Mit kezdjünk a kamaszokkal nyáron?
Szendrei Judit
2004/08/09 08:00
2166 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A gyerekek, legyenek kisiskolások, vagy már nagy gimnazisták, egyaránt osztatlan lelkesedéssel és fantasztikus tervekkel várják, hogy végre megkezdődjön a nyári szünet. A szülőknek azonban a hosszú vakáció a sok kellemes élmény mellett némi szorongást és fejtörést is okoz.

Amíg kicsik a gyerekeink, vagy a felügyeletüket nehéz megoldanunk napközbenre, vagy a változatos, gyerekbarát nyári programok kitalálása teszi próbára kreativitásunkat. Ahogy azután csemetéink lassanként megnőnek, egyszercsak azt vesszük észre, egyre kevésbé igénylik, hogy szórakoztassuk őket, és őrző-védő felügyeletünkre sincs már minden percben szükség. És pont, amikor kezdenénk megszokni, kisiskolás gyerekekkel mennyivel kényelmesebb az élet (pl. nyugodt, olvasgatással töltött délelőttök, amíg a kicsik a barátaikkal játszanak), beköszönt a kamaszkor és a szülő ismét félelemmel tekint a nyári szünetek elé. Vajon egyedül hagyhatom-e egész napra, amíg én dolgozom? Hová és kivel engedhetem el napközben? Bele kell-e szólnom, hogy mivel tölti el a nyári szünet napjait, vagy hagyjam, hadd aludjon délig és üljön le utána tv elé? Szervezzek-e közös, családi programokat, vagy küldjem-e inkább táborba, esetleg dolgozni? Megannyi kérdés, amiről jó lenne a gyerekkel veszekedés nélkül egyezségre jutni, hogy a nyár se neki ne legyen unalmas, ugyanakkor nekünk se legyen izgalmasabb a kelleténél.

Ha a kompromisszumos megoldást szeretnénk, először is azt igyekezzünk tisztázni, vajon mit szeretne a kamasz, és mit szeretnénk mi? Egy átlagos tinédzser a nyári szünettől valószínűleg azt várja, hogy az egész éves tanulás és különórára rohanás után végre legyen egy kis ideje saját magára: hogy végre akár órákig is háborítatlanul heverészhessen a szobájában, azt a könyvet olvassa, amihez kedve van (nem pedig, amit feladtak irodalomból), zenét hallgasson, tévét nézzen, internetezzen. Szerencsére a lakásban kuksolás mellett a kamaszoknak legalább ennyire fontos az is, hogy a barátaikkal találkozzanak, és mindenféle programokat szervezzenek, olyanokat is, amire az iskola idő alatt nem volt lehetőségük. Minden embernek, így a tinédzsereknek is szükségük van továbbá egy kis levegőváltozásra, utazásra, a megszokott környezetből való kilépésre. Nem kell feltétlenül világkörüli útra vagy egzotikus turistaparadicsomba utaznunk persze, a kulcsos házak, kempingek, ismerőseink hétvégi háza ugyanúgy megteszi: a lényeg, hogy pár napig egy kicsit mást lássunk az ablakunkból, amikor felkelünk.

Egy kiskamasznak fontos továbbá, - bár ezt egy világért sem vallaná be, - hogy, miközben békén hagyják, és önállóságot biztosítanak neki, szüleit mégiscsak maga mellett tudhassa, fizikailag és érzelmileg egyaránt. Ideje nagy részét egyedül, vagy a barátaival szeretné eltölteni, de arra még nem képes, hogy napjait egyedül tervezze meg, és minden gyakorlati részletről maga gondoskodjon. Lustálkodni is szeretne, de strandra, moziba is jó volna eljutni, méghozzá, ha lehet, nem egyedül, és az is igaz, hogy már régen látta az unokatestvéreit és a nagymamáját. Mi, szülők, tulajdonképpen nem is találunk semmi kifogásolni valót ezekben a programokban, két dolog zavar minket talán egy kicsit. Az egyik, hogy e remek tervekből gyakorta semmi nem valósul meg: kamasz gyermekünk délben kel, majd estig a számítógép és a tv előtt ül, mert aznap egyik barátja sem ért rá. A másik dolog, ami a szülőt bosszanthatja, hogy úgy érzi, a szórakozáson és a pihenésen kívül talán valami hasznosat is csinálhatna a gyerek a több hónapig tartó vakáció alatt. Gyakran tör ki veszekedés emiatt a kanapén heverésző, csipszet majszoló, képernyőre meredő tinédzser, és az épp munkába induló, vagy onnan érkező szülő között.

