Lestyán (Levisticum officinale Koch)
2003/01/23 08:00
636 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Már az ókorban és a középkorban is kedvelt fűszer volt a lestyán, minek hazája eredetileg Dél- és Nyugat Ázsia volt. Európában sok helyen a termesztésből elvadulva található. Létezik a lestyán nemzetségnek egyetlen olyan faja, ami Perzsiából származik, a melyet ősidők óta termesztenek. Sokfelé, - még Észak-Amerikában is - kivadult a kertekből. Termesztését már Nagy Károly frank uralkodó is elrendelte. Német nyelvterületen "Maggipflanze"-nak is nevezik, hazánkban "vegeta növény" néven is ismeretes. Levelét és gyökerét egyaránt felhasználja az élelmiszeripar és a gyógyászat is.

lestyan Jól tűri a hideget, nálunk az ország egész területén termeszthető, ha nagy víz- és tápanyag igényét ki tudjuk elégíteni. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, robusztus növekedésű, 1-2 méter magasra is megnő, illata erős, évelő növény. Szaporítását helybevetéssel, palántázással vagy a négy-öt éves egyedek tőosztásával szokták végezni. Vetésének ideje október vége-november elejére tehető, de ha ezzel elkéstünk, március elején-közepén is megtehetjük. A palánták kiültetésének időpontja szeptember-október, a tőosztásé március. A növényápolási munkák mechanikai gyomirtásból, illetve a gombabetegségek, és kártevők elleni védekezésből állnak. A levél elsőéves állományokban nyár végén, illetve ősszel, idősebb állományokban nyár elejétől ősz végéig szedhető, a gyökereket ősszel érdemes kiszedni. Alsó levelei 2-3 araszosak, visszás-tojásdad alakúak, csúcsuk bevagdalt. Az ernyős virágzatban sárga virágai a nyár második felében nyílnak. Termése sárga vagy barna, miknek hossza általában 5-7 mm-re tehető. Íze a zellerre emlékeztet. Leveleivel sülteket, leveseket ízesítenek. Lereszelt nyers gyökerét salátákba teszik, savanyítják. Magját péksüteményekre szórják. Teája nagyon jó gyomorerősítő, emésztést serkentő, vízelhajtó.

Felhasznált részei

Leginkább a levelét és a gyökerét használják. A gyökerét 3-4 éves bokrok kiásásával nyerik.

Hatóanyagok

0,5-1,8% illóolaj, 0,5-4% kumarin-származék és növényi savak.

Hatásai

Jó vizelethajtó és emésztésjavító hatású.

Alkalmazásai

A népi gyógyászatban leveleit fejfájás esetén borogatószerként használják. Az állatgyógyászatban a kérődzés elősegítésére és köhögés csillapításra adják. Leginkább a gyökerekből és a leveles hajtásokból készítenek főzetet, amit sebek lemosására is használnak.

Emellett felfedezték, hogy emberi használatban a gyökérnek vizelethajtó- és emésztésjavító hatása is van, amit teák alkotórészeként használnak. Készítenek belőle fűszerkeverékeket, alkotórésze a leveskockának, de likőrök és konzervek ízesítőjeként is megtalálhatjuk.

Alkalmazási javaslat: Vízhajtóként 1-2 teáskanál vágott szárított gyökeret (2-4 g) 150 ml forrásban lévő vízzel leöntenek, 10-15 percig állni hagyják, majd leszűrik. Naponta többször 1 csésze tea javasolt az étkezési szünetekben. Vesegyulladás illetve a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél tilos az alkalmazása. Átlagos napi dózis: 4.5-9 g.

Ajánlott napi adagok

A gyökérből 4-8 gramm, ill. azzal egyenértékű tinktúra.

Figyelmeztetések

Vesegyulladás, veseelégtelenség esetén alkalmazása nem javasolt. Tartós fogyasztása fényérzékenységi reakciót is kiválthat.

Vissza