a levegő.

Nyugat-Európában is csak 1950 körül figyeltek fel a környezet károsodására, s akkor is elsősorban célokat tűztek ki, kevésbé írtak elő kötelezettségeket. Ennek okát az országok közötti érdekellentétekben is kereshetjük, hiszen egy iparvállalat rövid-, esetleg középtávú érdeke, hogy szennyező hulladékát a folyókba öntse, megtakarítsa a a megsemmisítés vagy más természetkímélő megoldás, eljárás költségeit.

Az EK csak 1972-ben indította meg kötelező érvényű környezetpolitikáját. Érdekes, hogy a környezetvédelem hiányzott a Római Szerződésekből, és csak az 1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmánnyal került be az EK elsődleges jogrendjébe.

A környezeti ártalmakat nem korlátozzák az államhatárok, minden akadály nélkül áramlanak egyik országból a másikba. Ezért ezek ellen egyeztetett nemzetközi szabályozással kell, illetve lehet védekezni. Az EK-t különösen két körülmény sarkallta környezetvédelmének kialakítására, de meg kell jegyeznünk, hogy még így sem sikerült az ellentmondások kiküszöbölése.

1. A környezetet sújtó ijesztő események, mint például az ózonréteg rohamos vékonyodása, vagy a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa.
2. Az EU belső piacának kialakulása, amely együtt járt azzal, hogy más tagállamból származó behozatalt akkor sem lehetett megakadályozni, ha a szállított termék szennyezte, károsította a környezetet.

Ezek az okok sürgették a környezetvédelmi szabályok egységesítését. Sorra láttak napvilágot az EK, majd az EU környezetvédelmi programjai.


Forrás: Central Audiovisual Library, EC.

Meghatározták azokat az ágazatokat, amelyeknek különösen nagy a hatásuk a környezetre, s amelyeknek problémái csak közösségi szinten kezelhetőek, ide sorolták az ipart, az energetikát, a közlekedést, a mezőgazdaságot és az idegenforgalmat. Ezek közül az első három nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen környezetszennyezésük ismert és nyilvánvaló. A negyediknek, a mezőgazdaságnak a besorolását az indokolja, hogy a növekvő gépesítés, a fokozott vegyi anyag, műtrágya felhasználás az EU számos körzetében a természet olyan kizsákmányolásához vezetett, ami magának a mezőgazdaságnak a létfeltételeit károsította. A vidék elnéptelenedésének megakadályozása indokolta a körzetek környezeti egyensúlyának megőrzését, javítását, lehetséges helyreállítását. Németországban például a nagyvárosokban foglalkoztatottak közül is sokan költöznek a jobb levegőjű, egészségesebb közeli falvakba, de napi oda-vissza autózásuk viszont ismét csak terheli a környezetet, ezért igyekeznek a központi szervek a vasúti közlekedést javasolni, fejleszteni, támogatni, de időigényessége és kényelmetlensége miatt nem sokan választják. Az ötödik terület, az idegenforgalom alkalmassá válhat a falusi környezet megóvására, és az ottani gazdálkodási, szociális javítására. Jó szállodák, panziók, fürdők, sportpályák létesítésével olyan turisztikai központok alakulhatnak ki, amelyek a természet megőrzése mellett a falusi életszínvonalat is emelik.

Az EU a környezetvédelmet törvényekkel szabályozza, felvilágosítással, tudományos kutatásokkal ösztönzi, ezen kívül mind a Közösség, mind a tagállamok pénzügyi támogatásokat is adnak különböző természeti és környezetvédelmi problémák megoldására.

