Vásárlási szenvedély
2003/04/18 08:00
1935 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Azt hihetnénk, hogy egy jóléti társadalomban, ahol a boltok roskadoznak a minden igényt kielégítő árucikkektől, és ahol a legtöbb ember számára nem jelent anyagi nehézséget alapvető szükségleteinek kielégítése, a vásárlás, a mindenféle javak beszerzése már semmiféle érzelmi jelentősséggel, izgalommal nem jár.

Ahol nincs nélkülözés, minden mindig kapható, ott az emberek minden bizonnyal épp csak betérnek a boltokba, beteszik a kosarukba, amire szükségük van, és már mennek is a dolgukra, érdekesebb, értelmesebb dolgokkal foglalkozni. A tapasztalat azonban nem ezt mutatja. Úgy tűnik, a fogyasztói társadalmakban az emberek gazdagabbak, de jóval több pénzt is költenek el, mint a szegényebb országok polgárai. Messze a szükségleteiket meghaladó mértékben fogyasztanak, sőt halmoznak fel mindenféle árucikket, melyeknek egy jelentős részére nyilvánvalóan nem volt szükségük. Vagy mégis?
Az utóbbi néhány évtized klinikai pszichológiai tapasztalatai azt mutatták, hogy manapság már nemcsak a drog, vagy a szerencsejáték válhat szenvedéllyé, de a vásárlás is. A kényszeresen vásárlók számára a látszólag felesleges árucikkek beszerzése, a pénzköltés igazi lelki szükségletté válik, melynek során kellemes érzés, megkönnyebbülés tölti el őket. Negatív érzéseiket, az unalmat, bánatot, haragot, leggyakrabban e szenvedély segítségével küzdik le: gyorsan vásárolnak valamit, és már jobb kedvre is derültek.

Mi is az a vásárlási szenvedély vagy kényszeres pénzköltés?

Bizonyára mindnyájan ismerünk olyanokat, akik, ha rájuk tör a vásárlási vágy, mindent megvesznek, ami az útjukba kerül, egészen addig, amíg minden pénzüket el nem költik. Sőt, ha hitelkártya tulajdonosok, akár komoly adósságba is verik magukat. Ők minden bizonnyal vásárlásfüggők, szenvedélyükké vált a pénzköltés. Ha rossz passzban vannak, erre van szükségük ahhoz, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat. A roham elmúltával azonban rendszerint csak még levertebbek lesznek. A vásárlási kényszer is az olyan impulzus-kontroll betegségek közé tartozik, mint amilyen pl. az alkoholizmus, drog vagy szerencsejáték szenvedély.
Egy-egy vásárlási roham átmeneti megkönnyebbülést nyújt a depressziós, szorongó vagy magányos embernek, de olyanok is vannak, akik a haragjukat igyekeznek így enyhíteni. Tény azonban, hogy a csecsebecsék megszerzése sohasem pótolhatja a szeretetet, nem állítja helyre a sérült önbecsülést, és nem oldja a stresszes életmód okozta feszültséget. Sőt, hosszú távon még súlyosbíthatja is ezeket a problémákat azáltal, hogy a beteg anyagi helyzete és saját önkontrolljába vetett hite megrendül.
A magukat vásárlással felvidítók között kétszer gyakoribb a depresszió előfordulása. Egy Angliában végzett országos felmérés során 1000 embert kérdeztek meg, ami azt az eredményt hozta, hogy a magukat depressziósnak vallók között kétszer olyan gyakori a felesleges és később bűntudattal kidobott árukat vásárlók száma, mint a lelkileg egészségesek között. Az Európai Unió egész kontinensre kiterjedő vizsgálata szintén ezt az adatot látszik megerősíteni: kiderült, hogy az emberek 33%-a vásárlás tekintetében erősen függőnek mondható, gyakran vásárol felesleges dolgokat rohamszerűen.
A kényszeres vásárlás súlyosabb formáját a pszichiátriában ma már külön személyiségzavarként diagnosztizálják, és a kleptomániához, evészavarokhoz, drogfüggéshez hasonlóan az impulzuskontroll betegségekhez sorolják. Az ilyen páciensek irreális költekezéseik miatt gyakran kerülnek összeütközésbe környezetükkel, szélsőséges esetben akár a törvénnyel is. Bár a mániákus vásárlás ma már külön betegségnek számít, gyakran olyan, a depresszióval ekvivalens tünetekkel együtt jelentkezik, mint amilyen pl. a krónikus üresség érzése vagy az alacsony önbecsülés. A teljes lakosság 10%-a, a nőknek több mint egyötöde szenved ebben a személyiségzavarban. Amerikai adatok szerint ez az arány sajnos tovább növekszik, különösen a reklámra fogékonyabb fiatal tinédzser korosztály veszélyeztetett

Hogyan ismerhetem fel, ha kényszeres vásárló vagyok?

