Muhammad Ali 60 éves
2002/01/16 08:00
616 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Minden álszerénység nélkül a "legnagyobbnak" nevezi magát ma is. És ez mégcsak nem is túlzás: Muhammad Ali a profi nehézsúlyú ökölvívás legnagyobb egyénisége volt, az egyetlen, aki kétszer is vissza tudta szerezni világbajnoki címét és akinek a kedvéért azok is nézték a bokszot, akik különben nem rajongói a sportágnak.

A legnagyobb


Ali fénykorában...

Ali Cassius Marcellus Clay-ként született 1942. január 17-én. Ezt a napot az idén, 60. születésnapja alkalmából az Egyesült Államokban az ő ünnepének nyilvánították. A nagyszerű fizikumú, laza izomzatú, könnyed mozgású fiú 18 évesen már olimpiai bajnok volt félnehézsúlyban. Mindössze négy évet kellett várnia arra, hogy a profi nehézsúly világbajnoki övét elhódítsa. Nemcsak ütőerejével, hanem remek lábmunkájával, eltáncolásaival is ki tudta készíteni ellenfeleit, ráadásul - addig teljesen szokatlan módon - "a közönségnek játszott", szóval, gesztusokkal hergelte ellenfelét, és nemegyszer előre bejelentette, hogy mikor üti ki. Pedig a világbajnoki címért a bivalyerős Sonny Listonnal kellett megküzdenie. A küzdelem szó túlzás: a nála 7 évvel idősebb Liston már az első menetben az új bajnok lábainál hevert.


...és napjainkban

A Fekete Muzulmánokhoz csatlakozó Ali - 1964 óta csak ezt a nevet használja - aki "repkedett, mint egy pillangó és szurkált, mint a méh" nem ringben szenvedte el első vereségét. 1967-ben megtagadta bevonulást az amerikai hadseregbe. Ezért elvették világbajnoki címét, három évi börtönre ítélték, és csak 1970-ben bokszolhatott újra. Senki sem hitt a visszatérésében. Lassanként azonban összes ellenfelét legyőzte és 1974-ben, immár 32 évesen, az "évszázad mérkőzésén" Kinshasában George Foremant legyőzve ismét ő lett a súlycsoport királya. Még arra is volt ereje, hogy 1978-ban újra az élre verekedje magát, majd 36 évesen visszavonult.

A "nagyszájú" Ali nemcsak sportolóként, hanem emberi magatartásával is kivívta magának a megbecsülést. Számos humanitárius akcióhoz adta a nevét, kiállt az afro-amerikaiak teljes egyenjogúsága mellett és egyre súlyosbodó Parkinson-kórjával harcolva is vállalta a közszerepléseket. 1996-ban neki jutott az a megtiszteltetés, hogy ő gyújtsa meg az atlantai olimpia lángját. (gluck)