Változó klíma
Farkas Zoltán
2007/12/16 15:58
913 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Miközben stabil életfeltételeket kívánunk biztosítsunk magunknak, rendre beavatkozunk a természet életébe. Politikai rendszerek buktak meg a klímaváltozás következtében, ami háborúkkal, kegyetlen pusztulással járhatott együtt. Tegyünk közösen ellene!

Történelmi léptékű feladat

Glatz Ferenc az újkori Európa történelmében négy jelentős szellemi áramlatot határoz meg, melyek meghatározták e térség fejlődését. Ezek az anyanyelvűséget, a tömeges oktatást, a tömegtermelést , a tömeges nyilvántartási-igazgatási rendszert eredményező reformáció, a tudásalapú társadalmat, a racionális gondolkodást, valamint a modern értelmiséget megalapozó felvilágosodás, a szociális szakadékokat áthidalni hivatott szocialitás és az emberiség és a természet viszonyát új alapokra helyező ökologizmus. Ez utóbbi felfogásában az ember a természet, ezen keresztül a világmindenség egyik alkotója, nem pedig kizsákmányolója. Filozófiai szinten ez a szemléletváltás már a XIX. században megmutatkozott. Vlagyimir Szolovjov a ökumenikus gondolkodás egyik korai képviselője egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy az ember felelősséggel tartozik a rábízott természetért, azt nem kizsákmányolni, hanem felemelni hivatott. Ember és természet kölcsönös kapcsolatát a következőképp értelmezte:

"Addig, amíg az ember a magában és a maga körül lévő anyagi természetet nem tekinti sajátjának, amíg nem barátkozik meg vele, amíg nem szereti meg, addig nem is függetlenedhet tőle, addig mint valami idegen, ismeretlen és kényszerű nyomasztja majd."

Hogy a kezdeti felismerések mennyire nem érintették meg a korabeli társadalmakat, az abból is kitűnik, hogy az 1955-ben a Princeton Egyetemen rendezett környezetvédelmi konferenciának (Az ember szerepe a Föld arculatának megváltoztatásában) alig volt visszhangja, holott a konferencia anyagát tartalmazó vaskos kötet hét kiadásban is napvilágot látott. A nyolcvanas évekig az ökológiai kérdések vizsgálatára túlzott specializálódás volt jellemző, ami megakadályozta, hogy a problémát szintetizáltan lássák maguk a kutatók is.

A nyolcvanas évektől kezdve azonban komoly szemléletváltás következett be, mert a politikai életben is egyre jobban felfigyeltek a környezetvédőkre. A szocialista táborban a glasznoszty idején a Povorot (Fordulat) csoport hatékonyan követelte a szakítást a "pokorenyije prirodi" (a természet leigázása) szemlélettel, az USA-ban a Frontier-vitában szakítottak azzal a szemlélettel, miszerint az amerikai pionirok hősiesen hódították meg az amerikai területeket, vagyis sikerült ennek árnyoldalaira (természeti népek pusztítása, technokrata programok). Ebben az időszakban sorra jönnek létre folyóiratok, tudományos tanszékek, melyek környezettudománnyal foglalkoznak, és lassan a köztudatban is meggyökeresednek a felvetett problémák.

Politikusok a tudósok és civilek nyomában

Tüntetők a Heathrow reptér mellett - 2007

Tudományos és filozófiai szinten ugyan korán felismerték a probléma súlyát, a köztudatba igen későn vetődött fel komolyan a kérdés. Rachel Carson Néma tavasz című regényében (1962) döbbentette rá először igazán a köznapi embert, hogy eljöhet az az idő, amikor úgy köszönt be a tavasz, hogy nem hallatszik majd madárcsicsergés, amikor a növénytakaró sem éled újjá a környezetszennyezés miatt.

