Szelíd turisták?
2003/01/02 00:00
1269 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az idegenforgalom napjainkra a világ legjobban jövedelmező gazdasági ágazatává lépett elő, és ezzel párhuzamosan a legnagyobb környezetszennyező is lett. Egy átlagos turista 1 kilogramm szemetet termel naponta, a nekik épített szállodák és egyéb létesítmények pedig ontják magukból a környezetkárosító anyagokat.

Az utóbb időben sok szó esik a turizmus környezetre gyakorolt hatásáról. Olyan kifejezések kerültek használatba, mint az öko-, vagy szelíd turizmus. Hogy ezek mit jelentenek és miért jelentek meg a környezetvédők szótárában? A következőkben talán sikerül erre rávilágítani.

A nemzetközi turisták száma az utóbbi ötven évben nagyjából 28-szorosára nőtt. Ez pontosabban kifejezve azt jelenti, hogy amíg 1950-ben 25 millió ember fogta útlevelét és indult útnak, addig 2000-re ez a szám majdnem elérte a 700 milliót. (A saját országon belül utazó embereket a fenti számadatok nem tartalmazzák). A 2001-es terrortámadások ugyan egy időre visszavetették a nemzetközi turistaipart, de a megrázkódtatás elmúltával ismét lassú növekedés tapasztalható.

A jövedelmek emelkedése, a nagy utasszállító repülőgépek megjelenése és a repülés egyre nagyobb biztonsága, valamint az olcsó olaj és az alacsony jegyárak a II. világháború után felgyorsították a turizmus széles körű térhódítását. Az idegenforgalom a világ legjobban jövedelmező iparága lett.

A hatalmas emberáradatnak akaratlanul is óriási hatása van a környezetre. Az utazáshoz igénybe vett repülőgépek a globális éghajlatváltozásért felelős gázok kibocsátásának egyik leggyorsabban bővülő forrása a világon. A légi- mellett a tengeri közlekedés is pusztítja a természetet. A Kajmán-szigeteken több mint 120 hektárnyi korallzátony pusztult el az odalátogató sétahajók miatt.

A szállodákból származó szeméthez és szennyvízhez hozzáadódik az, hogy egy átlagos turista naponta nagyjából 1 kilogramm szilárd szemetet hagy maga után. Ez évente 700 millió kilogramm hulladékot jelent. Általában a fejlődő országokban tapasztalható a turistaipar ugrásszerű növekedése, a gond az, hogy ezeknek a szegény államoknak nincs pénzük az ezzel járó környezeti ártalmak megfelelő kezelésére. Az egymás hegyére-hátára épülő hotelek és repülőterek egyre több helyet követelnek maguknak a természettől.

A szállodák, uszodák, golfpályák, kikötők és egyéb létesítmények naponta sokféle ártalmas anyagot bocsátanak ki magukból, köztük szintetikus vegyszereket, olajat és szerves hulladékot. Ha ezeket nem kezelik, nem megfelelő helyekre helyezik el, akkor kárt okoz a környező ökológiai rendszerekben, megfertőzi a vízforrásokat és árt az élővilágnak.

A fentebb leírtak csak nagyon nagy vonalakban adják vissza a valóságot, a turizmus okozta környezetszennyezés óriási problémája a világnak. Erre rájöttek az idegenforgalommal foglakozó szakemberek is. Az elmúlt évtizedben ezért mind több idegenforgalmi hatóság, környezetvédő és tudós tette magáévá az ökoturizmus ügyét. A vermonti Nemzetközi Ökoturisztikai Társaság (NES) így definiálja az ökoturizmust: "olyan felelősségteljes utazás természetes helyekre, amely megőrzi a környezetet és fenntartja a helyi lakosság jólétét."

Az, hogy szükség van az ökoturizmusra teljesen nyilvánvaló, a probléma az, hogy a fogalom általános használata eltér az eredetileg meghatározottól. Az utazási irodák gátlástalanul illetnek mindenféle természeti látnivalót "öko" jelzővel, az utazók egy része pedig azt hiszi, hogy ha természetes helyre megy, akkor ő ökoturista.

A WWF által szelíd turizmusnak is nevezett utazási forma és a környezetvédelem széles körben való elterjedéséhez egyaránt szemléletváltozásra lenne szükség. Ez azt jelenthetné, hogy a Földre gyakorolt szélesebb körű hatásunk tudatában kellene mindent tennünk: ennünk, innunk, vásárolnunk, szórakoznunk és utaznunk.