Közös célunk a Rákosi vipera megmentése
2005/03/30 00:00
905 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Csatlakozásunkkal Magyarország is számos természeti értékkel gazdagította az Európai Uniót. Ezen értékeink közül különösen nagy jelentőségűek azok, melyek csak hazánk területén fordulnak elő, mint például a rákosi vipera. Sajnos ez a kistermetű mérgeskígyó az elmúlt évtizedek során szinte a szemünk láttára szorult vissza és tűnt el ismertebb előfordulási helyeiről.


Fotó: Halpern Bálint

Jelenleg a magyar gerinces fauna elismerten legveszélyeztetettebb faja, teljes magyarországi állományát 500 példánynál is kevesebbre becsüljük. Faj végleges eltűnését megelőzendő szakértők hosszútávú programot dolgotak ki, melyben elsődeges cél a faj fennmaradásának biztosítása. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI) és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) által közösen benyújtott "A Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) hosszútávú megőrzésének megalapozása" című pályázatát támogatásra méltónak ítélte az Európai Bizottság és a LIFE-Nature alapból biztosítja a négyéves program teljes költségvetésének 50%-át. A pályázat alrészei a következők: gyeprekonstrukció az erdőtelepítések által elfoglalt korábbi élőhelyeken; Rákosi Vipera Védelmi Központ kialakítása és működtetése; állománymonitoring és kapcsolódó kutatások; lakosság informálása, szemléletformálása a faj helyzetéről, illetve a védelem fontosságáról.

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol a változatos gyepszerkezet változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít. Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat. A tavaszi nászidőszakban a hímek különösen sokat mozognak, ilyenkor a legvalószínűbb, hogy megpillantjuk őket. A nőstények - a napsütötte napok számától függően - nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hozva világra, melyek 12-16 cm hosszúak és alig 2 g a súlyuk. Három-négy éves korukra válnak ivaréretté. Mérések szerint a legnagyobb termetű hím 47,1 cm, míg a legnagyobb nőstény 59,8 cm volt. A fiatal egyedek elsősorban egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket.


Fotó: Halpern Bálint

A rákosi vipera mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, a marás - bár a faj óvatos életmódja és ritkasága miatt ez manapság nagyon ritka - méhcsípés-szerű, gyorsan-múló tünetekkel jár. (Ennek ellenére, ha valakit marás ér, azonnal forduljon orvoshoz!) Nem véletlenül rejtőzködő életmódú ez a kistermetű kígyó, hiszen - különösen fiatal korában - számos állat étlapján szerepel. Az úgynevezett predátorok közé tartoznak a gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta, a fácán, vagy a szintén fokozottan védett túzok is. Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.

A rákosi vipera védelmi helyzete

Magyarországon a rákosi vipera 1982 óta védett, 1986 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft. Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, az IUCN a veszélyeztetett kategóriába sorolta, szerepel a CITES I. Függelékében, és a B&HD II-es listáján is. A Berni Egyezménynek két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi viperára. A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba. Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.