Mesterséges bioszféra
2003/07/30 00:00
892 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Tizenkét évvel ezelőtt tudósok egy csapata belevágott egy érdekes, Bioszféra II. elnevezésű kísérletbe. Arizonában a Föld bioszféráját igyekeztek létrehozni egy hermetikusan elzárt területen. Mindent figyelembe vettek, amit a tudomány ismert, mégis teljes bukás lett az eredmény. A számos megismert tanulság mellet a legfőbb tapasztalat az volt, hogy közelében sincs az emberiség annak megértéséhez, hogy miként működik az élet.

Néhány évvel ezelőtt a Földön élő fajok számát 2-3 millió körülire becsülték. Aztán az emberi civilizációtól elzárt esőerdők lombkoronájának vizsgálatakor kiderült, hogy a rovarok világa még olyan sok, eddig nem ismert fajt tartogat, hogy a fent leírt mennyiségnek a többszörösében kell gondolkodnunk. Az esőerdők egyre nagyobb mértékű pusztításával félő, hogy rengeteg olyan élőlény fog eltűnni, amelynek létezéséről fogalmunk sem volt. Ami nem lenne olyan nagy probléma, az sokkal inkább nagyobb baj, hogy az, az élet keletkezésekor elinduló folyamat látszik megtörni, amely szerint az élet folyamata nem áll meg, hanem egyre inkább fejlődik és tökéletesedik.

Bizonyos, nagyon tág határokon belül az élet mindenhol elterjedt a Világegyetemnek ezen a kicsike bolygóján. Ennek a nagyszabású és kibogozhatatlan folyamatnak vagyunk a termékei mi is, és nem hogy leborulnánk a földre és hálából megcsókolnánk, hanem tönkreteszzük létrehozónkat. Miközben elkövetjük szörnyű tettünket, a végpusztulásba rántjuk az élővilágot. Kezünk alatt fajok sokasága tűnik el, egész ökológiai rendszereket rombolunk szét. Az ember által nem zavart területek száma egyre csökken, kis foltokká zsugorodnak, ahol folyamatosan csökken a fajok száma. Az egyre kisebb élőhelyeken megakad az élet fejlődése, amelynek lehetséges következményeit nem nagyon látjuk. Jóra bizonyosan nem vezethet az egész.

Olyan bonyolult kapcsolat van a Föld élőlényei között, amelyet a tudomány mai állása még nem képes teljes egészében megmagyarázni. Kitűnő példa erre a Bioszféra II. elnevezésű program, amit 1991-ban indítottak el Arizonában. A kísérlet lényege az volt, hogy egy körülbelül 13000 négyzetméteres területen megpróbálták létrehozni a földi bioszféra kicsinyített mását. A külvilágtól teljesen elzárt helyen mini óceánokat, erdőket és füves területeket hoztak létre, saját légkörrel. Az egészet növény- és állatfajok sokaságával népesítették be, az emberi fajt nyolc tudós képviselte.

Semmit nem felejtettek ki, amit csak ismer az ember a természet működésével kapcsolatban, még a fotoszintézisről és a víz körforgásáról is gondoskodtak. A kísérlet vége mégis tökéletes bukás lett. Az oxigén szintje hamarosan 21 százalékról 14 esett vissza, a nitrogén-dioxid szintje viszont óriásira nőtt. A vizekben algavirágzás alakult ki, a szárazföldön a liános növények kiszorították a többi fajt. A 25 gerinces állatfajból nem kevesebb mint 19 rövid idő alatt kipusztult, és ugyanígy jártak a virágos növényeket beporzó rovarok, ezzel szemben a hangyák és a csótányok tömegesen elszaporodtak. Hogy mindez miért történt, arra nem sikerült megnyugtató választ találni.

Ezen a ponton érdemes megállni és elgondolkodni azon, hogy érdemes-e a tudomány robbanásszerű fejlődéséről, a technikai fejlődésről olyan komoly hangon szólni, mint ahogy azt eddig tettük. A Bioszféra II. kísérlet tapasztalataiból inkább úgy tűnik, hogy az emberiség ahhoz a gyerekhez hasonlatos, amelyik valamilyen szerkezet működését nem értve szétszedi azt, összerakni azonban már nem képes.