Lehetett volna rákgyógyító is?
2013/11/11 14:46
1352 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Munkabírása és következessége legendás volt, saját erőből sikerült megküzdenie a súlyos betegségekkel. Andy Steven Grove, eredeti nevén Gróf András 1936. szeptember 2-án született Budapesten. Itthon kevésbé ismert, mint a marslakók, de büszkék lehetünk rá, életműve határozza meg a mindennapjainkat.

Betöltötte 77. életévét is Andy Grove, jóllehet pár éve még a prosztatarák miatti halál rémével kellett szembesülnie. Budapesten született 1936-ban, amikor származása miatt már kisgyermekként meghurcolások érték, jóllehet a középosztályhoz tartozó kereskedőcsalád igyekezett mindent biztosítani számára. Túlélte a holokausztot, Budapest ostromát, és azt remélte, hogy a világégés után jobb sors vár rá Magyarországon. Még a háború alatt skarlátfertőzésen esett át, ami miatt majdnem teljesen elvesztette hallását. Az ötvenes éveket a nácizmust követő egyre drasztikusabb sztálinizmussal a Madách Gimnáziumban élte meg. Orosz nyelvet, orosz történelmet, orosz földrajzot kellett tanulnia, aránytalanul sokat, és olyan tanároktól, akik nem voltak erre kellőképpen felkészítve. Egyetlen tanára volt, aki viszont meghatározó is lett az életében, „Volanszky tanár úr, öreg fizikatanárom viszont kitűnő volt” - nyilatkozta 2000-ben.

Kisdiákként még újságírónak készült, de osztályidegen kereskedő édesapja miatt eltanácsolták a pályáról, így a fizika és a kémia irányába fordult az érdeklődése. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyészmérnöki szakán kezdte meg. 1956-ban aktívan is részt vett a forradalomban, a szovjet tankok bejövetele után szenespincében is kellett rejtőzködnie, nem igazán volt választása, emigrálnia kellett, Amerikát szemelte ki új hazájának.

Amerika, az új haza

Az új haza gyorsan befogadta, és nem csak hazára, hanem társra is lelt. Feleségével, Évával 1958-ban házasodtak össze, később két lányuk született. Amerikában felvette az Andy Grove nevet. Egyetemi tanulmányait is tudta folytatni, 1960-ban végzett vegyészmérnökként a New York-i City College-ban. Az egyetem legjobb diákjaként vehette át diplomáját. Ezt követően a Berkeley Egyetemen szerzett doktorátust. 1963-tól – a PhD-fokozat megszerzését követően – a Fairchild Semiconductor kutatás-fejlesztési részlegénél kezdett el dolgozni. Már ekkor jelentős nevet szerzett magának a félvezetők kutatásában.

grove

Új cég kell

A Fairchild ugyan élenjárt ez időben, de Robert Noyce és Gordon Moore kollegáival együtt Grove is úgy gondolta, hogy az ugyan olcsó ferritgyűrűs tárak helyett az ekkor még drága félvezetős technika sokkal hatékonyabb lenne, és ami fontosabb, sokkal nagyobb teljesítményt lehetne kicsikarni belőle.

1968. július 18-án úgy döntöttek, hogy Santa Clarában új céget alapítanak, ami ezt az új technológiát fejleszti elsősorban. A két társalapító ekkor már ismert kutató volt. Robert Noyce fizikusként az integrált áramkörök egyik kitalálójaként elismert szakember. Gordon Moore fizikus, kémikus, akinek neve pár év múlva a róla elnevezett Moore törvény révén vált ismertté. Kevesen tudják, hogy Moore cikke tulajdonképpen megjósolta egy új világ működését, és nem utólag írta le annak fejlődési tulajdonságait, és később pont ezért vált híressé.

intel A két társalapító nevesebb volta miatt kezdetben az új cég neve nehezen alakult ki. A céget először Moore Noyce névre akarták keresztelni. De ez a kiejtése miatt erősen emlékeztetett a "több zaj" (more noise) szókapcsolatra, ami egy számítástechnikai cég esetében igencsak balszerencsés névadás lett volna. Némi agyalás után az Integrated Electronics Corporation cégnévből rövidítve született meg az Intel elnevezés. 1969-ben megszületett az Intel világhírűvé vált logója.

Az új út

Még ugyanabban az évben fejlesztették ki a világ legelső fémoxid félvezetőjét, egy statikus RAM-ot, ami az Intel 1101 jelet kapta. Noyce kidolgozott egy fotokémiai eljárást, amivel számtalan tranzisztort lehetett egyetlen chipre építeni. A piacon viszont az Intel 3101-es jelű Schrottky-féle bipoláris RAM-mal jelentek meg még 1969-ben. Termékük az általuk kitalált bipoláris technológia révén lényegesen gyorsabb volt, mint a konkurenseik által használt arany-diffúziós folyamatok. A 3101-esek 64 bit kapacitása ma már mosolyt fakaszt, de annak idején kiemelkedőnek számított, amit ráadásul 16 db 4-bites szóban tároltak el. A 4-bites szavak címzését egy beépített 1x16-os dekóder segítette.

