Magyar név a térképen
2000/02/29 00:00
564 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A múlt század utolsó harmadának nagyszabású felfedező vállalkozása, a Tegethoff hajó sarkkutató útja Osztrák-Magyar Északsarki Expedíció néven vált ismertté. Gróf Zichy Ödön nevét a mai napig őrzi a Föld egy kis darabkája.

A Zichy-föld

(Az Osztrák-Magyar Északi-sarki expedíció: 1872-74)

A XIX. sz. közepétől felgyorsult az Északi-sarkvidék kutatása. Az északi nemzetek hajósai mellett August Petermann kezdeményezésére az 1860-as években a németek is bekapcsolódtak a felderítő tengeri utazásokba. Úgy vélték, hogy az Északi-sarkot a Spitzbergák és a Novaja Zemlja közötti Barents-tengeren át lehet legkönnyebben megközelíteni, mivel a Golf-áramlás hatására a nyílt víz nyáron messze felnyúlik a Jeges-tengerbe. 1868-ban a Germania nevű német vitorlásnak Karl Koldewey parancsnoksága alatt sikerült eljutni a 75°19' szélességig. 1869-ben újabb két hajót indítottak útnak: a Hansa vitorlást a jég nyomása összeroppantotta és elsüllyedt, az Új-Germania azonban a Shannon-szigeten túl egészen 75°30'-ig hatolt É-ra. A felfedező utazások lelkes szervezője, August Petermann az osztrákokat is biztatta az Arktisz kutatására. Johann Wilczek gróf, a bécsi Földrajzi Társaság elnöke 40 000 Ft-ot ajánlott fel az expedíció szervezésére, és befolyásával megnyerte az osztrák kormányzati szervek támogatását is. Magyar részről Zichy Ödön járult hozzá jelentős összeggel az expedícióhoz. Erős falú, 30 tonnás hajót építtettek Bremerhavenben, amelyet a vitorlázaton kívül 100 LE-s gőzgéppel is elláttak. A hajót Wilhelm Tegetthoff osztrák tengernagyról nevezték el, aki 1866-ban Lissa-szigetnél megverte az olasz hajóhadat. A Tegetthoff parancsnokául és az expedíció vezetőjévé Karl Weyprecht kapitányt nevezték ki. Helyettese és egyben az expedíció tudományos vezetője Julius Payer főhadnagy lett, aki az Új-Germania fedélzetén már részt vett a németek sarkvidéki utazásán. A hajó 24 főnyi személyzetének felét gyakorlott dalmát tengerészekből válogatták ki, a tisztek osztrákok voltak, és csupán egyetlen magyar vett részt az expedícióban, a hajóorvos Kepes Gyula. Az expedíció merész céljául azt tűzték ki, hogy a Novaja Zemlja megkerülésével a Jeges-tengeren át kíséreljék meg az eljutást a Bering-szoroshoz, vagyis derítsék fel az Atlanti-óceánból a Csendes-óceánba vezető, ún. "Északkeleti-átjárót". A Tegetthoff 1872. június 13-án indult útnak Bréma kikötőjéből. Július 3-án vetettek horgonyt a norvégiai Tromsoben, ahol csatlakozott hozzájuk Olaf Carlsen norvég hajóskapitány, az északi jégvilág kitűnő ismerője. A Brémából hozott 6 szánvontató kutyafogat kiegészítésére még felvettek 2 eszkimókutyát is. Ezután folytatták útjukat a zajló tengeren Novaja Zemlja felé. Útközben találkoztak az Isbjörn nevű norvég hajóval, melyen J. Wilczek utazott, hogy utánpótlást helyezzen el a Tegetthoff számára a nagy sziget északi részén, a Nassau-foknál. A Tegetthoff nem jutott túlságosan távol a Nassau-foktól, mert jégtorlódásba került, és a jégtáblák közé fagyott. Az a terv tehát, hogy a Bering-szoros irányába haladjanak, meghiúsult. A jégbe zárt hajó a Novaja Zemljától észak felé sodródott egészen a 80. szélességi fok közelébe. 