Több éve folyik az a konferenciasorozat, amely az EU keretei között próbál meg rávilágítani a környezetvédelem munkahelyteremtő képességeire. Hazánkban nyilvánvalónak tűnik a liberalizált piaci szemlélettől függő gazdasági növekedés és a környezetvédelem közötti ellentét, de az EU statisztikái azt mutatják, hogy a két terület között pozitív kapcsolat is létezhet. Az integrációs szerződésekben meglévő reformfolyamatok elérték azt a szintet, amely elősegíthetné egy ökológiai normarendszer létrejöttét az unió keretein belül. Mivel az EU nem környezetvédelmi célból létrejött Közösség, hanem a gazdasági folyamatok fejlesztése révén szeretné megvalósítani a gyarapodást, mégis már a hetvenes években felmerült a környezetvédelmi kérdések uniós szintű képviselete, mert a megtermelt javakat sem lehet a jövőben élvezni egy megromlott minőségű környezetben.

Az Amszterdami Szerződés 6. Cikke megerősíti, hogy a környezetvédelmi követelményeket az egyes szakpolitikákhoz kell rendelni, amely egyfajta kulcs a Közösség kezében ahhoz, hogy a tartós környezeti fejlődést elismertesse. Az unió idevonatkozó intézkedéseit a szubszidiaritás elvének megfelelően kell megalkotni, hogy nemzeti, regionális, helyi szintre is lefordítható legyen. Az Európai Tanács elsődleges feladata, hogy a belső piac működését zökkenőmentesen garantálja, de ehhez elengedhetetlen a környezetvédelmi szükségszerűségek figyelembevétele és betartása, ami szintén a belső piac és a polgárok javát szolgálja.


Forrás: Central Audiovisual Library, EC.

A környezetvédelem és más szakpolitikák kapcsolata az eddigiekben a kompromisszumok minimumát mutatta a környezettel való együttélés rovására. Az EU már az utolsó környezetvédelmi akcióprogramjában is elismeri azt a tényt, hogy az eddig kialakított szabályozó rendszerek nem érték el azt a célt, hogy megállítsák Európa romló környezeti állapotát. Ez az alapvető oka annak, hogy az elmúlt évtizedben a környezeti kérdések prioritást élveztek a megoldandó kérdések között. Elismerték a munkanélküliség felszámolása és a környezetvédelem között lévő szoros kapcsolatot. A környezetvédelmi programok a nyolcvanas évek végéig a szennyezésben élenjáró ipari tevékenységre koncentráltak, az üzemek sorozatos bezárása, illetve kapacitásuk csökkentése révén veszélyeztették a termelésben foglalkoztatottak megélhetését. Ez az alapkonfliktus, amely a két szféra egymáshoz való viszonyát meghatározta. Említésre méltó az a tény is, hogy mind az ipari, üzleti szektor, mind a szakszervezetek érdekeivel ütköznek a környezetvédelmi megfontolások. Amikor arról beszélünk, hogy a probléma megváltozott, akkor ez nem azt jelenti, hogy az ellentéteket sikerült felszámolni, hanem azt, hogy minden érintett fél törekszik az ökológiai elvárásoknak megfelelni.

A környezetvédelem anyagi finanszírozása és politikai támogatottságának állandósulása révén kialakultak azok az iparfejlesztési technológiák, amelyek minden termelési ágban technikailag megpróbálják kevesebb káros anyag kibocsátását elérni, ezek az ún. zöld technológiák. Az ipari szereplőket azonban nem lehet pusztán tiltó standardokkal kötelezni a környezetbarát termelés megvalósítására, ehhez piaci ösztönzőkre is szükség van. Tagállami és integrációs szinten egyaránt biztosítani kell azokat az elkülönített finanszírozási lehetőségeket, amelyek létrehozzák a környezetkímélő technológiai feltételeket. Ezzel párhuzamosan fejlődött ki az unión belül a környezetvédelmi ipar, amely felöleli a zöld technológiák kidolgozását, a környezetvédelmi elvek és normák megvalósítását.


Forrás: Central Audiovisual Library, EC.

