Szörényi Levente
2004/04/28 08:00
2580 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Számtalan dal és néhány jelentős musical, rockopera fűződik elválaszthatatlanul az Erkel-díjas Szörényi Levente nevéhez, ki a héten ünnepli születésnapját.
Az ILLÉS együttes

Kamaszkorában botrányhősnek számított. De csak azért, mert a színpadon mozdulatlanul álló, jól fésült, vasárnapi táncdalokat éneklő kortársaitól eltérően ő vad gitártépésbe kezdett, nemegyszer a földön fekve feszítve (minden szempontból) a húrt.
1945. április 26-án született, s testvérével, a szintén zenésszé vált Szabolccsal a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban kezdte zenész pályafutását. Gitárduóban léptek fel, és már ott feltűnést keltettek játékukkal: "Mi voltunk az őrült Szörényiék."
A hatvanas években feje tetejére állt a világ, s egy általános kamaszlázadás söpört végig a világon, melynek következtében szívükhöz kaptak az éltes korú urak, s az asztalon táncoltak az ifjak. Nálunk tündököltek a táncdalcsillagok, a fiatalok pedig izzadt tenyérrel várták a tánc- és illemórákat, ahol nyílt némi lehetőség az ismerkedésre, persze szigorúan szülői felügyelet mellett. Ideje volt véget vetni a vasárnapi zsúroknak, a felkapcsolt villanyoknak, meg kellett lazítani a nyakkendőt, rövid(ebb)re vágni a szoknyát, s felszabadítani a kamaszkor eddig gúzsba kötött szabadságvágyát.
Ekkor, s valljuk be, a legjobbkor érkezett egy alacsony, szemüveges, visszafogott srác, ki ha felment a színpadra, mindenkit megőrjített vad gitárjátékával. Ő volt Szörényi Levente, ki a hatvanas évek elején már Budapesten, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban koptatta a padokat, s természetesen a gitárhúrokat is. Természetesen ott volt mindenhol, ahol csak zenéről volt szó, így jóformán az iskolai Ki Mit Tud?-ot sem szervezhették volna meg nélküle. Kőszegi Imre, Bajtala János és testvére bevonásával zenekart alapított, s 1962-ben meg is nyerték a vetélkedőt.
Később Ráduly Mihály szaxofonos is csatlakozott hozzájuk, s Mediterrán néven indultak az országos versenyen, ahol már az elődöntőben kiestek. De ez akkor nem volt azonos a feledés süllyesztőjébe való név nélküli lehullással, mert felfigyeltek rájuk. Ez főként annak volt köszönhető, hogy a verseny után a győzteseket (Koncz Zsuzsát, Gergely Ágit, a bűvész Gloviczky Pétert) kísérték a vidéki fellépéseken, ami alkalmával néhány számot önállóan is eljátszhattak. Fokozatosan sikerült saját fellépéseket is szervezniük, Németh Lehel kísérőzenekaraként pedig 1963-ban hanglemezt is készítettek. Épp abban az esztendőben, amikor Szörényi Levente érettségizett.
Szörényi Levente 1963 őszén a lelkes gitáros három hónapon keresztül segédmunkásként dolgozott, majd arra az elhatározásra jutott, hogy zenészként folytatja pályafutását. Be is iratkozott az akkor nagy népszerűségnek örvendő Kígyósi-féle körúti zeneoktató munkaközösségbe, hogy tökélyre fejlessze addig sem elhanyagolható gitártudását. Ugyanis 1963-ban ő már jó nevű, ismert gitárosnak számított. Gyakran hívták vendégfellépésekre, játszott a Stúdió 11-gyel, a Deák együttessel, Bergendyékkel és olykor Illéséknél is kisegített, akikkel Gergely Ági révén ismerkedett meg. 1963-ban komponálta a később Rohan az idő néven ismertté vált dalát. 1964-ben csatlakozott a "pénzes" zenekarnak számító Balassa együtteshez, amelyben más ismert zenészek (Jinda György dob, Szilárdi Béla gitár, Mátrai Tamás szaxofon, Brunner Győző dob) is megfordultak. A zenekar változó felállásban külföldön (Szovjetunió, Lengyelország) is vendégszerepelt, de amikor a nyugati vendéglátóiparba kaptak hosszabb szerződést, úgy döntött, inkább itthon próbál érvényesülni.

Vendéglátós zenészként elsajátította a "luxemburgi" stílus játéktechnikáját, sőt olyan híre volt Budapesten, hogy az Ifjúsági Park igazgatója, Rajnák László nem engedte fellépni, mondván: nem énekel, csak ordít, balhézik a színpadon, ilyen emberekre nincs szükség. A belvárosi klubokban viszont ő volt a sztár, akit alacsony termete, szemüvege, félszeg megjelenése miatt csak úgy hívtak: "a kis Buddy Holly".
1965 januárjában azzal a feltétellel csatlakozott az Illéshez, hogy Szabolcsot, a testvérét is viheti magával. A zenekar felállása így Illés Lajos, Illés Károly, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János és Körmendy János lett. Innen már sokak számára ismerős lehet a történet, mi közel tíz évig tartott ebben az együttesben.
A zenekar 1973-as felbomlása után a Fonográf együttesben folytatta pályáját, s olyan daloknak szerezte a zenéjét, mint a "Lökd ide a sört!" vagy a "Ne vágj ki minden fát!".
1983 augusztusában a városligeti szánkózódombon bemutatták a Bródy Jánossal közösen írt az István, a király címet viselő rockoperát.Majd elkészült az Attila- Isten kardja és a Kőmíves Kelemen című rockopera is.
Számtalan szerzemény megszületésénél bábáskodott, a televízió archívumában is rengeteg felvétele található. Ilyen pl. az Egymillió fontos hangjegy , Zenebutik, Zenelánc, Volt egyszer egy koncert, Hol-Mi, Magyar szabadság-napja, Attila - Isten kardja rock-opera, Illés karácsony, Hello Magyarország, IV László nyomában, Illés koncert 96, Aranyfüst, Kincstár, A Hét, Önök kérték, Táncdalfesztivál, István a király (rockopera), Kőműves Kelemen ballada.
Erkel-díjas, Kossuth-díjjal (2000.03.15.) kitüntetett művész.
Filmzenéi:

Akli Miklós [1986]

Álljon meg a menet [1973]

Bűbájosok [1969]

Egyszeregy [1978]

Ékezet [1977]

Eltávozott nap [1968]

Ezek a fiatalok [1967]

Hajdúk [1974]

Holdudvar [1968]

István, a király [1984]

Kedves szomszéd, A [1979]

Két pont közt a legrövidebb görbe [1975]

Kőműves Kelemen [1984]

Az Oroszlán ugrani készül [1969]

Petőfi '73 [1972]

Szabad lélegzet [1973]

Szép leányok, ne sírjatok [1970]

Szevasz, Vera (1967)

A Trombitás (1978)

Vasárnapi szülők (1979)


Forrás:

www.mtv.hu
www.zikkurat.hu