Magyar "tengerre", magyar!
2003/07/25 08:00
571 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Bár az utóbbi időben egyre többször kongatták meg a vészharangot a tó vízszintjét illetve vízminőségét illetően, és bár kétségkívül egyre inkább távol maradnak a nyugati turisták, a magyar ember számára a Balaton azért továbbra is a nyaralás első számú célpontja maradt.

A tóhoz való ragaszkodás nem kis részben nosztalgikus eredetű. Nem mintha nem akarnánk észrevenni, hogy egykori büszkeségünk veszített régi fényéből, de gyerekkorunk számtalan vakációjának, a gondtalan lubickolásoknak, a kifakult gumimatracoknak, két forint ötven filléres lángosoknak emléke évről évre visszacsábít minket a magyar tenger partjára.

Az államalapítástól a XVIII. századik tartó időszakban a Balaton semmiféle kiemelt figyelmet, népszerűséget nem élvezett. A környéken lakók élvezték szépségét, kihasználták halbőségét, a nagy melegben olykor felfrissítették magukat, de hogy távolabbi vidékekről csak azért látogassanak a tó partjára, hogy megmártózzanak benne, az elképzelhetetlen volt. A század második felében és a XIX. század elején a Balaton és környéke lassanként társasági élet egyik központjává vált, ezzel együtt indult meg a szélesebb társadalmi rétegekre jellemző tavi fürdőzés is. Népszerűsége legnagyobb hirtelenséggel az első világháborút követően ugrott meg, hiszen a trianoni békeszerződés következtében elveszített tengeri és hegyvidéki üdülőhelyek vendégkörét a Balaton kárpótolhatta. A földbirtokosok az igényt felismerve földterületeiket felparcellázták, a XX. század első felében pedig megépültek a ma is látható villasorok.
Az 1960-1980-as évek bezártságában a tó már az egyik legkedveltebb hazai üdülőterülete volt hazánknak, főként hogy határon kívüli "társainak" felkeresése az adott politikai rendszerben csak nagyon keveseknek adatott meg. A tó nemzetközi népszerűségéhez hozzájárult az is, hogy a keletnémet turisták itt találkozhattak Nyugat-Németországban élő barátaikkal és rokonaikkal. A 90-es évekre a tó körüli vendéglátásban-idegenforgalomban résztvevők mintha lassan el is feledkeztek volna a magyarokról: a tó körüli üdülőhelyek, vendéglátóegységek árszínvonala messze meghaladta azt a szintet, amelyet egy átlagos hazai család megengedhetett magának. A magyar "tenger" ekkor nem is volt már annyira magyar: a tó körüli strandokon, vendéglőkben szinte több idegen, mint hazai szót lehetett hallani.
A tó vízszintjének és vízminőségének visszatérő problémái az utóbbi időben egyre inkább távol tartják a külföldi nyaralókat, a népszerűség visszaesésével az árak is mérséklődtek, és a Balaton ismét inkább a hazai családok nyaralóhelye lett. A kereskedelem-szolgáltatóipar alakítói egy igen helyes felismeréssel eközben gigantikus bulizó-hellyé alakították a tópartot: a különböző beach-programok, vízparti szórakozóhelyek, diszkók és extrémsport-telepek fiatalok százezreit vonzzák nyáron hétvégéről hétvégére, míg az idősebbek az igényes gasztronómiában, a pincetúrákban, kirándulásokban, a tó környéki várak, kastélyok, múzeumok látogatásában találnak vonzó programot.