Nem törvényszerű azonban, hogy így legyen! Ha veszekedés és kritizálás helyett konstruktívan állunk hozzá a kérdéshez, ha úgy segítünk a kamasznak a napjait megszervezni, hogy közben nem vagyunk sem erőszakosak, sem tolakodók, akkor nemcsak jobban fogja magát érezni, de talán még hálás is lesz nekünk. Ahelyett tehát, hogy azt mondanánk: "Borzasztó, hogy egész nap nem csinálsz semmit, nem hiszem el, hogy nincs egy barátod, akivel elmehetnél valahová, vagy ne lenne mit gyakorolnod, ha jól tudom, két tantárgyból is hármasod volt év végén! De ha már úgyis itthon vagy, egy kicsit hasznossá tehetnéd magad, rendbe tehetnéd a szobádat, vagy legalább bevásárolhatnál, amíg szegény szüleid, akiknek nincs nyári szünetük, egész nap dolgoznak." Másképp is fogalmazhatunk, szemrehányások helyett mutathatunk inkább segítőkészséget. Pl. "Látom, unatkozol egy kicsit. Miért nem hívod át az egyik barátodat, itt is alhat, ha megengedik neki, holnap reggel meg munkába menet elvinnélek titeket a strandra. Ha lementek a boltba bevásárolni, vehettek valami fogatokra valót, sőt, főzni is megpróbálhatnátok valamit estére, kíváncsi vagyok milyen eredeti receptet találtok ki!"

Fontos, hogy olyan programot találjunk ki, hogy az jó társaságot, felnőttes önállóságot és még, ha némi haszonnal jár is, leginkább kellemes szórakozást ígérjen. Ugyanezek az elvek érvényesek a családi nyaralás megszervezésére is. Igyekezzünk olyan üdülőhelyet választani, ahol fiataloknak való szórakozási lehetőségek is vannak (kávéházak, táncos-zenés helyek, vidámpark), ahol egyáltalán vannak fiatalok, akikkel ismerkedni lehet! A magányos turistaház az erdő közepén vagy a reumás nyugdíjasokra szakosodott gyógyfürdő komplexum ebből a szempontból nem ideális. Ha körutazásban, városnézésben, múzeumlátogatásban gondolkodunk, akkor is szerencsésebb egy helyen lakni, és onnan tenni kisebb kirándulásukat; így nemcsak a csomagolással megy el kevesebb idő, de a fiataloknak is több lehetőségük van a környékkel, a helyiekkel kicsit megbarátkozni, egy-két nap után akár önálló programokat is csinálni. Fontos azonban, hogy a kereteket tisztázzuk: merre, meddig mehet el egyedül, hány órára kell hazajönnie, mennyi pénzt költhet el és mire, hogyan, milyen feltételek között ismerkedhet idegenekkel!Jó, ha a gyereknél van telefon és térkép, még jobb, ha nem egyedül megy, hanem a testvérével, vagy egy hasonló korú társával.

Az is hasznos, ha a közös programok egy része fakultatív: ha a képtárat nem muszáj megnézi, lehet helyette a városban sétálni, és később találkozni valahol a szülőkkel, akkor a felnőtteknek nem kell az unott, és mindent kritizáló serdülő miatt kutyafuttában megnézni egy érdekes kiállítást, sőt, még az is előfordulhat, hogy, mivel szabadon választhat, a gyerek is úgy dönt, megnéz egy-két híres képet. A tinédzserek szeretnek néha egyedül lenni, és a gondolataikba merülni. Ha külön szobát nem is mindig tudunk biztosítani nekik a nyaralás során, ügyeljünk rá, hogy a privát szféra valahogy mégis meglegyen: ne vegyük sértésnek, ha a hosszú autóúton nem velünk társalog, hanem a walkmanjét hallgatja, és legyünk elnézőek akkor is, ha a strandon nem közvetlenül mellénk teríti le a törülközőjét, hanem távolabb, mintha egyedül érkezett volna! Ha nem erőltetünk rá semmit, se kulturális programot, se közös szórakozást, se mély, lelki társalgást, mindezt csupán megajánljuk neki, rendelkezésére állunk, amennyiben ezekhez volna kedve, akkor ahelyett, hogy a kamaszokra oly jellemző lázadó szellemet korbácsolnánk fel benne, még az is lehet, hogy kedvet csinálunk neki a tartalmas szórakozáshoz vagy az "őseivel" való beszélgetéshez.