Mindannyiunk problémája: téli depresszió
Joó Hajnalka
2004/01/30 08:00
819 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Bizonyára sokan tapasztalták már magukon, hogy nyirkos téli napokon legszívesebben ki sem kelnének az ágyból, erőtlennek, fáradtnak érzik magukat, hangulatuk nyomott, és nincs igazán kedvük semmihez. Szakszóval élve ez az úgynevezett téli depresszió. Ez az átmeneti hangulatromlás még nem tekinthető betegségnek, de csak magunk tehetünk érte, hogy később se váljon azzá!

Bár szépségei nyilvánvalóan a téli hónapoknak is vannak, legtöbben alig várjuk a tavaszt; gyűlöljük a hideget és a sötétséget. A "nemszeretem"-állapotnak ráadásul testi és lelki "mellékhatásai" vannak: hangulatunk gyakran borongós, folyton levertnek, fáradtnak érezzük magunkat, a problémát pedig legtöbbször - főleg a hölgyek - evéssel, édességfalással és alvással próbáljuk orvosolni. A hangulatunkon eluralkodó rosszkedv és nyomottság nemcsak a munkakedvet veti vissza, vagy a családi életben okozhat konfliktusokat, de immunrendszerünket is legyengítheti, ezért nem érdemes beletörődni az állapotba. Az úgynevezett szezonális hangulatzavar, a SAD (seasonal affective disorder) - ismertebb nevén téli depresszió - enyhébb formája a hazai lakosság mintegy 67 százalékát érinti, közülük is leginkább a 20 és 35 év közötti nőket.

A téli hangulatzavar egyébként nem a "modern kor vívmánya". A XVIII. században például feljegyezte egy hajóorvos, hogy amikor hűvösebb vizek felé vették az irányt, a legénység - látszólag minden ok nélkül - lustává és rosszkedvűvé vált. A matrózok rejtélyes betegségének okát akkoriban senki nem ismerte. A szakemberek később egyfajta evolúciós maradványt sejtettek a jelenség hátterében, és négylábú elődeink téli álmával magyarázták az aluszékonyságot. A tudomány fejlődésével azonban kiderült, hogy lehangoltságunkért őseink helyett a napfény hiánya a felelős.

Nem véletlen, hogy a tünetek jelentkezése épp a téli hónapokra: decemberre és januárra tehető: télen kevesebb a napsütés, s az ébrenlétben eltöltött időnknek csupán elenyésző százalékát töltjük a szabadban. A kevesebb napfény hatására a szervezet több, elsősorban az alvásért felelős melatonin hormont, és kevesebb szerotonint, vagyis "boldogsághormont" termel, ami a kedély romlásához, fáradtsághoz, levertséghez vezet. A fényen kívül egyébként a cukor is fokozza a szerotonin termelést, ezzel indokolható, hogy bús hangulatban sokan édességgel, csokoládéval vigasztalják magukat. Miután a problémák egyértelműen a fényhiányból adódnak: kézenfekvőnek tűnik, hogy a tünetek megszüntetéséhez a napfényt kell pótolni.

A legjobb kúra ilyen esetben egyértelműen egy Hawai, vagy Karib-tengeri kiruccanás lenne, miután azonban e gyógymódot a TB sajnos a legcsekélyebb módon sem támogatja, a költséges "terápiát" kevesen engedhetik meg maguknak, a legtöbben kénytelenek beérni a fényterápiás kezeléssel. E manapság egyre elterjedtebbnek számító módszer lényege, hogy a páciensnek több napon keresztül, a napnak ugyanabban az időszakában egy speciálisan erre a célra készült fénydoboz előtt kell ülnie. Egy kezelés általában harminc percig tart. A terápiához speciális 2500 lux fényintenzitású lámpák szükségesek, melyek kiszűrik a hagyományos napbarnító gépekből is áramló káros sugarakat. A tünetek javulása már néhány kezelést követően megfigyelhető, de néhány súlyosabb esetben a kúrát a tél végéig kell folytatni.

Előfordul, hogy a fénykezelést más terápiás módszerekkel (pszicho-, és hangulatjavító terápiával, antidepresszáns gyógyszerekkel) együtt alkalmazzák az orvosok, akik a tévhitekkel szemben egyébként nem győzik hangsúlyozni, hogy a szoláriumozás nem jelent megoldást a problémára. A gyógynövények közül a Szent János fű segíthet a depresszió legyőzésében, mert érzékenyebbé, fogékonyabbá teszi a bőrt a fényre, de számos köznapi módszerrel is orvosolhatjuk időleges kedélyromlásunkat. A legfontosabb, hogy minél több időt töltsünk a szabadban - javasolják a szakemberek. Télen se mondjunk le a sétáról, szép időben tegyünk hosszabb-rövidebb a kirándulásokat. Jótékony hatása lehet a rendszeres testedzésnek is, főleg ha a mozgást a szabadban végezzük. Használjuk ki az évszak nyújtotta lehetőségeket: menjünk síelni, korcsolyázni, hógolyózni, szánkózni.

Kényeztessük emellett magunkat alkalmanként valami aprósággal, gondoljunk örömteli dolgokra, kerüljük a veszekedést, és keressük a pozitív beállítottságú emberek társaságát. Fedezzünk fel új programokat, járjunk társaságba, de egy új frizura, vagy smink, netán egy alapos testmasszázs is nagyszerűen elűzi a levertséget. Hasonló íratást érhetünk el különböző illóolajokkal is, például citromfűvel vagy a levendulával, ami nyári hangulatot lop a szürke téli napokba. Kényeztessük testünket regeneráló fürdőkkel, olajokkal és krémekkel, ha pedig ez sem elég, az is sokat javíthat a hangulatunkon, ha néha-néha megújítjuk ruhatárunk egy-egy darabját.

Ha a borongós kedélyállapot állandósul és a fenti módszerek egyikével sem sikerül kikeveredni a búskomorságból, akkor már "igazi" depresszióra gyanakodhatunk, amelynek gyógyításához már szakember segítségét kell kérni. A rossz kedvű napok és a depresszió közötti különbség nem a hangulat minőségében, hanem intenzitásában és időtartamában mutatkozik: főként a tünetek súlyossága és elhúzódása különbözteti meg a depressziót a normális szomorúságtól.

Nem kell tehát pszichiáterhez rohannunk, ha pár napig borongós kedvünk van vagy nincs kedvünk felkelni az ágyból, ha azonban a tüneteket két hétnél tovább tapasztalja magán valaki, szomorúsága, ingerlékenysége, fáradtsága és pesszimizmusa tartósan megmarad, mindenképp forduljon orvoshoz.