Veszélyeztetett vidrák
2002/10/04 00:00
2179 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Egykor egész Európában elterjedt állat volt a vidra (Lutra lutra). Mára élőhelyük beszűkült, számuk jelentősen megfogyatkozott. Hazánk egyelőre európai viszonylatban vidra nagyhatalomnak számít, ami nem azt jelenti, hogy nálunk annyira jó lenne a helyzetük, hanem azt, hogy a többi országban elszomorító a sorsuk.

A vidra a vízpartok lakója, előfordul folyó- és állóvizek mentén. A sűrűn benőtt vízpartokon, nagy odvas fák alatt a földbe vájt üregekben tanyázik. Európában kívül a világ számtalan alfajjal képviseltetik magukat az élővilágban. Dél-Amerikában él a vidrák óriása, amelynek hossza megközelíti a 2 métert. A nálunk élő példányok hossza 1 méter körül mozog, vállmagasságuk 25-30 centiméter, súlyuk 6-16 kg, de találkoztak 23 kg-os vidrával is. Megnyúlt, karcsú, de mégis erőteljes testfelépítésű, menyétféle ragadozó emlős. Feje gömbölyded, fülkagylói a bundájából alig emelkednek ki, és amikor a víz alámerül bezáródnak. Ujjai között úszóhártyák feszülnek. Bundája rövid szőrű és annyira tömött, hogy nem hatol át rajta a víz. Színe felül sötétbarna, alul világosabb, álla és felső ajka világos foltos.

A vidrák kitűnő úszók. Éjszaka jár zsákmánya után, ami elsősorban kisebb-nagyobb halakból áll, de ha nincs hal elfogyasztja a békákat, kisebb vízi madarakat és azok tojásait is. Májusban hozza világra utódait, általában 2-3 kölyköt ellik, a kicsik szeme 10. napon nyílik ki. Rendkívül intelligens, mozgékony állatok. A tengeri vidráknak például kedvenc kövük van, amit a hasukon tartanak, azért, hogy ezen törjék fel a kagylók kemény héját. Másfajta eszközöket is használnak, egy-egy család tagjai, ha erős az áramlat tengeri hínárral kötik össze magukat, nehogy elsodródjanak egymástól.

Játékosságukat bizonyítja, hogy télen a meredek vízpartokon nagy élvezettel szánkóznak a hátukon a vízbe. Egy ilyen menet után lélekszakadva rohannak fel a parton egy újabb menetre. Hazánk európai viszonylatban vidra nagyhatalomnak számít, ami nem azt jelenti, hogy nálunk annyira jó lenne a helyzetük, hanem azt, hogy a többi országban elszomorító a sorsuk. Szerencsére több országban megkezdték visszatelepítésüket eredeti élőhelyeikre.

Nálunk is folyamatban van egy ilyen program. Ezzel kapcsolatban az jelent problémát, hogy a hazai tavak nagy részre a privatizáció során magánkézbe került, a halastavak gazdái számára pedig nem szívesen látott vendégek a vidrák. Arra panaszkodnak, hogy a vidrák nagy mennyiségű halat fogyasztanak el, ami jelentős bevételkiesést okoz nekik. Ezért üldözik a vidrákat. Az igazság az, hogy játékos barátaink nem esznek meg jelentős mennyiségű halat és, ha valahol jelen vannak, az azt jelzi, hogy az adott víz ökológiai állapota jónak mondható.