Kijelzők
2013/07/09 08:00
891 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Nincs új a nap alatt. Vannevar Bush hatvan éves álma látszik megvalósulni, és azonnal vitákat is gerjesztett, hol és mikor lehessen használni. Nézzük meg, hogyan jutottunk el a katódcsőtől a Google szemüvegig!

Vannevar Bush 1945-ben, az Atlantic Monthlyban megjelent „Út az új gondolkodás felé” (As We May Think) című esszéjében leírt egy információstrukturáló gépezetet. A ma is érdekes cikkében egy fejre szerelt mikrofilmes kameráról is álmodott, amely segítségével rögzíthetjük a környezetünkben látottakat, majd a MEMEX (memória extender) nevű eszközzel meg is jeleníthetjük.

Bush álmának külön érdekessége, hogy korát jóval megelőzve, ő már a képi adatmegjelenítés és adatkeresés problémájával is foglalkozik, jóllehet az első számítógépek még írógépeket működtettek mint adatmegjelenítőket. A papír elkerülésére azért már az ötvenes években is volt kísérlet: a Neumann által is felügyelt IAS (Felsőfokú Tanulmányok Intézete) gépéhez egy monitorként használt elem is csatlakozott, ami valójában a memória tartalmát mutatta be, de így már alkalmas volt adatokat láthatóan megjeleníteni.

Meglepő módon a grafikus kijelzők és felület fejlesztésében a Xerox állt az élen kezdetben, mivel úgy hitték, a papír hamarosan el fog tűnni, és a nyomtatóikra, másolóikra nem lesz szükség. Ebben ugyan tévedtek, de a hetvenes évekre elkészült a GUI, azaz grafikus felhasználói felület, a hozzá tartozó hardverekkel egyetemben.

A hazai csöppség

A grafikus kijelzők fejlesztésében hazánk sem maradt el, sőt igen kiváló megoldások is születtek. Így külön kiemelendő az 1971-ben kifejlesztett GD-71 grafikus megjelenítő, amely tervrajzok, szimulációs feladatok megjelenítésére volt alkalmas. Érdekessége, hogy a kijelzőnek saját beviteli perifériái is voltak: a számbevitelre alkalmas billentyűzet, a biliárdgolyó méretű kurzormozgató görgő, ami mai hanyattegér ősének tekinthetünk, és fényceruza is csatlakoztatható volt hozzá. A kijelző nem csupán karaktereket tudott megjeleníteni, hanem vektorgrafikus ábrákat is, így számítógépes tervezéshez is használhatták.

A készülék méretei lenyűgözőek: a teljesen kerek képernyő egy CDC-gyártású katódsugárcső (Cathode Ray Tube, röviden CRT), ami ötvenöt centiméter átmérőjű, egy guruló alváz teszi mozgathatóvá, noha körülbelül 125 × 140 × 100 cm tömbjének tömege 150 kg.

Hobbigépek

A kijelzők fejlesztésében a hobbigépek megjelenése hozta az egyik fordulatot. A hagyományos tévékészülékeket kezdték el használni megjelenítőként hozzájuk, így indokolt lett a vektoros képalkotás helyett a raszterest alkalmazni. A kezdeti képpontszám persze jócskán elmaradt a tévéadás minőségétől. A 320 × 200 képpontos CGA vezérlős kép már nagyon szépnek számított a 4 kB-os videomemória korában. A memóriaelemek olcsóbbá válásával, a képfeldolgozó processzorok sebességnövekedésével elérkezett a VGA korszak, ami gyakorlatilag a számítógép megjelenítőjét a tévéadás szintjére hozta fel. A 720 × 480 képpontos felbontás, az elérhető 256 színnel, maga volt a Kánaán. A méret nem elírás: az amerikai tévé képarányai nem egyeztek meg az európai 4:3-sal, ezért volt szélesebb a kép.