Maga a 3101-es kicsit jobb volt, mint az előző 1101-es memóriachip. Az 1101-es egy PMOS-technológián alapuló szilícium-kaput használt. Az 1101-es és a 3101-es fejlesztések egyszerre indultak, mivel nem tudták még eldönteni, hogy melyik lesz a jobb technológia. Ugyan a versenyt a 3101-es nyerte, de a benne alkalmazott bipoláris technológia végül is vesztett, a szilícium-kapun alapuló technológia lett hatalmas üzleti siker később az Intel 1103-as DRAM-tól indulva.

Út a cég élére

1971. november 15-e a vállalat és egyben a számítástechnika történetének fordulópontja volt, hiszen ekkor dobták piacra az első mikroprocesszort, a 4004-est, amely mögött kilenc hónap megfeszített közös munka állt. Az alig körömnyi méretű, 2300 alkatrészt tartalmazó, 10 mikronos technológiát alkalmazó, 200 dolláros processzormodell számítási teljesítménye megegyezett a világ első, 1946-ban megépített szobányi méretű ENIAC nevű gépének kapacitásával. Ezzel megnyílt az út a személyi számítógépek megalkotásának lehetősége előtt.

Hihetetlen munkabírása és munkaszervezési képessége révén 1979-től a cég elnöke, 1987-től vezérigazgatója, 1997-től pedig a vállalat vezérigazgatója és igazgatótanácsának elnöke lett egy személyben. 1997-ben elnyerte az év technológiai vezetője, az év vezérigazgatója címet, a Time magazin pedig az év emberének választotta. 2000-ben megkapta az Elektromos és Elektronikus Mérnökök Társaságának (IEEE) díját. Napjainkban is milliókat költ - részben saját betegsége miatt - a rák és neurodegeneratív betegségek kutatására, valamint részt vesz a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság (IRC) munkájában.

A vezérigazgatói posztról 1998-ban lemondott, de 2005 májusáig az igazgatótanács elnöke maradt. Azóta is rangidős tanácsadóként segíti az Intel munkáját. Vezetése alatt a cég jövedelme 18 milliárdról 197 milliárd dollárra nőtt.

Külön úton

Grove vezetői stílusáról legendák keringenek a Szilícium-völgyben, és az ő igazgatása idején még véletlenül sem hasonlították az Intelt a családias hangulatú HP-hez vagy Google-hoz. Az Amerika tíz legkeményebb főnöke közé tartozó Grove agresszív, tapintatlan stílusához páratlan munkafegyelem, versenyszellem és megújulási szándék társult, aki az üzleti versenyt élet-halál harcnak tartotta. Ezt írta egyszer: "Tiszta stratégia nélkül nehéz kivezetni vállalatodat a halál völgyéből. Ha a versenytársak üldöznek - márpedig mindig ezt teszik, ezért a versenyt csak az elvakultak élhetik túl -, csak úgy juthatsz ki a völgyből, ha gyorsabb vagy az üldözőidnél. Akkor hagyhatod le őket, ha kiválasztasz egy irányt, és arra futsz, amilyen gyorsan tudsz. A vállalatok nem azért mennek tönkre, mert rosszul dolgoznak. A legtöbb vállalkozás azért bukik el, mert habozik, és nem kötelezi el magát egy irányba. A legnagyobb veszély a megállás."

Az Intel gyárak érdekessége, hogy a világ bármely pontján lehetnek, de mégis teljesen egyformán néznek ki. Az épületek és a gépek elrendezése megegyezik, és ha valahol változtatnak valamit, azt a többi gyárban is megteszik. A gyárak vezetői rendszeresen tapasztalatot cserélnek, a mérnököket, a technikusokat és a menedzsereket mozgatják a gyárak között, ez a fő oka, hogy minden egyforma, mert így nem okoz gondot az alkalmazkodás!

Grove kezdettől fogva folyamatosan publikált, írásai több mint 40 szaklapban jelentek meg. Több könyvet is írt a félvezetők fizikájától kezdve egészen a teljesítmény-menedzsmentig. 1985-ben a New York-i Városi Egyetem, 1989-ben a Worcester Polytechnic Institute, majd 2000-ben Harvard Egyetem adományozott neki díszdoktori címet. 1997-ben a Time magazin az év emberének választotta. A hatvanas években kutatói munkája mellett a Berkeley-n tanított, 2000-ben csúcsteljesítményű vállalatvezetést oktatott a Stanford Egyetemen.

Mi lett volna…

Súlyos betegségei - prosztatarák, Parkinson-kór - nem szegték munkakedvét, hanem új területek felkutatására ösztönözték. Egy a Newsweekben megjelent interjújában Grove türelmetlenségének adott hangot az orvosi kutatásokkal szemben, és a high-tech ipar elszántságát, gyorsaságát, innovatív képességét hozta fel példaként. "Negyven évet töltöttem a félvezetőket gyártó iparban, hihetetlen dolgokat hajtottunk végre. A Parkinson-kór gyógyításában a hatvanas évek óta nem történt áttörés. Minket mindig az hajtott, hogy a piac mozgatója, az idő és a gyorsaság hozza meg a pénzt. A gyógyszerkutatásban sosem hallja az ember, hogy az év végére ezt vagy azt a gyógyszert elő kell állítani. A megszállottság hiányzik" - mondta. Akik ezekkel a betegségekkel küzdenek, azok valószínűleg sajnálkozva mondják: „A megszállott Andy Grove miért nem az orvostudományt választotta élethivatásául?”

További érdekes oldalak:

Rozgonyi-Borus Ferenc cikke