Tigrisszámlálás
2004/02/05 00:00
975 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az indiai dzsungelek királya, a bengáli tigris mára igazán becses vaddá vált. Az évtizedekig tartó folyamatos vadászat következtében állománya drámaian megritkult. Megmentésük érdekében januárban nagyszabású tigrisszámláló akciót rendeztek India Bangladessel határos vidékén. Az ENSZ által finanszírozott akcióval arra is választ keresnek, hogy miért szaporodtak meg a tigristámadások India falvaiban.

Napjainkra a vadon élő tigrisek száma az utóbbi száz esztendőben 95%-kal, vagyis 100 ezerről kb. 5 ezerre csökkent. Három tigrisfaj teljesen kihalt; a dél-kínai tigris a kihalás szélén áll, a bengáli, a szibériai, a szumátrai és az indokínai tigrisek száma pedig minden erőfeszítés ellenére napról napra tovább csökken. Ezért, hogy a hatóságok pontos adatokkal rendelkezzenek a tigrisekről, január 14-étől kezdődően tigrisszámlálást tartottak India Bangladessel határos vidékén. Az akció célja a bengáli tigrisek megmentése.

A világon 3-4 ezer bengáli tigris él, Indián és Bangladesen kívül Nepálban és Burmában. A világ egyik legnagyobb "tigrisszámláló" vállalkozása keretében mintegy 250 védőmellényes, acélsisakos vadőr verte fel a Szundarbansz-folyó deltáját borító dzsungel nyugalmát. A hajtóvadászatra emlékeztető felmérés azonban a szakemberek szerint elengedhetetlen, a folyó deltavidéke ugyanis a bengáli királytigrisek utolsó természetes élettereinek egyike - adta közre az MTI.

A tigrisekről legutóbb 2002-ben készítettek felmérést, akkor 271 egyedet számláltak indiai területen. A tigrisek zöme feltételezések szerint a deltavidék indiai részén él, jóllehet a terület legnagyobb része Bangladeshez tartozik. Becslések szerint Indiában még mintegy 3500 tigris él szabadon, Bangladesben pedig további háromszáz.

A bengáli tigrist egyébként rendkívül nehéz észrevenni, mondhatni emberpróbáló feladat. Ugyanis amellett, hogy igen ritka, bundájának színe és rajzolata gyakorlatilag tökéletesen beleolvasztja környezetébe. Ennek ellenére sajnos nem kerülték el az emberi terjeszkedés és a vadászat által kijelölt sorsukat. Az ember volt, aki a leginkább hozzájárult e fenséges ragadozó megritkulásához. Fényes maharadzsák és gazdag - elsősorban európai - vadászok első számú trófeájává lett. A messzi földről idezarándokolt nemes vadra vágyó nemes emberek előjoga volt eme valóban királyi vad elejtése. A vendéglátó parancsára minden "sportember" tigrisbőrrel térhetett haza. A rendszeres - és igen sűrű - vadászat mellett a hagyományos kínai orvostudomány, pontosabban az embereknek a tigris csontjainak és egyéb testrészeinek gyógyerejébe vetett hite is hozzájárult ahhoz, hogy a csíkos ragadozó mind ritkábban riogathassa a békésen legelésző pettyes szarvasokat.

Az orvvadászat komoly károkat okoz a vadállományban. A helyszínen egyetlen ellenfelük akad: a nemzeti parkok lelkes vadőrei. A sokszor embertelen körülmények között dolgozó férfiak mindent megtesznek, hogy az illegális vadászatot, az értelmetlen öldöklést megakadályozzák, de legalábbis visszaszorítsák. Ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen az orvvadászok általában komoly technikai és anyagi háttérrel rendelkeznek, fegyvereiket és felszereléseiket sokszor a megbízók biztosítják. Az ehhez hasonló körülmények között is boldoguló vadőrök nagy megbecsülést érdemelnének, hiszen a tigrisé mellett gyakran a saját életüket is menteni kénytelenek. A különféle állatvédő szervezetek a maguk módján - ki pénzzel, ki tárgyi eszközökkel - próbálnak segíteni az indiai vadőröknek, akik napról napra kemény munkát végeznek azért, hogy unokáink is saját birodalmában láthassák a dzsungel csíkos királyát.

Az ENSZ által finanszírozott számlálással arra is választ keresnek, miért van az, hogy tigrisek ismételten megjelennek a falvakban, rátámadnak az ott élőkre, évente mintegy ötven ember halálát okozva. Környezetvédők és hatóságok is a tigrisek természetes életterének zsugorodásában látják ennek okát.