Mezőgazdaság a nedves trópusokon
2002/07/12 08:00
1766 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Föld népességének 1/7-e nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz a fejlődő országokban, ugyanakkor a fejlett országokban a túltápláltság és a túlzott fogyasztás jelent problémát. Az élelmezési válság alapja a termelési és elosztási viszonyok egyenlőtlensége.

Növények

A nedves trópusok emberének alapvető tápláléka nem a gabonafélék, hanem a gumósok:

maniókabatátajamszbanán
átlagos terméshozam (t/ha)8,726,457,013,0
fogyasztható energiatartalom (MJ/kg)6,34,84,45,4
átl. tenyészidőszak napokban330140280365

A maniókacserjének 50 cm hosszúságot és 5 kg súlyt is elérő gyökérgumóit hasznosítják (manióka, kasszava, Manihot esculenta, évelő kutyatejféle), melynek tejnedvében nyers állapotban mérgező kéksavglikozid (linamarin) található. A kéksavtartalom a kipréseléssel, főzéssel vagy szárítással csökkenthető. A manióka tápanyagban szegény, más növények termesztésére nem alkalmas talajokon is kielégítő termést hoz. Szállítási, exportálási célra a gumókból lisztet, keményítőt vagy szágót (tápióka-termékek) kell készíteni.

A batáta (édesburgonya, Ipomoea batatus) évelő szulákféle, melyet egyévesként termesztenek egyrészt kereskedelmi célra intenzív árasztásos rizskultúrákban, másrészt önellátó gazdaságok irtás utáni vegyes kultúráiban. Más termesztett növények számára nem megfelelő meredek lejtőkön is termeszthető. A batáta hektáronként és naponta több hasznosítható energiát köt meg, mint más trópusi termesztett növények.

A jamszgyökér (Dioscorea batata) egy elterjedt kúszónövény, melynek burgonyához hasonlatos gumója - mely akár 6 kg-os is lehet - szintén fontos táplálék. A jamszgyökér legfontosabb termőterületei a nyugat-afrikai változóan csapadékos trópusok, az esős trópusokon jóval kisebb terméshozamot ér el. A jamsz termékeny talajt igényel: gyakran az irtásos gazdálkodás első növénye.

Az egyszikű banán min. évi 1250 mm csapadékot és 13,5°C minimális hőmérsékletet igényel. A gyümölcsbanán érett állapotban sok cukrot és kevés keményítőt tartalmaz; a lisztes banán keményítőben gazdag, csak saját szükségletre termelik és főzve fogyasztják. Az önellátó gazdaságok nagy előnye, hogy az első telepítés nem igényel nagy befektetést, már egy év után terem és szinte egész évben szedhető.

Állattartás

Nagy testű állatokat a a trópusi járványos betegségek miatt szinte sehol sem tartanak.

Az irtásos földművelés

A nedves trópusok legfontosabb földhasználati rendszere az irtásos földművelés. A vándorló, váltakozó szántóföld- erdőművelés során változó földterületeket vonnak be rövidebb időre a termelésbe, amit hosszabb időtartamú erdős ugarolás követ. A települések helyének változtatása 10-15 évenként szükséges. Az új területet égetéssel tisztítják meg. A legnagyobb fákat állva hagyják, a többit nagyjából eltávolítják. A hamut trágyaként a földön hagyják, a növények telepítése további trágyázás és talajmunka nélkül történik. A fő eszközök a kapa és az ültetőbot.

Az irtásos földművelés sok emberi munkát igényel. Az első rövid tenyészidejű termény után rendszerint többéves növényeket ültetnek (kasszava, banán) ugyanarra a területre. A legközelebbi betakarításkor csak a terület egy részéről takarítanak be, a többi maximum 4 évig a helyén marad. Ekkorra a kultúrnövények terméshozama erősen visszaesik, a természetes növényzet pedig benyomul a művelt területre. Az írtásos földművelés a 2-3. menetben már olyan kevés termést ad, hogy elkerülhetetlen a helyváltoztatás.

A terméshozamok gyors csökkenés oka a szűkös tápanyagtartalék és a talaj csekély adszorpciós képessége (ioncserekapacitása). A CO2 tartalmú csapadék és az állandóan magas hőmérséklet miatt intenzív a kémiai mállás, az ásványi altalaj mély rétegekben pusztul; a magas szilíciumveszteség hatására az agyagásványok alumínium- és vasoxidokká válnak. Emellett csekély az állati és növényi maradványokból keletkező huminsavak mennyisége.

A nedves trópusok viszonyaihoz alkalmazkodott irtásos gazdálkodás előnyei a következők: időben és térben megfelelően eloszló gyökér- és levélnövekedés, a talaj szinte folyamatos fedettsége és gyökerekkel való alapos átszőttsége csökkenti az eróziót; a kevert kultúrák csökkentik a betegségek fellépését és terjedését. Problémát okoz a növekvő népesség és a rendelkezésre álló földek szűkössége.

Az ültetvények

Az ültetvények piac- vagy exportorientált nagyüzemek, melyek termékeik feldolgozására alkalmas gyárakkal is rendelkeznek (tea-, cukor-, szizálgyárak, olajmalmok, kávéfeldolgozó üzemek). Ha termény sok ballasztot tartalmaz (a kitermelési arány a cukornál 7,5-13,4%, szizálrostnál 3-4%), fontos, hogy a feldolgozó üzem közel legyen az ültetvényhez.

Olaj- és kókuszpálmákat, valamint kakaófákat (A kakaó története) parasztgazdaságok is sikerrel termesztenek. A hazai termesztők számára a legnagyobb gondot a magas befektetésigény, a hosszú termés nélküli szakasz, valamint a magas munkaigény jelentik; mely csak megfelelő bruttó bevétel, ill. alacsony bérszint mellett lehetséges. Az irtásos gazdálkodással szemben a fa- és cserjekultúrák éveken át biztos termést jelentenek és megakadályozzák a talajeróziót.

Felhasznált irodalom:
SH Atlasz Ökológia

További információk:
Czóbel Szilárd : A rejtélyes keranga