A videovezérlők fejlődése dacára egyre kényelmetlenebbé vált a katódsugárcső vibrálása, amit a kis nézési távolság miatt nagyobb képfrissítési frekvencia mellett is lehetett észlelni. A hordozható gépekbe épített cső nem csak nehéz volt, de sokat is fogyasztott. A megoldás már műszakilag létezett: az LCD kijelző kezdte kiszorítani a csöves megoldásokat.

kijelzo2

LCD hajnala

A folyadékkristályos kijelzők (Liquid-Crystal Display) őse a kvarcórákban fordult elő először 60-as években, amikor még 7 kis pálcikából állították össze a számokat.
Magával a folyadékkristállyal már 1911 óta kísérleteztek. A kvarcórák után zsebszámológépek kijelzőiként folytatták pályafutásukat. Ahogy sikerült megoldani az egyenletes háttérvilágítást is, illetve növelni a kijelző felbontását, egyre méltóbb ellenfelei lettek a CRT kijelzőknek. Az LCD monitorok jóval könnyebbek és kevesebbet is fogyasztanak, így nem csoda, hogy a hordozható eszközökben alkalmazták előszeretettel. Az egyik hátrányuk egyben előny is lett: ha nem szemből nézzük a képet, akkor a kép kevésbé élvezhető, sőt akár el is mosódik, de így nem is lehet kilesni oldalról, mit csinálunk a gépen.

Be és ki: párbeszéd a képernyőn

A kijelzők idővel párbeszédes feladatukat egyre inkább visszakapták. Már a 60-as években készültek kijelző elé illeszthető szerkezetek a CERN-ben, de az igazi megoldás kezelőfelületét Dr. Samuel C. Hurst alkotta meg „elektronikus érintés” néven. Ez tekinthető az érintőképernyők ősének. A nyolcvanas évek elejétől pénzkiadó automatáknál alkalmazták, e területen már szinte mindenki természetesnek is veszi. Az első érintőképernyős számítógép képernyő a HP újítása volt 1983-ban: a HP-150.

Ebben egy 9”-es képernyőt infravörös érzékelőkkel vettek körül, ami egy nem átlátszó tárgy helyzetét le tudta tapogatni a képernyő előtt. Érdemes megfigyelni a monitor káváját: az érzékelők lyuksora „díszíti”!

A továbbfejlesztés érdekes módon a General Motorsnak lett köszönhető: a Buick Riviera kocsiban 1986-ban egyre több funkciót szerettek volna úgy elérhetővé tenni, hogy ne kelljen újabb gombokat beépíteni a műszerfalba, és ne kelljen újabb kijelzőket se beszerelni. Az elkészült megoldás ugyan rengeteg információ elérését biztosította, de sok autótulajdonos nem tudott megbarátkozni a felülettel, így több modellből száműzték is ezt a megoldást.

Az üvegen túl

A Google korábbi elnöke, Eric Schmidt véget vetett azoknak a találgatásoknak, hogy mikortól lesz majd kereskedelmi forgalomban is kapható a cég új szuperszemüvege: a Glass. Várhatóan 2014 tavaszától válhat majd megvásárolhatóvá gyakorlatilag bárki számára ez az eszköz, ami egyben kijelző is, egyben kamera is. A végleges Glass változat várhatóan kisebb-nagyobb mértékben el fog majd térni a már bemutatott mintadaraboktól, mert a jelenlegi nem használható dioptriás lencsékkel együtt.

A szemüveg máris heves vitákat generált. A tervek szerint nem lesz viselhető vezetés közben, de vannak olyanok is, akik eleve a nyilvános helyeken való használatát is betiltanák. Egy biztos: Bush sem hitte volna, hogy álma megvalósulásakor az etikai vitákat szül, és ahogy Schmidt fogalmazott „megjelenése a mindennapi életben egy új társadalmi etikett létrehozását” igényli majd. Egyelőre az ellenzők a hangosabbak, mert nem hiszik el, hogy az egyetlen pillantás alatt képek készítésére, és azok azonnali megosztására képes szerkezet használata nem vezet majd visszaélésekhez, személyiségi jogok csorbulásához.

Érdekes webhelyek

IAS gép

GD-71 kijelző

Az első érintőképernyős gép

Google szemüveg

Rozgonyi-Borus Ferenc cikke