Nem sokkal ezután a politika is felismerte probléma súlyosságát, és 1964-ben a UNESCO meghírdette a a Nemzetközi Bioszféra Programot, négy évvel később pedig az Ember és a Bioszféra Program keretében a két tényező közötti kölcsönhatás vizsgálatába kezdtek. Az 1980-as években egyes ENSZ-kutatásoknak köszönhetően terjedt el a köztudatban a fenntartható fejlődés problémája, és 1997-ben ugyancsak az ENSZ égisze alatt rendezik meg Kiotóban az éghajlatváltozással foglalkozó értekezletet. Ezen a kiotói konferencián már konkrét eredmény is születik, az egyezményt aláíró országok felvállalták, hogy csökkentik az üvegházhatást keltő gázok kibocsátásának mértékét.

2007 februárjában az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC) helyzetjelentésében már egyértelműen jelzik, hogy a jelenlegi felmelegedés nem magyarázható kizárólag a Földön ciklikusan bekövetkező "lehűlés-felmelegedés" természetes jelenségével, hanem nagy súllyal játszik közre ebben az emberi tényező is. Ezért ez év júniusában a világ vezető gazdasági hatalmai is dönöttek arról, hogy csökkentik a káros anyag kibocsátás mértékét, és támogatják a megújuló energiaforrásokat. Magyarország aktívan kiveszi részét a klimatológiai és környezettudományi kutatásokból, és rendszeresen jelennek meg hazánkban is e témával foglalkozó alapművek, sőt kis idővel az eredeti megjelenés után már magyarul is olvashatók a külföldi tudományos munkák.

2007 márciusában a nemzetközi trendet némileg megelőzve éghajlatváltozási stratégiai törvényt dolgoztak ki. Ebben nagy szerepet kaptak a tudományos élet szereplői és a civilmozgalmak is. 1997-ben létrehozták az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, majd kidolgozták a klímaváltozás-projektet (VAHAVA), és az együttmunkálkodás eredményeként született meg az éghajlatváltozási kormánystratégia is. Összességében a magyar tudomány érdeme, hogy a világtrendet megelőzve jutott el Magyarország ezen új szemlélet fent említett eredményeihez.

Példák a történelemből

Gyülekeznek a (vész)felhők?

Az éghajlati viszonyok átalakulása hatással volt a demográfiai viszonyokra, a gazdasági életre, illetve ezekkel összefüggésben az életmódra is. először az életfeltételek változnak, azután az adófizetéssel gyűlik meg a gond, végül a társadalmi, gazdasági feszültségek levezetése vagy erőszakos eszközökkel vagy egyszerűen elköltözéssel vezethetők le. Gyakran előfordul, hogy az érintett népesség körében jelentős technikai, technológiai újítások születnek, amellyel elodázhatják, vagy akár közömbösíthetik is a klímaváltozással járó súlyos gondokat.

Ez történt az ókori egyiptomban is, ahol a területek egyesítésével, államilag koordinált csatornaépítésekkel sikerült földterületük eltartóképességét növelni, illetve a szükséges termésátlagot biztosítani, így elkerülték a mocha, illetve maja indiánok sorsát. A maják és az észak-amerikai indiánok bevett szokása volt, hogy amikor kimerült a földjük, akkor újabb területre költöztek, új földeket vontak művelés alá. Csakhogy az El Nino következtében az esők hosszú időre elmaradoztak, ezáltal a földek teljesen kimerültek. Az egyetlen megoldás az maradt számukra, hogy szétszóródtak, és újabb lakhelyet kerestek a maguk számára. Ebben persze a klímaváltozás mellett nagy szerepe volt a társadalmat irányító papság súlyos adóterheinek is, mivel az éghajlati változások ellenére sem voltak hajlandók mérsékelni az adókat, amire a maják úgy reagáltak, hogy a rokonnépeknél kerestek menedéket a többszörös csapással szemben.

Nem volt ismeretlen a klímaváltozás a középkorban sem, amit ún. kis jégkorszak néven szoktunk emlegetni. Korábban úgy vélték, hogy ezt is egy kisebb meteorit becsapódás váltotta ki, a klímakutatók szerint, azonban reálisabb az a verzió, miszerint az 1300-as évek közepén a Golf-áramlat melegebb vizet szállított az Északi-tengerbe. Ebből adódóan a jégtakarók egy része megolvadt, a hidegebb víz azonban lehűtötte a levegőt. Ez a lehülés Európában egészen a XIX. század elejéig éreztette a hatását, csak valamikor 1850-1893 közötti időszakban mondható, hogy véget ért a kis jégkorszak.

