Népi gyógymódok
2004/02/09 08:00
1533 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A népi gyógyászat hátterét a természetismeret és a hitvilág egyes rétegei képzik. A népi gyógyászatban egymást kiegészítve alkalmazzák a betegségek gyógyításának tapasztalatokon alapuló, utólag az orvostudomány által is igazolt gyógymódokat, valamint hiedelmeken alapu-ló eljárásokat, eszközöket.

Az emberek olyan módszerektől vártak javulást, mint a ráolvasás, kézrátétel, amulettek hor-dása, stb. A gyógyítók között voltak táltosok, halottlátók is, és voltak specializált gyógyítók is: füvesek, javasok, állatgyógyászok, kuruzslók. Megállapíthatjuk tehát, hogy a racionális és irracionális eljárások összefonódva jelentkeztek.
Gyógyítani olyan férfi vagy asszony kezdett, aki jól ismerte a gyógynövények hatásait, vagy jó kenő vagy jó csontrakó volt. Ezek a foglalkozások mutatnak némi párhuzamot a mai masz-szőrrel és csontkováccsal, mindenestre megkívántak némi anatómiai ismereteket. Néha sebé-szeti műtéteket is sikeresen hajtottak végre, gondoljunk csak "agyafúrt" szavunkra. A gyógyí-tók képességüket álmukban vagy öröklés útján szerezték.

Az orvosi ellátottság korábban nagyon alacsony szinten állt, ezért minden idősebb asszonynak szükségszerűen értenie kellett egyszerűbb betegségek gyógyításához, a pásztoroknak pedig az állatgyógyításhoz. Ezen ismeretek mellett természetesen hiedelmeken alapuló gyógymódokat is használtak. Ha például valakinek árpa nőtt a szemére, ráolvasás mellett sarlóval színleg lekaszálták, vagy olyan kútba kellett köpnie, amibe még nem néztek. Egy Vas megyében gyűjtött ráolvasás szerint egy idegennek a beteg szeme előtt háromszor kést kellett elhúznia, miközben így szólt: "Árpa, árpa látjuk, késsel learatjuk." Ráolvasással gyógyítottak fejfájást, fogfájást, hideglelést, lázt, ijedtséget, daganatot, kígyómarást, méhereszkedést, náthát. Ha valaki például náthás volt, hogy másra menjen át a nátha, azt kellett írnia a falra: Nátha van eladó, ingyen kapható. (Temes megye). A szemmel verést ezzel a szöveggel gyógyították:

Ha lány igézte,
Szálljon a varkocsa alá,
ha ember igézte,
szálljon a kalapja alá,
ha asszony igézte,
szálljon a kontya alá.
Járatlan út,
keresztút. (Heves megye)

Ezeken túl gyógyították a torokgyíkot és más, mandulával kapcsolatos betegségeket. Aki nem félt a gyíktól, és megsimogatta, az tudta gyógyítani a torokgyíkot, azaz a diftériát. Szent György-nap előtt fogott gyík torkát az emberi torokhoz kell dörzsölni, így szólva: "Az én tor-kom akkor fájjon, amikor a kis gyíké." (Heves megye) Hasonló eljárásokkal gyógyították a szemölcsöt is, mert az irracionális gyógymód kevésbé volt fájdalmas, mint a racionális: "A hold jöjjék, a szemölcs menjék!" (Bihar megye) További ráolvasások: Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráolvasások. (szerk.: Pócs Éva). Helikon. 1986.Az irracionális gyógymódokhoz tartozik a névcsere is. Ha a kisgyerek beteg volt, "eladták", tehát új nevet kapott, hogy a gonosz ne ismerje fel. Olykor feltételezték, hogy a betegség oka az ijedtség. A megijedt gyermek gyógyítására az alábbi módokat alkalmazták: ólom, viasz öntése, koponyából való itatás, szenes vízzel, szenteltvízzel való mosdatás, kendermagfőzettel való kenegetés, gőzölés, küszöbről felvett por köldökre, talpára, feje lágyára való hintés.
Ezeken túl gyógyítottak mindenféle növényi, állati, emberi váladékkal, ásványokkal. Az ana-lógiás mágia alkalmazásának nagyon egyszerű példáit találjuk a sárgaság esetében, a sárgasá-got ugyanis sárga növényekkel, tárgyakkal gyógyították: sárgarépát, tojássárgáját kell ennie sárgarépa pohárból.

A magyar népi orvoslásban alapvető módszertani terápiás elv tehát a homeopátia. Nemcsak a sárgaságot, más betegségeket is gyógyítottak homeopátiával. A kenőasszonyok például a vég-tagfájdalmakat, a fáradtság, hűlés okozta fájást fájdalmas kenéssel gyógyította. Kenés után a betegek törődöttségre, fájdalomra panaszkodtak, mely később elmúlt. A hasonlót tehát hason-lóval, a fájdalmat tehát fájdalommal kell meggyógyítani.
Nemhiába elterjedt szólásunk a "kutyaharapást szőrivel". A népi orvoslásban szinte nap, mint nap alkalmazták, hogy a kutya harapta sebre kutyaszőrt szórtak, méghozzá annak a kutyának a szőrét, amelyik megharapta a beteget. Előfordult az is, hogy elégették a kutyaszőrt, s annak hamuját szórták a sebre. A szemre nőtt árpát is bökdösték árpával, miközben ráolvasásokat mondtak. Akinek sok a menstruációs vérzés, azt tanácsolják, hogy piros bazsarózsalevél teát igék. A tüdőbajos vérköpését pipacsvirág főzet gyógyítja. A gyomorégés ellen csípőscsalán teát főznek, a náthát úgy gyógyítják, hogy orrfolyást előidéző tormát szagoltatnak vele. Azt látjuk, tehát hogy analógiás módszertani elv hatja át a népi terápiát.
Az ősi sámánisztikus világképet őrzik a betegségekre vonatkozó kifejezések: nekitámad, bánt-ja, sanyargatja, előveszi, behatol, bemegy, felmegy, rájár, utoléri, megtámadja, földhöz üti, kimarja, eszi, stb. A betegség perszonifikációja azt a régi képzetet idézi, miszerint a betegsé-get démonok, ártó szellemek okozzák.

Az orvoslásnak természetesen más módjai is voltak. Igen népszerű volt a vöröshagyma és a fokhagyma. A nép az alábbi bajokat gyógyította fokhagymával: hűléses megbetegedések, nátha, hurut (felső légúti hurut), torokfájás (garathurut, mandulagyulladás), köhögés (légcső- és hörghurut), asztma, tüdőbaj, szédülés (magas vérnyomás), érelmeszesedés, hányinger, gyomorfájás (gyomorhurut), hasmenés (vékony- és vastagbélgyulladás), vérhas, körömágy-gyulladás, kelés, mellgyulladás, szemölcs, kutyamarás stb.
A vöröshagymán kívül számos növényt alkalmaztak a gyógyításban, melyeket a modern or-vostudomány is elismer és használ. A továbbiakban ezek közül mutatunk be néhányat a teljes-ség igénye nélkül.