'Minél inkább játszik, annál inkább fejlődik'
Horváth Anikó
2010/04/02 12:57
4824 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Labáth Ferencné Marika (az Educatio Óvodai csoportjának szakmai vezetője) elmesélte, hogy az óvodás évek alatt hogyan tanulnak a gyerekek, hogyan kell velük foglalkozni. Megosztotta velünk, hogy szerinte milyen a jó óvodapedagógus, valamint hasznos tanácsokkal látta el a szülőket mind az óvodaválasztással, mind a gyerekneveléssel kapcsolatosan.

Napjainkban sok óvoda szakosodott valamilyen területre, próbálnak valami különlegeset nyújtani. Valahol felvállalják például a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozást, mások művészeti nevelési programmal jelentkeznek és vannak két-tannyelvű, sőt, ökotudatos szemléletű óvodák is. Így egyre nehezebb a döntés. Hogyan, milyen szempontok alapján válasszon óvodát a szülő?

Nagyon fontos kérdés, hogy a szülő jó óvodát akar-e választani a gyerekének, vagy kiváló óvodát. Ha kiváló óvodát szeretne, akkor ideális környezetet, ideális gyerekeket, ideális csoporttársakat, ideális óvodapedagógusokat, ideális fenntartót akar. A jó óvoda megfelel az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának, mind alapelveiben, mind céljaiban és feladataiban. Tehát biztos kézzel kipárnázott korlátokat támasztanak a gyerekek irányába, de csak a kisgyerekek szabadsága érdekében! Nem parttalanul azt tesz a gyerek, amit akar, viszont tilalomfák sincsenek. A jó óvodában lehet focizni és nem kell megenni a tökfőzeléket, nem kell mindig aludni. Megbecsülik, elfogadják a kicsiket. Ezek fontos ismérvek. Egy ilyen óvoda mellett nyugodtan leteheti a voksát a szülő.

A szülőnek nagyon fontos figyelnie arra, hogy mennyire tiszteli az óvodapedagógus, a dajka néni, az óvoda teljes környezete az ő gyerekét. Mennyire szól hozzá, mennyire beszél neki, mennyire segíti hozzá a világ megismeréséhez, mennyire fogadja a bizalmába, mennyire szól majd róla az óvoda, hiszen érte van. A jó óvodába nem kislányok és kisfiúk járnak, hanem például Évikék és Pistik, tehát élő, fejlődő kis személyiségek. A magyar óvoda egyébként Brunszvik Teréz óta európai hírű, magyar- és egyetemes neveléstörténeti értékei, alapjai vannak a jó óvodának. A közoktatásnak ez a része jól működik.

Milyen a jó óvodapedagógus, mit várjunk el tőle?

A jó óvodapedagógus jó pedagógiai vénával rendelkezik. Szakképzett. Nagyon jó, ha a munkáját a hivatásának is tekinti. Mindenek elé a gyerekek érdekeit helyezi. Akkor érzi a legjobban magát, ha körülötte nagyon sok kisgyerek van, olyan kisgyerekek, akik tőle kapják meg azt a segítő jelenlétet, hogy a világot képesek legyenek befogadni. Biztosítja mindazon feltételeket, hogy a gyerekek fedezhessék fel a világot és ebben ő egy segítő társuk lehet.

Milyen az az óvoda, ahová reggelente örömmel indul a gyermek? Milyen környezetben érzi boldognak és biztonságban magát?

Az ilyen óvoda vonzza a kisgyereket. Örömmel kel fel és készülődik, hogy odaérjenek. Az ilyen óvodából nem lehet elkésni, mert bármikor folytathatja például azt a rajzot, amit előző nap abbahagyott. Abban az óvodába, ahová reggelente örömmel indul a kisgyerek, ott az érzelmi biztonság kialakítását minden dolgozó magára nézve kötelezőnek érzi. A tárgyi feltételek is fontosak, de ezek másodlagosak. A befogadó környezetet az intézmény vezetője, az óvodapedagógusok, a dajkák, a szülőtársak testesítik meg. Az óvodából egyszer lehet elkésni: – hogyha egy kisgyermek már betöltötte az 5. életévét és még nem jár óvodába.

Mire figyeljen a szülő egy óvodai nyílt napon? Egyáltalán jó az, ha nyílt napra megy el, vagy inkább lessen be az udvarra, s figyelje meg, hogyan és mivel játszanak a gyermekek, és hogyan viselkednek az óvónők?