Ezalatt a hosszú idő alatt azonban lényeges változások történtek ebben a régióban: a holland csatornákat hónapokig jég borította, az egyre terjeszkedő hleccserek Svájcban falvakat sodortak el, a világkeresekdelem központja a Földközi-tengerről az talanti-part mentére helyeződött át (ezt persze sok más tényező is befolyásolta!), a változások nyomában éhínségek, betegségek jártak, amezőgazdasági termelést Nyugat-Európában át kellett struktúrálni, új technikai, technológiai megoldásokra kellett jutni.A modern civilizációk ugyan átmenetileg megoldották a klímaváltozásokkal járó gondokat, ám a népszaporulat hirtelen növekedése, a hosszabb élettartam a földek újbóli kizsákmányolására és környezetrombolásra késztete az emberiséget. Ennek hatásait a jelenlegi és az utód-generációknak kell felvállalniuk, és a történelemben sokszor tapasztalt technikai, technológiai újításokat felismerni, hogy elkerülje a maja és egyéb indián népek sorsát.

Magyarország

Aszály

Magyarországon az aszály okozta a legnagyobb környezeti károkat, mivel a csapadékhiány, a hosszan tartó hőség , az ezzel együtt járó párolgás oly mértékű vízhiányt és hőmérséklet-emelkedést produkált, ami nem csak az adott évben, hanem az azt követő időszakban is komoly károkat (éhínség, járvány, falvak elnéptelenedése) okozott. A történeti munkák különösen pusztító aszályos időszakként szóltak az 1660-as évekről, 1683-ról, 1718-ról, 1790-ről. Előfordult, hogy ezekben az időszakokban az emberek a fák rügyeit, héját, a gyökereket, a füveket ették, és nem vetették meg az elhullott (beteg) állatok húsát sem.1863-ban egyáltalán nem hullott hó, sőt a tavasz és a nyár is szokatlanul meleg volt, ennek következtében a Tisza vízszintje rendkívüli mértékűre apadt, végül kormánybiztost kellett kinevezni, és ekkor döntöttek arról is, hogy tervezetet dolgoznak ki az öntözés módozatai kapcsán.

A XX. században számos aszályos év volt (ld. táblázat), ám kiemelkedően száraznak bizonyult az 1952. év, amely egy nyolcéves aszályos időszak záróéve volt. Igaz, hoztak már korábban is döntést a károk elhárítására, pl. 1937-ben elfogadták az első öntözésügyi törvényt (XX. tc.), 1993-ban pedig Aszály Bizottságot állítottak fel. Magyarországhoz hasonló változások, aszályos időszakok egész Európában kimutathatók, 1773-74-ben pl. a Duna szintje olyan alacsony volt, hogy gyalogosan át lehetett rajta kelni. Mivel az aszályok nemzetközi szinten is egyre gyakoribbak, és egyre komolyabb károkat okoznak - még az aszály által eddig nem sújtott nyugat- és észak-európai országokban is -, ezért a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) központi kérdésként foglalkozik a problémával.

ÉvszázadLegsúlyosabb aszályos évek Magyarországon
11.1015, 1022
12.1142, 1147
13.1276-1277
14.1363
15.1473, 1478-79
16.1540, 1585
17.1683
18.
1718, 1790, 1794
 
19.1841, 1857, 1861-63
20.1904, 1935,1952, 1990, 1992-1993

Irodalom

  • Held József: Klímaváltozás és a történelem História, 2002/5-6.
  • Vermes László-Pálfai Imre: Aszályok az újkori történelemben História, 2007/5-6.
  • Glatz Ferenc: Az ökológiai szemlélet történetéhez História, 2007/7.
  • Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák Typotex K., 2001
  • Vlagyimir Szolovjov: A filozófia történelmi rendeltetése, Fosszília, 2000. I/1.