Tengelicék a pótkerék helyén
2004/03/09 00:00
2575 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Egy szerb származású férfi 35 darab tengelicét próbált átcsempészni a röszkei határátkelőhelyen. Ez a pintyfélék családjába tartózó madár Magyarországon védett, eszmei értéke 10 ezer forint. Befogása, tartása, tenyésztése és árusítása (!) kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges. Az egyetlen kalitkába zsúfolt madarak végcélja Hollandia lett volna. Erősen kétséges, hogy mindannyian túlélték volna a több ezer kilométeres utat.


Fotó: RSPB

Február végén a röszkei határátkelőnél egy szerb származású férfi autójában 35 élő tengelicére bukkantak a határőrök. A férfi ellen eljárás indult. A holland útlevéllel rendelkező férfi nem jelentett be elvámolnivalót, ennek ellenére a pénzügyőrök tételes vizsgálatot végeztek nála. A pótkerék helyén egy kalitkát találtak, amelyben a védett madarak voltak. A szerb férfi azt mondta, hogy az egyenként körülbelül 10 ezer forint eszmei értékű tengelicéket megbízásból vitte volna Hollandiába értékesítésre - számolt be az esetről az MTI.

Egyes források szerint az illegális állatkereskedelem miatt a világon mintegy 35 ezer állatfaj került veszélybe vagy a kipusztulás szélére. Szerencsére a tengelice, tengelic, töklinc, esetleg stiglinc állományt nem fenyegeti az eltűnés réme. Ám nem véletlenül van oltalom alatt a hazai állomány. A tengelic védett madár, ezért befogása, tartása, tenyésztése és árusítása (!) kizárólag a természetvédelmi hatóság engedélye alapján lehetséges! Tartásának körülményeit a 8/1998 sz. kormányrendelet határozza meg.


Fotó: Tasnádi László (MME)

A pintyfélékhez tartozó kedves kis madárról már a jó öreg Brehm apó is így ír: "gazdasági jelentőségére nézve föltétlenül hasznos, mert tömérdek gyomot pusztít, fészkelése idején igen sok rovart fogyaszt. Igen ritkán okoz kárt, legfeljebb azzal, ha nagynéha egy-egy rügyecskét is lecsípdes." Illetve nagy művében, Az állatok világában - amely 1863-ban jelent meg először - megemlíti, hogy a madárvédelmi törvény védelmezi és befogása tilos.

A múlt század nagy része során a tengelicek igen közönséges madárnak számítottak Magyarországon. A ezredforduló környékén viszont már korántsem lehetett belőlük télen akkora csapatokat látni, mint annak ellőtte. A helyzet az azóta eltelt négy esztendőben nem javult semmit. A madárkát éppúgy sújtja élőhelyének összezsugorodása, mint a többi Kárpát-medencében élő állatot.

Az illegális állatkereskedelem egyre nagyobb üzletnek számít, minden bizonnyal ez vitte rá a szerb embert arra, hogy kockáztasson a határon. Arról nem szólt a tudósítás, hogy a férfi hogyan jutott hozzá a védett madarakhoz, akár ő maga is befoghatta őket valamelyik összeverődött tengelicecsapatból. Ők ilyenkor télen jól érzik magukat egymás társaságában, ám egy kalitkába zsúfolva aligha bírták volna ki az utat mindannyian Hollandiáig. A lefoglalt madarakat a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársaira bízták.

A tengelicek

Nemzetségének többi társaitól feltűnően tarka színezete rögtön megkülönbözteti. Különben is közismert, közönséges madár. A csőre töve körül lévő keskeny gyűrű, a szemsáv, feje tetejének közepe és nyakszirtje tiszta fekete; homloka, pofáinak eleje és torka élénk vérpiros; halántéka és pofája hátsó része fehér. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák.

Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Evezőtollai koromfeketék; az első kivételével a többinek a külső zászlója a toll hosszának tövétől számított egyharmada táján élénk sötétebb citromsárga; az evezőtollak hegyén egy-egy fehér foltocska van, mely a hátrább lévő evezőkön mind nagyobb és nagyobb lesz. Az evezők alsó oldala sötétszürke, ezüstfehér éllel. Az apró felső szárnyfedők tintafeketék, a középsők és a legnagyobbak élénksárgák. Kormánytollai koromfeketék; a legszélsőknek a belső zászlóján nagyobb fehér folt, a többieknek a végén fehér foltocska van. Szeme sötétbarna, hegyén feketés csőre vörhenyesfehér, lába világosbarnás hússzínű.

Tavasszal és nyáron át párosával látható, kevésbé feltűnő, de már nyár végén csapatokba verődik. Ilyenkor már együtt vannak az öregek és fiatalok s egész télen mindenütt ott vannak, ahol bogáncsot és bojtorjánt találnak, mert ez a kedvenc táplálékuk. Télen, az alacsonyabb vidékeken a Kárpátokból és az északibb vidékekrol származó példányokkal is megszaporodik a számuk, mert nálunk nem fészkel oly nagy számban, amekkora csapatokban mutatkozik. A Kárpátokban egész 1500 méterig található.

K