1873. februárjában a hajót hordozó jégmező nyugatias irányban kezdett elmozdulni. Közben a személyzet nem tétlenkedett, meteorológiai méréseket végeztek és vizsgálták a jégviszonyokat. Felderítés és vadászat céljából kutyaszánnal nagyobb utakat tettek meg. Eljött a nyár, a jégmezők között vízfoltok tűntek fel, de a hajót nem sikerült kiszabadítani a mintegy 10-12 m vastag jégtáblából. 1873. augusztusának végén ÉNy felől egy szárazföld szegélyét pillantották meg. A jégmező mozgása lelassult, és csak október végén jutottak el a part közelébe, ahol a jég ismét megállapodott. Itt töltötték a második sarki telet. Élelmüket főként az elejtett medvékből nyerték, s hogy egészségesek maradtak, azt jórészt Kepes doktor gondoskodásának köszönhették. 1874. márciusában egy kisebb csoport partra szállt, és Payer vezetésével felderítő útra indultak észak felé. Egy hónapig ember által még soha nem látott csodálatos jégvilági tájakon jártak, és térképeztek fel kb. a 82. szélességi fokig. A nyugatra lévő nagy szigetet Wilczek-földnek, a keletit Zichy-földnek nevezték el, egy kiugró sziklás félsziget pedig a Budapest-fok nevet kapta. Az egész szigetvilágot Ferenc József császárról keresztelték el. Az expedíció tagjai tisztában voltak azzal, hogy a szigeten a pusztulás vár rájuk. Többen megbetegedtek, Otto Krisch hajógépész tüdőbajban meghalt. Temetése után a féloldalra dőlt hajóról lehordták a legszükségesebb felszereléseket, élelmiszereket és szánokra rakva megindultak dél felé. Szántalpakra szerelve magukkal vonszolták három csónakjukat is, hogy szükség esetén vízre szállhassanak. Közel három hónapos kimerítő vándorlás után augusztus közepén elérkeztek a jégmező peremére, melytől délre már a nyílt tengervíz húzódott, a távolban pedig feltűntek a Novaja Zemlja északi hegyei. Vízre tették csónakjaikat és a sziget felé eveztek. A partoknál összetalálkoztak két orosz halászhajóval, az egyik fedélzetére vette az expedíció már végsőkig elcsigázott embereit, és a norvégiai Vardobe szállította őket. Innen bérelt hajón tértek vissza a német partokra. Az Osztrák-Magyar Északisarki Expedíció a földrajzi felfedező utazások egyik kiemelkedő teljesítménye. A jelenleg Oroszországhoz tartozó, 18 940 km2 kiterjedésű szigetcsoport ma is Ferenc József nevét viseli. Az expedíció történetét és felfedezéseit Julius Payer dolgozta fel könyvben. Nagy kár, hogy Kepes Gyula nem írt róla bővebben, így a magyar közönség csak a német nyelvű kiadásból ismerhette meg ezt a hősies utazást.Gróf Zichy Ödön nagybirtokos és egyben politikus a bécsi politika követőjeként 1848-ig Fejér vármegye főispáni helytartója, helyettes udvari főlovásza volt. 1848 szeptember végén Jellasics megbízásából, Roth osztrák tábornokhoz sietett. Görgey előörsei azonban Adonynál elfogták. A haditörvényszék a nála talált iratok miatt kötél általi halálra ítélte Csepelen. A róla elnevezett szigetcsoport a Ferenc József-föld északi részén található. Keletről az Ausztria Sund, nyugatról pedig a Brit-csatorna határolja. Középen a Ziegler- és Salisburg-, északon a Jackson- és Payer-, délen a Luigi- és a Champ- sziget alkotja a Zichy-földet. Forrás: Felfedezők Lexikona (szerk. Balázs Dénes)