Víz alatti sivatagok
2003/01/14 00:00
1174 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A tengerek és tengerpartok élővilágának kényes egyensúlya több millió év alatt alakult ki. A mértéktelen halászat, különböző vegyi szennyezőanyagok, az olajszállító hajók rendszeresen bekövetkező balesete, mind hozzájárul a tengeri ökoszisztémák felborulásához. Sok partközeli helyen állat- és növényfajokban szegény víz alatti sivatagok alakultak ki.

A spanyol partoknál a közelmúltban történt hajókatasztrófa csupán csepp a tengerben ahhoz a környezetszennyezéshez képest, amit még ezen kívül és ezzel együtt el kell viselniük a világ óceánjainak, tengereinek és tengerpartjainak. Pedig a vizek táplálékot és nyersanyagot adnak, a teherszállítás útvonalai, az üdülés és a sport színhelyei. Mindezt az ember úgy "hálálta" meg, hogy az ipari társadalom szemetesládájává és nagy hatótávolságú fegyverek felvonulási terepévé tette a tengereket. A sok millió évvel ezelőtt kialakult ökológiai egyensúly már megkezdte eltolódását, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Manapság főként a parti vizeket éri sokoldalú terhelés az emberi tevékenységek miatt. A veszélyeztető tényezők listája hosszú.

Halászat

A halászat előkelő helyet foglal el ebben a sorban. Amíg régen korlátozott eszközök álltak az ember rendelkezésére, az utóbbi néhány évtizedben komoly, úszó konzervgyárakkal rendelkező iparággá nőtte ki magát. A hasznosítható halak mértéktelen lehalászása egyes fajok populációinak drámai csökkenéséhez vezetett. Ráadásul a partközeli ikrázóhelyek állandó zavarása és mérgezése tovább rontott a helyzeten. Az a remény, hogy a tengerek kimeríthetetlen táplálékforrások, hamar köddé foszlottak. Hatalmas területek váltak élőlényekben szegény fajsivatagokká.


Fotó: Audiovisual Library European Commission

A probléma megoldásához igen szigorú halászati egyezményeket és kvótákat kellett bevezetni. Az olyan rajképző halakra, mint a hering vagy a szardínia, időszakos fogási tilalmat rendeltek el, hogy a maradék állomány fennmaradhasson. A bálnák néhány faja még rosszabbul járt, az iparosított bálnavadászat iszonyú pusztítást vitt végbe közöttük. Minthogy nagyon kevés utódot képesek produkálni, valószínűleg már soha nem fog annyi bálna élni a tengerekben, mint régen.

Vegyszerek

A másik nagy problémát a szárazföld felől, a folyókon - amelyek ugyanúgy veszélyeztetve vannak - keresztül érkező szerves anyagok okozzák. A mezőgazdaságból és a rossz hatásfokkal működő szennyvíztisztítókból érkező foszfát és nitrát rendszeresen teszi tönkre a partközeli életközösségeket. Ezeken a helyeken a sekély víz miatt igen rövid időn belül alakulnak ki a katasztrofális helyzetek.


Fotó: Audiovisual Library European Commission

A szerves anyagok elegendő fénynél a fitoplankton (a vízben lebegő növények összessége) elszaporodását okozza. Ezt nevezik plankton- vagy algavirágzásnak. Amikor ezek a növények elpusztulnak, bakteriális lebomlásuk következik be, amelyhez a mikroorganizmusok felhasználják a vízben található oldott oxigént. Így a vízben jelentős oxigénhiány lép fel, ez pedig az ilyen körülményekhez nem szokott élőlények tömeges pusztulásához vezet. Ez a veszély leginkább a fenéklakó faunát fenyegeti.

A szerves szennyezők mellett a szervetlen anyagok is óriási gondok forrásai. A tengerek táplálékláncainak végén álló állatok testében jelentősen megnövekedett a nehézfémek koncentrációja. A kadmiumot, a higanyt, a cinket és az ólmot nem képes az állatok szervezete lebontani, hanem abban elraktározódnak, így az őket elfogyasztó ember önmagát mérgezi meg. További problémát jelentenek a polikloridok és a bifenilek, amelyeket szintén magas koncentrációban mutattak ki, például a fókák testében. Az állatok ebbe ugyan még nem pusztulnak bele, de a nőstények terméketlenné válnak és ezzel az eljövendő generációk élete válik bizonytalanná.

Olaj

A tengerben előforduló veszélyes anyagok közé tartoznak a mostanában sajnos jól megismert kőolaj és származékai, amelyek biztos halált jelentenek a tengeri madarak számára. Ha egy szerencsétlen madár a felszínen úszó olajfoltba kerül, sorsa azonnal megpecsételődik. Az összeragadt tollak rögtön elveszítik eredeti szerkezetüket és ezzel hőszigetelő képességüket is. Amikor a madár elkezdi tollazatát tisztítani, az olaj az emésztőrendszerébe kerül, és rögtön tönkreteszi a gyomor nyálkahártyáját. A biztos halálhoz elegendő egy csekély mennyiségű olaj.


Fotó: Greenpeace

Az elhullott madarakról vett olajmintákból kiderült, hogy a legtöbb olaj a hajóforgalomból származik. A hajóskapitányok a fáradt olajat a tengerbe engedik, mivel így egyszerűbb és olcsóbb tőle megszabadulni. Ám mindez eltörpül a tanker balesetekből a vizekbe kerülő olaj mennyisége mellett. Egy-egy ilyen szállító hajó több százezer tonna olajat szállít, ha bekövetkezik a szerencsétlenség - ami rendszeresen meg is történik, pl. Prestige - akkor ez az elképesztő mennyiségű veszélyes anyag állatok tízezreit gyilkolja meg. Amikor 1979-ben a mostani katasztrófa helyszínétől 500-600 kilométerre, északra, a breton partoknál hajótörés szenvedett az Amoco Cádiz nevű tankhajó, 15000 madártetemet gyűjtöttek össze, a víz alatti élővilág károsodását még megbecsülni sem merték.

A halászattal, a szerves és szervetlen szennyező anyagokkal, az olajjal és származékaival még nem ért véget az óceánokat és tengereket fenyegető veszélyek sora. A többi veszélyeztető tényezőre - a rovarölő szerekre, a hulladéklerakásra, a turizmusra és a harcászati tevékenységekre - a következő alkalommal fogunk részletesen kitérni.

Forrás: ENSZ - A világ helyzete 2002