In memoriam Jakucs László
2001/12/17 08:00
1164 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
December 14-én a szegedi Belvárosi Temetőben családtagok, kollégák, barátok, tanítványok hatalmas serege kísérte utolsó útjára a huszadik század egyik legnevesebb, legismertebb karsztkutatóját, a hazai geográfia kiemelkedő alakját, Jakucs László földrajzprofesszort. Jakucs László életének 76 éve alatt páratlanul gazdag életművet hagyott hátra. Mi sem jelzi jobban páratlan vitalitását és élni akarását, hogy életének utolsó évében tavasszal Kuba távoli szigetére tett tanulmányutat, és hirtelen bekövetkezett halálának napján, december 1-én is határtalan lelkesedéssel, jókedvvel élt és dolgozott.

(1926-2001)

December 14-én a szegedi Belvárosi Temetőben családtagok, kollégák, barátok, tanítványok hatalmas serege kísérte utolsó útjára a huszadik század egyik legnevesebb, legismertebb karsztkutatóját, a hazai geográfia kiemelkedő alakját, Jakucs László földrajzprofesszort.

1926. január 21-én született Sarkadon. Már kora gyerekkorában megmutatkozott érdeklődése az ezerarcú természet titkai iránt, s ezt az érdeklődést édesapja is igyekezett táplálni, aki arra törekedett, hogy őt és kisebbik fiát, Pált (a tavaly elhunyt nagyhírű akadémikus, ökológusprofesszor) a természet szeretetére, tiszteletére nevelje.

A nemzetközi hírű karsztkutató professzor az egyetemet Pesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem földtan szakán végezte, ahol a hazai geológia kiemelkedő alakjának, Vadász Elemérnek volt aspiránsa. Az egyetemi évek alatt kezdett el foglalkozni a barlangokkal, nevéhez fűződik a Dorog mellett található Sátorkőpusztai Barlang föltárása, melyet hallgatótársaival és barátaival mindenféle külső anyagi segítséggel valósított meg.

Béke-barlang Az Aggteleki Karsztvidék tanulmányozása hozta meg számára az első komoly tudományos sikert és eredményt. Kimutatta, hogy az aggteleki Baradla üreghálózata mellett léteznie kell a területen egy másik, önálló barlangrendszernek is, és 1952-ben ennek az elméletnek a helyességét fényesen igazolta a Béke Barlang általa történt fölfedezése. Ez volt az első olyan barlangfelfedezés, amely nem a véletlen műve, hanem tudományos kutatás eredménye volt. Jakucs László az ötvenes évek elejétől mintegy tíz esztendeig az Aggteleki Cseppkőbarlang igazgatója volt. Ezt követően költözött Szegedre, ahol a József Attila Tudományegyetemen megszervezte az önálló Természeti Földrajzi Tanszéket, melynek három évtizeden át vezetője is volt. Tudományos munkássága továbbra is elsősorban a karsztjelenségek tanulmányozására összpontosult. Tudományos vizsgálatainak, terepi megfigyeléseinek eredményeit azA karsztok morfogenetikája - a karsztfejlődés varienciái c. könyvében foglalta össze, ami angol és orosz nyelven is megjelent, és számos országban kiadták. Ez a mű számít külföldön a legtöbbször idézett hazai földrajzi munkának mind a mai napig.

Ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő munkássága is kiemelkedő volt. Számos kiváló TIT előadás, valamint ismeretterjesztő publikációk, cikkek és könyvek ragyogó tollú szerzőjeként sokat tett a geográfia széles körben való tájékoztatásáért. Elnöke, majd később tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Osztályának, aminek rendezvényei közül számos kiemelkedő előadás marad sokáig emlékezetes. Egyetemi órái a hallgatók körében legendásan népszerűek voltak. E sorok írójának is megadatott a szerencse, hogy az egyetemi padsorokban ülve hallgathatta magával ragadó természetföldrajzi előadásait, élvezhette utánozhatatlan stílusát. Számos egyetemi jegyzet, tankönyv szerzője és társszerzője, e munkáit a földrajztanár és geográfusképzésben nap mint nap használják. Karsztkutatásainak, barlangfölfedezéseinek élményeit és tudományos tapasztalatait az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelentetett Szerelmetes barlangjaim című könyvében foglalta össze. A csodálatos kötet, amely egyfajta életműnek is fölfogható, a tudományos barlangleírások mellett emberi történeteket, sorsokat ábrázoló, szépirodalmi értékeket is tartalmazó igazi remekmű.
Jakucs László a világ számos országába szervezett az egyetemistáknak tanulmányutat. Emlékezetes az 1990-ben Szlovénia és Dalmácia karsztterületeire szervezett Karszt Expedíció, vagy az azt követő, a magashegyi felszínformák világának szép keresztmetszetét nyújtó Alpok Expedíció, amelyekről (mint oly sok más Jakucs útról) ragyogó természetfilmek is készültek.

Tudományos és oktatói munkásságát számos kitüntetés, díj ismeri el. tiszteleti tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, melynek legrangosabb kitüntetését, a Lóczy Lajos emlékérmet is megkapta, emellett birtokosa még (többek között) a Hermann Ottó éremnek, a Teleki Sámuel emlékéremnek, a Vass Imre emlékéremnek, valamint az Eötvös Koszorúnak. Közvetlenül 70. születésnapja előtt, 1995 decemberében, a szívének oly kedves Aggteleki Karsztvidék barlangvilágát, amelybe beletartozik az általa fölfedezett Béke Barlang is, az Unesco az egyetemes világörökség részének nyilvánította.

Utolsó éveiben oly sok más mellett Korzika gránitterületeivel, azok geomorfológiájával, valamint karsztos területeink őskarsztos (paleokarsztos) bélyegeinek föltárásával foglalkozott. Mi sem jelzi jobban páratlan vitalitását és élni akarását, hogy életének utolsó évében tavasszal Kuba távoli szigetére tett tanulmányutat, és hirtelen bekövetkezett halálának napján, december 1-én is határtalan lelkesedéssel, jókedvvel élt és dolgozott.

Csizmadia Norbert