Épp a napokban beszélgettünk erről az egyik kolléganővel. Hogyan lehet eldönteni akár a nyílt napok kapcsán, akár az ismerősökkel való beszélgetés során, hogy jó-e az óvoda? Minden egyes kisgyerek más. Minden egyes szülőnek más elvárásai vannak az óvodával szemben. Lehet, hogy éppen annak a szülőnek, akivel beszélget, annak megfelelő az az óvoda, mert az ő gyerekének jó. Ezért nagyon fontos, hogy tájékozódjon, meghallgassa az oda járó szülők véleményét, nézze meg annak az óvodának a honlapját, győződjön meg róla, hogy milyen környezetben található az óvoda. De a legfontosabb, hogy mindezt a kisgyermekével tegye meg közösen!

A kisgyerek nagyon jól tudja majd „mérni”, visszaadni, hogy ő megérkezett-e arra helyre, ahová majd járni szeretne, ahol jól érzi magát. Már az első pillanattól kezdve kialakulhat a biztonságérzete. Járják körbe az intézményt, az intézmény udvarát, az intézmény belső világát. Nyitott óvodák működnek és a szó igazi értelmében attól is nyitott az óvoda, hogy nem csak a nyílt napok kapcsán lehet betekintést nyerni a munkájukba, hanem akkor is, amikor a szülőnek erre igénye van. Nézze meg a gyerekek visszajelzéseit, mennyire érzik jól magukat. Ez nem csak azt jelenti, hogy mennyire alkotnak egy közösséget. Egy szemlélődő kisgyerek is érezheti jól magát az adott csoportban, aki lehet, hogy éppen a közösségnek nem aktív, hanem csak megfigyelő tagja.

Azt is figyelje, hogy az óvónő hol helyezkedik el a csoportban, mennyire próbál meg minden kisgyerekre fókuszálni. Milyen a kommunikáció gyerek és gyerek, gyerek és óvodapedagógus között, milyen az a légkör, ami jellemzi a két óvodapedagógus, valamint az óvodapedagógus és a dajka munkáját. Ez sokirányú, összetett megfigyelést kíván a szülőtől. Minden szülő jó szülő akar lenni, azt szeretné, hogy a gyerekének jó legyen. A szülő bízzon a saját megérzéseiben! Ösztönösen érezni fogja, hogy hová engedné szívesen tovább a gyerekét, ha figyeli a gyerekét.

Az otthon töltött évek után óriási változást jelent a gyerekek számára az óvoda, hiszen idegen helyre kerül, idegen emberek közé. Hogyan kell felkészíteni a gyermeket az óvodás évekre?

Ez nagymértékben függ a család nevelési szokásrendszerétől, kultúrájától, mennyire nyitott a családnak a kommunikációs rendszere. Lényegesnek tartom, hogy folyamatosan és fokozatosan ismerkedjenek az óvodával. Nem célravezető az a fajta direkt megközelítés, ha azt mondja a szülő a gyerekének, hogy „szeptembertől”, vagy „nemsokára” óvodás leszel. Ezek a jelzések egy kisgyermek számára nem értelmezhetők, hiszen időérzéke még nem alakult ki. Nagyon-nagyon fontos elv a fokozatosság és annak az igénynek a nyomon követése, hogy mikor várja egy kisgyerek saját magától is, hogy óvodás lehessen.

A jó óvoda bevonja a szülőket is a nevelésbe? Milyen a jó kapcsolattartás a szülőkkel?

Egy jó óvoda attól jó, hogy mindenki tudja a dolgát. Az óvodapedagógus nem akar szülő lenni, viszont tudja, hogy az ő nevelő munkája a családi nevelés kiegészítője és egy megkezdett, több éves nevelési folyamatot folytat. Mikor tudja ezt folytatni? Akkor, ha megismeri a kisgyereket körülvevő, körülölelő családot. A szülő nem akar óvodapedagógus lenni. A dajka nem akar óvodapedagógus lenni. A szülő és az óvodapedagógus tulajdonképpen egymás nevelőpartnerei. Abban az esetben, ha azt tapasztalja a pedagógus – aki a gyermek óvodába érkezése előtt meglátogatja őt a saját otthonában –, hogy a szülők nevelési szokásrendszerét folytatni tudja az óvodában, akkor a szülőknek ő válik a nevelőpartnerévé. Abban az esetben, ha a szülőt nevelőpartneri rangra szeretnék emelni, akkor is megtörténik ez a fajta együttműködés, viszont akkor már más a célja és más az iránya. Az együttműködésnek a bizalomra kell épülnie. Ezt a bizalmi kapcsolatot ápolni, gondozni kell. Fenntartásáért a szülőknek, az óvodapedagógusoknak, a dajka néniknek, az intézményvezetőnek is tennie kell. Ezt a feladatot nagyon eredményesen meg lehet valósítani, ha az óvodapedagógusok a szülőket kellőképpen tisztelik az óvodában és olyanfajta attitűdöt képviselnek, hogy a gyerekeket nem az iskolának adják át az óvodás évek végén, hanem a szülőknek, mert tőlük kapták.

