Terhes tinik
Szendrei Judit
2003/01/22 08:00
2376 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
"Anyukám, azt hiszem terhes vagyok!" - Évente több ezer tinédzser szájából hangzanak el ezek a szavak, és bár a bejelentés mindig erős érzelmeket kavar, felhőtlen öröm és lelkesedés ritkán jellemzi a leendő nagyszülők hangulatát.

Mielőtt azonban felháborodna, kétségbeesne vagy dührohamot kapna, gondoljon bele; mennyire nehéz lehetett gyermekének e vallomással előállnia. Nyilvánvalóan azért tette, azért fordult a szüleihez, mert szüksége van az Önök megértésére, szeretetére és praktikus tanácsaira is.

A szülők leggyakrabban magukat és a gyereket egyaránt vádolják, ha tinédzser lányuk teherbe esik. Ebben a krízishelyzetben azonban az okok és a tanulságok keresését későbbre kell halasztani. A legelső és legfontosabb az, hogy a bajba esett fiatal tanácsot és praktikus segítséget kapjon olyan felnőttektől, akik szeretik őt, és akikben megbízhat. Bármennyire feldúlt legyen is egy szülő, mégis az a legszerencsésebb, ha ez a segítő felnőtt nem az osztályfőnök vagy az iskolapszichológus, hanem ő maga lesz.

A terhesség tényét megerősítő orvosi vizsgálat után a tinédzsernek fontos döntéseket kell hoznia: megszakíttatja-e a terhességet vagy szokatlanul fiatalon édesanya lesz. Esetleg megszüli a kisbabát és egy gyermektelen párnak örökbe adja. Szülőként világosan látjuk, hogy kamasz gyerekünk nem rendelkezik kellő tapasztalattal és ismerettel ahhoz, hogy ebben a súlyos kérdésben felelős döntést tudjon hozni. Nyilvánvaló, hogy a segítségünkre szorul. De bármelyik lehetőséget válassza is, annak testi, lelki és praktikus következményei lesznek, amiket elsősorban neki kell majd vállalnia, egy életen át cipelnie döntése terhét, ezért a végső szót mindenképen neki kell kimondania. Mi annyit tehetünk, hogy megosztjuk vele mindazt az információt, személyes tapasztalatot és érzelmet, ami, ha meg nem is könnyíti, mégis reálisabbá teheti a döntését.

A fiatal lányok nemegyszer - akár tudatosan is - azért esnek teherbe, hogy a fiút, akibe szerelmesek, szorosabban magukhoz kössék, vagy, hogy legyen valakijük, aki szereti őket és akit szerethetnek. Ezek az elképzelések azonban éretlenek és alkalmatlanok arra, hogy egy fiatal nő anyává válását elősegítsék. A kisbaba után vágyakozó kamaszlány nem gondol a kakis pelenkákra, az átvirrasztott éjszakákra, a 24 órás szolgálatra a baba körül, ami miatt meg kell majd szakítania a tanulmányait, és valószínűleg el kell veszítenie a vele egykorú haverok egy jelentős részét is.

A szülők feladata, hogy a kisbabára vonatkozó illuzórikus fantáziákat az általuk már jobban ismert realitással szembesítsék, az érveket és az ellenérveket higgadtan, szisztematikusan átbeszéljék a várandós kamasz gyerekkel. Azt sem árt átbeszélni, vajon lányuk miért nem védekezett, miért nem előbb kért tanácsot szüleitől. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy ismét ugyanezzel a helyzettel kelljen szembesülnünk.
Mind a terhesség, mind annak megszakítása jelent bizonyos kockázatot egy éretlen, fiatal szervezet számára. Egy kamasz bizonyára nincs tisztában ezekkel a testi átalakulásokkal, a különböző beavatkozásokban rejlő veszélyekkel, azokkal életmódbeli, táplálkozási megszorításokkal, melyeket a várandós anyáknak az egészséges terhesség érdekében meg kell tenniük. Bár tény, hogy a terhesség megszakításnak lehetnek káros szövődményei, és az is igaz, hogy a szülés nem feltétlenül kellemes élmény, ne ijesztgessük a gyereket. Ne manipuláljuk a tényeket aszerint, ahogy gyermekünket befolyásolni szeretnénk. Ne feledjük, hogy információkat nem csak tőlünk szerezhet be, ha bizalmatlanná válik a tanácsainkkal szemben, lehet, hogy egyáltalán nem hallgat majd az érveinkre.

Bármi legyen is a véleményünk gyermekünk terhességéről, bármekkora terhet ró is ránk a döntése, mégis tiszteletben kell tartanunk a választását. Ha a leendő kisbaba apja is felelősséget vállal a terhességért, ne zárjuk ki őt se, neki is joga van véleményt mondani. Ahol élet és halál kérdésében kell dönteni, senki sem lehet olyan magabiztos, hogy könnyelmű tanácsokat osztogasson: ezt tedd, ezt ne tedd!

Az erkölcsi vagy vallási nézetek tisztázására sem egy ilyen krízis helyzet a legmegfelelőbb pillanat. Osszunk meg gyermekünkkel minél több információt, személyes élettapasztalatot, tegyük lehetővé, hogy a mi fejünkkel gondolkodjon, de a saját szívével döntsön. Abban segítsük, amiben végül is a segítségünket fogja kérni!