A kényszeres vásárlókra rohamok törnek rá, különösen, ha rosszkedvűnek vagy magányosnak érzik magukat. Ilyenkor szinte ámokfutást rendeznek egy-egy bevásárlóközpontban és a legkülönbözőbb, teljességgel felesleges és gyakran hasznavehetetlen árucikkel térnek haza. A nők körében gyakoribb ez a fajta függőség, - ők leggyakrabban ruhákat, kozmetikumokat vesznek, - de számos technikai kütyüt árusító üzlet is bizton alapozhatja sikerét a férfiak kényszeres vásárlási kedvére. Sokan vannak, akik csak bizonyos típusú árucikkek kapcsán veszítik el önuralmukat, pl. nem tudnak ellenállni a szép cipőknek, parfümöknek vagy mutatós lakásfelszerelési cikkeknek. Az igazi kényszeres vásárló azonban egy-egy roham során mindent megvesz, ami az útjába kerül. Az ilyen nők szekrénye azután telis-tele van soha fel nem vett ruhákkal, cipőkkel és táskákkal, amin még rajta van az árcédula. Amikor betérnek a bevásárlóközpontba, még úgy tervezik, hogy csak egy-két szükséges dolgot szereznek be, de mire kiszabadulnak onnan, már alig bírják el a súlyos papírzacskókat. Sok kényszeres vásárló szabályos emlékezetkiesésről számol be: nem emlékszik rá vissza, hogy mit mikor és hol szerzett be. Ha a környezet kezd gyanakvóvá válni, és szóvá teszi a költekezéseket, az is előfordul, hogy eldugják a frissen vett kincseket. A legtöbb kényszeres vásárlónak nincs betegségbelátása, még akkor sem, amikor az anyagi felelőtlenség miatt már a baráti és szerelmi kapcsolatai is megromlanak, és a sok visszafizetetlen hitel miatt sorozatosan csönget be a végrehajtó. Az is előfordul, hogy valaki inkább másodállást vagy bármilyen plusz munkát vállal, csak hogy a problémával ne kelljen szembenéznie.

Gyógyítható-e a vásárlási szenvedély?

A kényszeres vásárlónak - más szenvedélybetegekhez és impulzuskontroll-zavarban szenvedőkhöz hasonlóan - tanácsos szakszerű, pszichológiai vagy pszichiátriai segítséget keresnie, valamint az önsegítő csoportok is ugyanolyan jó hatásfokkal működhetnek az ő esetükben is, mint az alkoholista vagy drogos összejövetelek.

Néhány tanács a rohamok kivédésére

Igyekezzünk kézpénzzel fizetni!
Készítsünk bevásárlólistát, és csak azt vegyük meg, ami rajta van!
Csak egy hitelkártyánk legyen, és az is csak vész esetére!
Kerüljük el az árleszállításokat és kiárusításokat! Ha mégis betérünk egy ilyen helyre, tisztázzuk előre, mennyi pénzt szánunk a kalandra.
Csak záróra után, vagy pénztárca nélkül induljunk el kirakatokat nézni!
Az áruházak prospektusait azonnal dobjuk ki, és sose nézzük a TV Shop adásait!
Ha egy utazás során ajándékokat vásárolunk, egy idő után csomagoljuk be azokét, akikét már megvettük, és ne érezzük úgy, hogy még ki kell egészítenünk valamivel. A legtöbb ember sokkal több felesleges dolgot vásárol, ha nem a megszokott környezetében van.
Ha úgy érezzük, hogy közeledik a fékevesztett vásárlási roham, azonnal hagyjuk el az áruházat!
Ha úgy érezzük, problémát jelent a vásárlással kapcsolatos önfegyelem gyakorlása, kérjünk segítséget szakembertől!