Szénhidrátok és fehérjék
2007/12/02 08:00
926 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A minőségi táplálkozás alapja azon tápanyagok ismerete, melyek meghatározott aránya, mennyisége elengedhetetlenek az egészséges fejlődéshez, jó közérzethez. Az energetikai számítások szempontjából mindegy, milyen tápanyaggal visszük be a szervezetbe a napi energiamennyiséget, de tapasztalták, hogy az egyoldalú táplálkozás súlyos betegségek forrása lehet. A minőségi táplálkozás során figyelembe veendők a szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok és az ásványi anyagok.

szenhidratok

A szénhidrátok szervezetünk legfőbb energiaforrásai, csaknem kizárólag a növényi élelmi anyagokban találhatók meg, kivéve a tejcukrot. A legtöbb szénhidrát emésztése során alapelemeire, szőlőcukorra (glükózra) bomlik (a gyümölcsökben, a tejben található cukrok bontásának végállomása nem ez). A szőlőcukor mennyisége adja a vércukor értékét. Az agy és a vörösvértestek működéséhez a szőlőcukor nélkülözhetetlen. Ennek megfelelően nagyon fontos a megfelelő mennyiség napi bevitele. A szőlőcukor bevitele - a fentiek figyelembevételével - nem jeleni azt, hogy kizárólag szőlőcukorral kellene táplálkoznunk. A kenyérfélék, burgonyaételek jócskán tartalmaznak szénhidrátot. Ugyancsak szénhidrát származék, ha emészthetetlen is, a növények rosttartalma, aminek a táplálkozásban kiemelt jelentősége van annak ellenére, hogy nem bomlik elemeire, és nem szívódik fel a tápcsatornából. Az összetett szénhidrátokat finomítatlanul tartalmazó növényi élelmi anyagok (burgonya, búza, rozs, stb.) amellett, hogy a megfelelő energiamennyiséget bejuttatják a szervezetbe, jelentős vitamin-, ásványi anyag- és rostforrás. A cukrok amellett, hogy szénhidráttartalmuk nagyon magas, mégsem ajánlhatók a szervezet szénhidráttartalmának fedezésére. Ezek nagyon nagymértékben finomított szénhidrátok, más tápanyagot szinte nem is tartalmaznak. Ellenben jelentős szerepük van a fogszuvasodás létrejöttében. A szénhidrátforgalom legnagyobb részét növényi eredetű keményítőknek kell fedezniük. A szénhidrátforgalom alatt az energetikailag szükséges mennyiséget értsük, ugyanis a feleslegben bevitt szénhidrátok felelősek az elhízás, a vastag zsírpárnák létrejöttében. Aki figyeli a napi átlagos táplálkozását, az megfigyelheti, hogy az energia felvételünk 45%-át szénhidrátokkal fedezzük, 44%-át zsírokkal, a többit fehérjékkel. Ez az arány nem egészséges. Ajánlott a következő: a szénhidrát 55-60%-ban fedezze az energia igényünket, zsírt minél kevesebbet használjunk, a fehérje felvétel 10% körüli legyen.

Minden ember a napi "belső" tevékenysége, munkája során saját fehérjéinek egy részét elbontja. Bomlásterméke a vizelettel kiürül. Ha csak az "elvesztett" fehérjével táplálnának egy embert, a fehérjeégetése tovább fokozódna. Amiért mindenképpen fontos a szervezet fehérjével való ellátása az egyrészt a lebontott saját fehérjék pótlása, másrészt a fejlődéshez szükséges fehérjék biztosítása, harmadrészt a szervezet immunvédekezésében nélkülözhetetlen ellenanyagok előállítása. A felhasznált, elégetett fehérjék energiatartalma 4 kcal/g, azaz 17 kJ/g. A fehérjefogyasztás az alapanyagcserét mintegy 30%-kal növeli meg. Az optimális fehérjefogyasztás naponta felnőtteknek 0,72 g/testtömeg kilogramm (azaz egy 75 kg-os ember napi fehérjeigénye 54 g). Gyermekeknél ez az érték magasabb: 1,30,9 g/ttkg, az életkor növekedésével csökken. A fehérjék alkotóelemei, az aminosavak nem egyenértékűek. Vannak olyan fehérjék, melyeket a szervezet létre tud hozni másmilyen aminosavak átalakításából. Amelyeket nem képes, azokat esszenciális aminosavaknak nevezzük, és a táplálékkal mindenképpen fel kell vennünk. A tápanyagok (fehérjék) biológiai értékét meghatározza, mennyit tartalmaznak az esszenciális-aminosavakból. Minél kevesebb fehérjével képes a biológiai aminosav szükségleteket pótolni, annál értékesebb az adott tápanyag (fehérje). Teljes értékű fehérje található az állati húsokban, tengeri rákokban, halakban, szárnyasokban, tejben, tojásban, sajtokban. De például egy jó rizses babtál kevés sajttal megszórva ugyanolyan tápláló, mint a húsok, de kevesebb zsírt tartalmaz és olcsóbb. Magas a fehérjetartalma a gombának, szójának (41 g%), halnak (16 g%), sajtoknak (28 g%), tojásnak (a sárgájában kicsivel több, 16 g% van), búzalisztnek (14 g%), babnak, borsónak, lencsének (22 g%), diónak (19 g%). A húsoknak 20-25 g% a fehérjetartalmuk.