Síugrás
2002/10/15 08:00
1817 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Lécekkel szállj!


A norvég Sondre Norheim forradalmasította a sízést: 1861-ben megalkotta azt a síkötést, amelyben szabadon mozoghat a cipő. A Telemark kisvárosban élő úriember mozdulatsorokat dolgozott ki, amelyekből kialakult a "telemark" stílus és kanyarodási technika, amelyeket az északi síszámokban használtak. Még csak a XIX. Század végén jártunk, de a kihívás már akkor is foglalkoztatta a sízőket: a legtehetségesebbek kisebb ugrásokkal tették próbára bátorságukat. 1892-ben rendezték az első északi számokból (síugrás és sífutás) álló versenyt. Ebben az évben készült el Oslóban az első síugró "domb", amely a mai napig az évente megrendezett Holmenkollen Sífesztiválnak ad helyet. Olimpiai sportág hivatalosan 1924-ben lett a síugrás.

Mint minden sportág, ez is rohamléptekkel fejlődött az évek során: olyan pontozási rendszert dolgoztak ki, amely az ugrás hosszán kívül az ugró stílusát is értékeli. A stílusok évtizedről évtizedre változtak, azzal együtt, hogy egyre inkább tapasztalhatták az ugróra ható fizikai törvényszerűségeket. Kezdetben a versenyzők malomkörzést végeztek, később a földet érésig a karjukat egyenesen előre nyújtották. Mára kialakult a V stílus, amely a lécek és a síző testének elhelyezkedéséről kapta a nevét. A korábbi technikákkal szemben ez nagyobb felhajtóerőt eredményez: mindössze 3 méterrel a lejtő felett repülnek, míg a korábbi stílus követői 6-7 méter magasságból gyönyörködhetnek a tájban. Persze nem csak a stílus, hanem a léc is változott az évek folyamán. A modern ugrólécek hosszabbak (2.5-2.65 méter) és szélesebbek (kb. 2× olyan szélesek, mint a futólécek) lettek A hosszabb és szélesebb sílécekkel egyre hosszabb ugrásokat hajtanak létre, mert a korszerűsítéssel nagyobb felhajtóerő keletkezett.

A hagyományos olimpiai síugrósáncok 90 és 120 méteresek. A távolságot az elugrás és a sánc K pontja közötti hossz alapján mérik. A K pont a sáncnak az a része, ahol vízszintes felületté válik. A sportág fejlődésével a versenyzők egyre nagyobb távolságra érkeztek a K ponttól, ezért újat kellett kijelölniük: ezt 140 méterben állapították meg. Így lett síugrásból sírepülés. A sírepülő ugyanazzal a technikával (V stílus) küzdi le a távot, mint a síugró. A síugró ülőhelyzetből indul lefelé a sáncon, összekuporodnak a siklás közben a lehető legkisebb légellenállás érdekében. A versenyzők kb. 100km/h sebességgel robbannak ki a sáncról, az elrugaszkodáskor a síelő a lécek csúcsa felé lendül: a teste is felhajtóerőt hoz létre. A sánc az elrugaszkodás helyén nem vízszintes: 11 fokos szögben lefelé mutat. Ha már eddig eljutott a versenyző már csak biztonságosan kell talajt fognia. A hagyományos telemark testhelyzetet vesz fel: az egyik láb előrébb van, mint a másik. Az elöl lévő lábfej vízszintesen áll, s a térdét behajlítja a versenyző, a másik láb sarkát megemeli és a térdét mélyen hajlítja. Minden versenyző két ugrást hajt végre.

Az ugrásokat a stílus és a megtett távolság alapján értékelik.

STÍLUS
Az ún. stíluspontokat egy öttagú zsűri adja, mindegyikük legfeljebb 20 pontot adhat egy-egy versenyzőnek. A versenyző maximum 60 pontot szerezhet, mivel a legalacsonyabb és a legmagasabb pontszámokat nem veszik figyelembe.

TÁVOLSÁG
A távolsági pontok a K ponthoz viszonyítva szerezhetők félméterenként illetve méterenként. Automatikusan 60 pontot kap az a versenyző, aki elérte ezt a pontot. Az összesített távolsági pontszámból levonják vagy hozzáadják a K ponton innen vagy túl mért távolságot.

ÖSSZPONTSZÁM
A távolsági és stíluspontokat összeadva a legtöbbet elért versenyző veheti át az aranyérmet. 1969-ben a világrekord 165 méter volt, 1997-ben már 212 méter. Mennyi lesz 2020-ban.

Galondee-ugrás
A Galondee-ugrás egy kevésbé szervezett extrém változata a síugrásnak. A felszerelésük hagyományos alpesi: merev síbakancs és a sarkat is rögzítő síkötés. Ezt a vállfajt többnyire természetes lejtőkön és bukkanókon hajtják végre. Nem repülnek olyan messzire, mint a síugrók, mert a rögzített sarok miatt kisebb a felhajtóerő. Már az ő számukra is rendeznek versenyeket.