Parazita férgek
2013/12/18 08:00
1583 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ha rémisztő, ha nem, ezek a férgek bizony léteznek. Sőt! Nem egy közülük Európában, így hazánkban is előfordul.

parazita

Mit tudunk a férgekről?

A férgek több, egymástól távolabb lévő rendszertani csoport összefoglaló neve. Két közismertebb csoportja a laposférgek törzse – közéjük tartoznak a patakokban fellelhető planáriák- és a gyűrűsférgek törzse, ismert fajaik a közönséges földigiliszta és az orvosi pióca. A fonálférgek törzsébe növényi és állati paraziták tartoznak, feltételezhetően az ízeltlábúak után a második legfajgazdagabb állattörzs, ugyan napjainkban még csak kb. 20 ezer fajuk ismert.

Parazita férgek

A parazita férgek tehát többféle, egymástól távoli rendszertani csoportba tartozhatnak. Közös jellemzőjük, hogy az életműködésükhöz szükséges tápanyagokat, energiát és egyéb építő elemeket más, élő szervezetből nyerik. A gazdaszervezet azonban nem csupán táplálékot, hanem védelmet is biztosít.

Laposférgek

Nevüknek megfelelően testük hát-hasi irányba lapított, tápcsatornájuknak, mely egész testüket behálózza, egyetlen nyílása van. Légző- és keringési rendszerünk nincs, szaporodásuk és fejlődésük rendkívül változatos.

Parazita laposférgek

A májmétely kérődzők parazitája, mely ún. közvetett fejlődésű métely. A közvetett fejlődés azt jelenti, hogy egyedfejlődésükhöz közti gazdára van szükség. A féreg petéi vízben lárvává fejlődnek, majd a lárva úszva éri el a közti gazdát, a törpe iszapcsigát. A csiga bőrén behatolva továbbfejlődnek, átalakulnak, majd a közti gazdát elpusztítva bőrükön ismét áthatolva a vízparti növényzetre kerülnek. Ezt elfogyasztva fertőződnek meg a kérődzök. A kérődző tápcsatornájából annak vérébe, majd májába, végül epeútjaiba jut. Itt megtelepedve vérrel táplálkozik. Szaporodást követően petéi a gazdaállat ürülékével a külvilágba, vízbe kerülnek.

Trópusokon, szubtrópusokon fordul elő a Vérmétely nevű parazita. A métely elsősorban ivóvízzel terjed. Az emberi szervezetbe a bőrön keresztül jutnak be, majd a vérerekben telepednek meg. A féreg által a véráramba juttatott peték átfúrják magukat az érfalon, majd a testen belül, az izommozgásoknak köszönhetően a tápcsatornába vagy a kiválasztórendszerbe jutnak, majd azok segítségével, széklettel vagy vizelettel a külvilágba. A peték édesvízben kelnek ki, lárváik közti gazdái szintén csigák lesznek. A csigából távozó, átalakult lárva az ivóvízből fertőz ismét. A vérmétely a malária után a legelterjedtebb betegség a trópusokon.

Fonálférgek

A laposférgekhez viszonyítva bonyolultabb testfelépítésű állatok, talán legfontosabb különbség a kétnyílású bélcsatorna, hisz légző- és keringési rendszerük a laposférgekhez hasonlóan nincs. Szaporodásuk kizárólag ivarosan történik, és a laposférgekkel ellentétben hímnős fajaik nem ismertek.

Bélgiliszták

A bélgiliszták több fajt magába foglaló, rendszertanilag egymástól távolabb álló fonálférget magába foglaló csoport. Ismertebb fajaik a hegyesfarkú bélgiliszta, az ostor- és az orsógiliszta. A legelső, más néven cérnagiliszta az ember beleiben élősködik. Petéik belégzéssel vagy lenyeléssel kerülnek az emberi szervezetbe, majd a gyomorban vagy a vékonybélben kelnek ki a lárvák. A néhány milliméteres, maximum 1 cm-es giliszták a vastag- és végbél falára tapadva táplálkoznak. A végbélnyílás környékére tapadt peték viszketést okoznak, ez segíti (amikor valaki megvakarja) a peték terjedését.

Szemféreg

Szintén a fonálférgekhez tartozó parazita Afrika trópusi területein él. A szúnyogok által terjesztett peték a véráram útján a bőr kötőszövetébe vagy a szem kötőhártyájába jutnak, majd ott fejlődnek ki. A bőrben lévő élősködő napi aktivitást mutat, nappal a bőrbe, éjjel a tüdőbe vándorol. A vándorlás oka, hogy petéit a bőrfelszín közeli hajszálerekbe rakja, így elősegítve a szúnyogok általi terjesztést.

További érdekes oldal:

Marsi Zoltán írása