Terjeszkedő városok
2004/04/22 00:00
587 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Egy emberi település lakhatóságát nagyban befolyásolja a benne megtehető távolságok nagysága. A tömegközlekedés és a gépjárművek megjelenésével napjainkban már hatalmas területeket népesít be egy helyre koncentráltan az ember. A városok zabolátlan fejlődésen mentek keresztül, azonban egyre több helyen ismerik fel a szabályozás fontosságát, hogy a terjeszkedés ne okozzon több helyrehozhatatlan természeti kárt.

A városokat a szállítási lehetőségek is alakítják. Régen a városokban a gyalogosan megtehető távolságok szabtak határt az életnek, a 19. század végére viszont a villamos- és vasúti sínek minden irányba kiterjesztették a növekvő ipari városok határait. A 20. század elejére Észak-Amerika és Európa külvárosait villamoson lehetett elérni, a gépkocsi elterjedése pedig már lehetővé tette, hogy a városok véletlenszerűen fejlődjenek. A város alakja is befolyásolja az életlehetőségeket és a természeti erőforrások iránti igényeket.

A városok alakulásában nagy szerepet játszanak a külvárosok és a városi közlekedés. Az utak, vasútvonalak, kerékpárutak megépítésével a városi hatóságok nemcsak az emberek közlekedéséről döntenek, de arról is, hogy hol épüljenek majd az elérhető és kívánatos épületek, és hol várhatók majd új szolgáltatási igények. És azzal, hogy meghatározzák, hol lehet új épületeket emelni és milyen célra, nemcsak azok felhasználásának célját jelölik meg - lakásnak, kereskedelmi vagy ipari célra -, hanem egyúttal azt is, hogy az embereknek milyen messze kell utazniuk munkahelyükig, vagy hogy élelmiszert vásároljanak, vagy napi ügyeiket intézzék.

Az épületek elhelyezkedése meghatározza egy város lakhatóságát. Az utcákat akkor népesítik be a gyalogosok, ha üzletek, üzemek, hivatalok, lakások egymástól sétányi távolságban helyezkednek el. A város zöld területei és parkjai hűvössé teszik az utcákat, és megnyugtatják az idegeket. Ezzel szemben csökken a közösségi élet, ha az építészek tetszetős irodaházakat és vásárló-sétányokat terveznek, amelyekben belülről lehet gyönyörködni, és közöttük a parkolóhelyekkel is csak a gépkocsival érkezőknek okoznak örömöt, de nem a gyalogosoknak. A felszabdalt városokban, ahol a szegények elkülönítve élnek egy-egy kerületben, gyakoriak a bűnesetek.

Példa erre az Egyesült Államok, ahol a 20. század elejének helyi hatóságai - a környezeti ártalmakra és a zsúfoltságra válaszul - olyan körzetesítési törvényeket fogadtak el, amelyek gátat emeltek a túlzott lakósűrűség elé, és úgy korlátozták a földhasználatot, hogy azzal a lakóházakat és az üzleti negyedet elválasztották egymástól. A gépkocsik közreműködésével a házak, üzletek, munkahelyek közötti, akár még nagyobb távolságok is könnyen áthidalhatókká váltak, ami az autót még fontosabbá tette. Az Egyesült Államok városai a világon a legkevésbé zsúfoltak ugyan, de a lakosok leginkább függenek a gépkocsik használatától.

A külvárosok elhelyezkedése a város erőforrásigényeit is befolyásolja. Az épületeket övező fák védenek a napfénytől és a széltől, így csökken a lakók hűtési és fűtési energiaigénye. Ha a külvárosok nagy területen helyezkednek el, több víz- és csatornacsőre, energiavezetékre és útra van szükségük. Az elterpeszkedő városokban az építőanyag-igény is nagyobb. A világgazdaságban az építőipar használja fel az anyagok 40 százalékát, a világ faanyagának egynegyedét. Különböző változtatásokkal a közlekedés energiaigénye tizedére is csökkenthető. Néhány nagyvárosban már megindult a zabolátlan fejlődés visszafogása, fejlesztik a zöld területeket, és javítják az építkezések minőségét. Szabályozzák, illetve ösztönzik a városi üres telkek beépítését a külső zöldterületek felhasználása helyett, felszámolják az önkényesen kialakított városrészeket, és felülvizsgálják a városi építési előírásokat.

A harmadik világbeli országok kaotikus városi fejlődésének oka elsősorban abban keresendő, hogy a lakosság 30-60 százaléka jogtalan letelepedőként él, és az újonnan épített házak 70-95 százaléka nem felel meg a műszaki előírásoknak. Azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy legális úton házat vegyenek, birtokba veszik a legingatagabb lejtőket és folyóvölgyeket. Nem valószínű, hogy kilakoltatják őket, de lehet, hogy víz- és villanyvezetéket sohasem látnak életükben. Pedig minden városban vannak olyan helyek, ahol a szegényeknek is lehetne lakóházakat építeni, és ezek nem is lennének drágák, hiszen a közlekedéshez és a szolgáltatásokhoz már amúgy is elég közel vannak.