A környezetvédelem jelentős mértékben kiveszi részét a munkanélküliség csökkentésében, új munkahelyek teremtésével. A Francia Környezetvédelmi Intézet szerint, eddig 280 ezer kifejezetten környezetvédelemmel kapcsolatos álláslehetőség alakult Franciaországban. A szennyezés menedzsment területén dolgozik az e területen munkát vállalók jelentős része, 112 ezer fő. Ebben a szektorban ez a szám 2002-re, 40 ezer közvetített állással növekedhet és további 20 ezer teljes állású munkahelyet, teremthet az új "Waste Collection" kialakítása. A második legnagyobb terület a környezetvédelemben az intézet szerint a vízmenedzsment, főként a vízszennyezés kezelése az a szektor, amely megközelítőleg 95 ezer embert foglalkoztat. A víztisztítás terén alkalmazottak számának növekedése szorosan összefügg az EU környezetvédelmi politikájával, melynek központi eleme a városi szennyvízkezelés. A környezetvédelem fenti pozitívumának azonban megvan a maga árnyoldala, hiszen a környezetvédelmi munkahelyek jelentős része képzetlen munkaerőt igényel, éppen ezért 1998. Májusában a Brüsszeli Konferencián, az Európai Munkaadók Szövetsége, (UNICE), képviselői kizárták azt a nézetet, hogy a környezetvédelmi politikának pozitív hatása a munkahelyteremtésre.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament közös szervezésében zajló konferencia megteremtette a kommunikáció lehetőségét az érdekelt felek között, az ellentétek ellenére megállapította, hogy 1994-ben 3-4 millió munkahelyet jelentettek a környezetvédelemmel kapcsolatos új állások, ami az EU munkahelyek 2%- át jelenti. Az EB szerint javaslatainak megvalósítása 2002-re újabb 145 ezer munkahelyet jelent.

Az Európai Parlament aktív szerepet vállal a környezetvédelem területén, 1996-ban benyújtotta az EB-hez azt a jelentését, amelyben arra hívja fel a tagállamokat és az Unió intézményeit, hogy a környezetvédelem ösztönzése révén mérsékeljék a munkanélküliséget. A jelentés első feladatként annak a megvitatását tűzte ki, hogy el kell készíteni egy olyan jelentést, amely minden résztvevő számára hitelesen tisztázza, hogy a környezetvédelmi politika közvetlenül, mennyi munkahelyet képes a jövőben teremteni. A jelentés ezúttal is heves vitát eredményezett így tovább folytatódik az ördögi kör és az ellentmondásosság a környezetvédelem és más szakpolitikák között.

Hazánkban az 1995. évi környezetvédelmi törvény teljes összhangban van az EU vonatkozó jogszabályaival, normarendszerével. A hat évre szóló nemzeti környezetvédő program egyben az unióhoz való csatlakozás előkészítéséül is szolgál. A program a már bekövetkezett környezetszennyeződések megszüntetésére és a jövőbeli károsodás megelőzésére összpontosítja a figyelmét. Szerzői abból indultak ki, hogy távlatilag a környezetvédelem nem csupán költségfelhasználó, hanem nyereséget termelő is lehet. Új, modern környezetvédelemre szakosodott, külföldi piacokon is versenyképes magyar iparág kibontakozását szorgalmazzák. Ez a módszer egyes nyugat-európai országokban már eredményesnek bizonyult, s ha sikerül hazai és külföldi beruházókat megnyerni, nálunk is haszonnal járna.

Az Európai Bizottság a csatlakozásra készülő európai társult országokról írt véleményében megállapította, hogy a környezetvédelem az EU kibővülésének egyik legnagyobb kihívása, s a jelölt országok súlyos környezetvédelmi problémái aligha oldhatók meg középtávon. Ez a megállapítás vonatkozik Magyarországra is, különösen a szennyvíztisztítás, csatornázás és levegőtisztaság terén mutatkozó feladatainkra.

Az Európai Bizottság indokoltnak tartja, hogy a csatlakozandó országok környezetvédelmi alkalmazkodását az EU a PHARE programmal, majd 2000 elejétől egy előcsatlakozási alap, az ISPA létesítésével is elősegítse.

(benek)