Az óvoda-iskola átmenet problémájának kezelése az óvoda feladata?

Az átmenet egy folyamat, mely változást hoz. Ez előzetes változásokat feltételez, hiszen vagy a családból, vagy a bölcsödéből érkezik a kisgyerek, már ez is egy átmenet. Jó, ha az átmenetek rendszerében gondolkodunk. Az óvoda-iskola átmenet kérdésének felmerülése az átmenet folyamatának  egy természetes velejárója. Ennek a kérdésnek a kezelése az óvoda és a szülők közös feladata. Az óvoda iskolára alkalmassá teszi a gyereket, a szülő iskolára késszé, de iskolássá csak az iskola által válhat a kisgyerek!

Ebben a korban hogyan tanul a gyermek, milyen úton?

Ez a kérdés szakemberek között is vitatott. Tanul vagy játszik, vagy tanul ÉS játszik. A változó világban egy valami biztos, mindig állandó, ez pedig nem más, minthogy az óvodás korú kisgyerek elemi pszichikus szükséglete a játék. A játék a legfejlesztőbb tevékenysége a kisgyereknek. Mindent, amit a világról megtud, mindent, amit a világ felé feltár önmagából, azt a játékon keresztül teszi. Tehát a játék az élményszerzés, a tapasztalatszerzés, az ismereteknek az elsajátítása, különböző tudáselemek elsajátítása, ez mind mind a játékon és a cselekvésen keresztül történik. Ez a megismerés, a fejlődés útja.

Tehát a játszás nem egyenlő azzal, hogy nem tanul?

Így van. Van egy ilyen törvényszerűség is, hogy minél inkább játszik, annál inkább fejlődik, és minél inkább fejlődik, annál inkább játszik.

Mi a következménye annak, ha nem játszik?

Nagyon jó ez a kérdés, mert ha úgy tűnik, hogy nem játszik, az is egy játék lehet, hogy a belső gondolatait forgatja, hogy megéli belső képeinek a saját maga számára való levetítését, hogy fantáziál. Egy kisgyerek nem csak akkor aktív, amikor mozgásos cselekvéseket tesz, amikor egyik helyről a másikra fut (mert ugye menni nem tud, csak hatalmas nehézségek által, mert hatalmas a mozgásigénye), és ezt mindenféleképpen szeretné kielégíteni. Figyelni kell arra, hogy a játéknak az is egy lényeges eleme lehet, hogy a játékélményt megéli és belsőleg éli át, és utána kivetíti. De vannak olyan kisgyerekek, akik nagy impulzivitással rendelkeznek és gyorsan képesek befogadni az élményt és gyorsan képesek feldolgozni, gyors ütemben, gyors tempóban. És vannak gyerekek, akik lassabban, az ő kis saját fejlődő személyiségük tükrében, kisebb iramban képesek megtenni. Ha azt mondjuk, meg kell tanítani játszani a gyerekeket, akkor van ebben igazság, emellett viszont az is egy nagy igazság, hogy a játék egy szabadon választott tevékenység, és önmagáért van ez a tevékenység.

Sok szülő aggódik, hogy a gyerekek az óvodában azt csinálnak, amit akarnak, ahelyett, hogy a pedagógus mondaná meg, mit tegyenek. Mi a helyes egyensúly, milyen arányban álljanak ezek a tevékenységek?

Minden óvodában van egy napirend, amelyben vannak kötött pontok, és vannak olyan pontok, amelyek rugalmasan kezelendők. A kötött fix pontok a kisgyerek számára a biztonságot, az ismétlődést erősítik meg, a kiszámíthatóságot. A spontán helyzetek viszont azért nem jelentenek problémát a gyereknek, mert rugalmasan tud ezekhez alkalmazkodni, könnyedén éli meg a változásokat. Nagyon jó és nagyon kívánatos, hogy a gyerekek játékszükséglete – ami napi 7-9 óra – kielégüljön. A szülőknek az óvodapedagógusok abban tudnak segíteni, hogy akár a nyílt napokon, akár a kérdéseikre válaszolva azt mondják, az óvodai nevelés eszközrendszerét a játék, a munka és a tanulás is jelenti, ezeknek az egységét, harmóniáját próbálják meg kialakítani a kisgyerekben. Időt kell hagyni a gyereknek arra, hogy az őt ért hatások elérjenek hozzá, hogy „beérjenek”, hogy megfogalmazza a kérdését, ezt követően pedig a kérdések kérdéseit is. Ez az ő fejlődését támogatja. Nagyon fontos az óvoda segítő, elfogadó, támogató szerepköre. A jó óvodában „követve nevelnek”. Elöl megy a kisgyerek a saját ütemében, és utána az óvónő.

Idegen nyelv tanítását ajánlott elkezdeni az óvodás évek alatt?

Én azt gondolom, hogy óvodás életkorban a magyar anyanyelv ápolása, csiszolása, gazdagítása az elsődleges. Ezután következzék csak az idegen nyelvvel való ismerkedés. Ha ez megtörténik, akkor is a gyermek életkori sajátosságaihoz igazítottan, játékos keretek között történjen. Ez a szülőnek nagy döntése, és az óvodának is, hogy ezeket az igényeket felvállalja-e. Fontosnak tartom, hogy amennyiben az óvoda felvállalja, akkor az a pedagógus, aki ezt a tevékenységet folytatja a gyerekekkel, mindenféleképpen pedagógusi végzettséggel is rendelkezzen, és ismerje az óvodás gyerekek életkori sajátosságait és szükségleteit.

Hány fős az ideális csoport?

A közoktatási törvény meghatározza a csoportlétszám keretét. És azt is tudjuk, hogy a sajátos nevelésű gyerekek vonatkozásában mikor mondjuk azt, hogy hány kisgyerek tekinthető még ideálisnak. A 25-ös létszám általában egy ideálisnak mondható létszám. De meg kell nézni azt, hogy mekkora a csoportszoba alapterülete, hogy hány sajátos nevelési igényű gyerek van az adott csoportban. Tehát önmagában a létszámkeret nem vezet el bennünket az ideális csoportlétszám meghatározásához, mindig figyelembe kell venni az adott óvoda sajátos körülményeit is ezzel kapcsolatban.

Az életkor szerint vegyes összetételű csoport a jobb, vagy az osztott?

Tiszta, osztott csoport nem létezik a mindennapi pedagógiai gyakorlatban. Megtalálhatók egy év két hónapos különbségek is az úgynevezett tiszta csoportokban. Az életkor szerinti differenciálás mindenféleképpen érezhető és kívánatos a tiszta csoportokban is. A vegyes életkorú csoportokban 3-7 éves gyerekek csoportjáról beszélünk. Amíg a gyerek nem jár óvodába, addig biztos, hogy a szülő ismeri legjobban a gyerekét. Utána pedig az óvodapedagógus is és a szülő is ismerkedik a gyerekkel. Hogy melyik gyereknek milyen korösszetételű csoport a legjobb, ez mindig az adott kisgyerek jellemzőitől, személyiségétől függ. Nagyon jól érezheti magát egy tiszta és egy vegyes csoportban is. A lényeg, hogy örömmel menjen oda, mert várják a társai, az óvó néni, a dajka néni, a tegnapi játékai, hogy jól érezze magát, hogy biztonságban érezze magát.

Mit kíván a gyerekeknek?

Továbbra is jó óvodát kívánok a gyerekeknek! Szerető, féltő, óvó, szaktudással, gyermeki személyiség iránti alázattal és tisztelettel rendelkező óvodapedagógusokat kívánok, akik bizalommal fogadják és elfogadják a gyerekeket. Engedjük, hogy a gyermek felnőtt akarjon lenni, mert mióta világ a világ, a kisgyerek felnőtt akar lenni. A jó óvodában azt éreztetik vele, hogy jó felnőttnek lenni, még ebben a zavaros világban is. Eszembe jutott Juhász Gyulának az az idézete, hogy „A gyermek szeme a jövő tükre”, tehát azt kívánom, hogy ne homályosítsa el semmi az ő szemüket, és ahhoz segítsék hozzá a gyerekeket, hogy a tudásvágyukat ébren tartsák.